Gumiszoba

1wolfgirl1

Jaj, az óvoda. :))

Amúgy is év-vesztesként szerettek volna még visszatartani egy évet - maradjunk annyiban, hogy egyik fél részéről sem volt egy vidám kapcsolat -, mire anya bepöccent, és elvitt iskolaérettségi vizsgálatra. (Mondjuk, igazából nem sokat jártam oviba, de őszintén szólva, nem is bánom utólag, hogy annyit voltam beteg.) A másik kérdés, hogy a zárójelben említettek miatt kirúgtak az intézményből, tartva attól, hogy nem kapják meg rám a támogatást, amit anya ismét egy velős cirkusszal rendezett le, így visszavettek. Meg arról is elfelejtettek szólni, hogy alvás helyett a fülemet fájlalva sírtam egész délután, amiből végül egy négyórás fülműtétem kerekedett ki a végén.

Szóval, igen, ilyenkor az ember zsebében kinyílik a bicska, hogy megmutassa, "Hé, vittem valamire!", és utóbb szemlélve az eredményeit szinte kárörvendően elvigyorodik magában (remélhetőleg nem törzsközönség előtt :-D

). De ebben csak annyiban látom a problémát, hogy valamelyik gyerek versenyhelyzetnek fogja fel ezt az egész szituációt, és csak azért is megmutatja, hogy benne több rejlik; a másik esetben egy életre elmegy a kedve attól a valamitől, és undorodva gondol már csak az emlékére is. És az ez utóbbiak álláspontját is bőven meg tudom érteni, mikor a sorozatos kudarcok érik.

Gigi685

Igen, az óvodás beskatulyázás is borzalmas. Még annyi a szerencse, hogy azokra az időkre mintha nem emlékezne annyira az ember (én), vagy a suli utána sokkal traumatikusabb, nem tudom... Nem voltak rosszak az óvónőim, de utáltam oda járni, nem kötött le, és tanulni akartam. Engem mondjuk antiszocnak könyveltek el, az először a nyolcosztályosban volt vitatva, hogy okos gyereknek számítok-e (mondjuk úgy, hogy maga a tanár közölte az osztálytársaimmal, hogy a szüleim írják a fogalmazásaimat, nem volt nehéz butának gondolni), de igen. A jó gyerek az az, aki mindenkivel játszik, két kis copfba van fogva a haja, és mindenkire mosolyog. És nem a sok jógyerek elől vitatom el a szép jövő vagy a létezés jogát, de brutális belegondolni, hogy mennyire újkeletű dolog számomra az, hogy én se vagyok totál trash.
Egyébként nagyon nem lettem antiszociális, de valahogy óvodában nehéz érvényesülni. És tök sokáig rosszban voltam a korombeliekkel, valahogy nem lehetett senkivel csak úgy ellenni, folyton ment a majré valamin, hogy most ki a barátod meg adsz-e nekem a gumicukrodból, és utáltam, és menekültem tőle.
Meg tényleg jó nagy kitolás ez a sok óvodás visszajelzés. Mintha hatéves gyerekekből nem lehetne még akárki. Én egész gyerekkoromban csodabogár voltam, és tényleg mindenki kivétel nélkül problémásnak látott meg, hogy "uramatyám, ennek soha nem lesznek barátai", aztán az egész spontán elmúlt magától, amikor kamasz lettem na meg olyan társaság(ok)ba kerültem.

Assa

Nekem iszonyatos nagy mázlim volt; az efféle történeteket olvasva jövök rá mindig, hogy valójában mekkora. Általánosban, gimiben, de még egyetemen is végig elkerült ez az emberileg-tanárnak-abszolút-nem-való típus.
Akikkel én találkoztam, azok tényleg azt tették, ami a dolguk, ha konfliktus volt az osztályban azt igyekeztek elsimítani, aztán vagy jól működtek a módszereik vagy nem, de mindenestre próbálkoztak, és odafigyeltek a közzöségre, hogy ha olyan szituáció alakult ki diákok vagy diákcsoportok között, ami közbelépést igényelt, léptek is. Az pedig, hogy ők pécézzenek ki és szekírozzanak valakit, teljességgel távol állt tőlük. Persze tökéletesek ők sem voltak, tanítás szempontjából se például - néhányuk kb. annyira érdekesen tartotta az óráját, mintha a telefonkönyvet olvasta volna fel, néhányan meg egyszerűen nem boldogultak már azzal a generációval.
(Egyvalaki volt, aki rendesen földbe tudta döngölni az embert, tőle viszont eleve tartott mindenki, már azelőtt is, hogy az első óráját megtartotta volna. Igazából az hergelte fel, ha valaki nem tudott valamit. De akkor se könyvelte el, hogy az illető hülye a tantárgyhoz, és ha megszakad se kaphat ezután jobb jegyet; ha bizonyítottad, hogy meg megtanultad és érted miről van szó, megkaptad a jó osztályzatot, akkor is, ha a korábbi próbálkozásnál csúfosan szerepeltél.)

De az iskola mellett az óvoda is megérne egy misét.
Bár az ember szerintem arra annyira nem emlékszik, ami nem is baj. Már én sem emlékszem rá, vagyis a csoporttársaimra igen, az óvónőkre alig. Azt tudom, hogy volt, akit jobban szerettem, volt, akit kevésbé, és hogy érezni lehetett kinek ki a kedvence, de azt hiszem, ez akkoriban nem hatott rám különösebben. Viszont így utólag érdekes megtudni, hogy szülői szemmel milyenek voltak az egyes óvónők és a viselkedésük.
Pl. mint kiderült, az egyikük - az, aki értékelést írt az iskolák számára a gyerekekről -, kifejtette, mekkora problémát fog szerinte jelenti számomra az iskolai munka. Ez az első szülőértekezleten derült ki, mert az osztályfőnök utána félrehívta anyát, és megmutatta neki a papírt, azzal hogy nem akarta elhinni el, hogy ez ugyanaz a gyerek, akit ő megsimert.
Furcsa, hogy 6-7 éves gyereket is arról ítélnek meg, kik a szülei, mennyire nyal anya és apa, mennyire tetszik az illető pofikája stb. Ha mindez a javadra írható, akkor az, hogy hamar elkészülsz a feladatokkal, könnyen tanulsz mondókát és érdeklődő vagy stb., pozitívum, és jaj, milyen okos vagy, és persze, hogy gyorsan elunod magad, hiszen ezt meg azt már tudod.
Ha nem, na, akkor lassú vagy, nehezen értesz meg dolgokat és problémáid lesznek az iskolában.

Utólag, ennyi évvel később ez csak egy-két pillanatra felháborítja az embert, de visszanézve az elért eredményekre, azt lehet rá mondani, hogy "háh, ezt neked".

De mi van, ha valaki rossz tanárral akad össze, aki ez alapján már a kezdet kezdetén beskatulyázza?
És mostanában is - csudiszép pedagógia elméletek és haladó módszerek és modern egyediség/személyiség/mutasdmegkivagy (csak ne nekünk, és iylen meg olyan legyél) szemléletmód ide vagy oda - hallottam nagyon hasonló sztorit ismerőstől, nem is egyszer; újra meg újra, visszafogják-visszahúzzák a gyereket: ne legyél kíváncsi, ne akarja fejlődni, ne foglakozz olyannal, amivel a többiek se, ne próbáld meg azt, ami kicsit nehezebb, mint a te korosztályodnak való feladatok (hátha menne, és akkor mit kezdünk veled?). Az a szerencse, hogy kicsi gyerekben ez talán nem tudatosul vagy nem marad meg annyira, és nyitottan, érdeklődőn, lelkesen tud belevágni az iskolaévekbe is - aztán persze könnyen lehet, hogy ott végleg padlóra küldik ezen a téren.

Kadma

Nemámka írta:

...

Most valahol már én is kénytelen vagyok beleszólni.

Hogy ilyen egyáltalán LÉTEZHET?

Félreértés ne essék, tudom, hogy minden az égvilágon előfordulhat egy általános iskolában/gimiben, én már nem lepődök meg semmin. Csak épp ezek nem a tanár részéről, sokkal inkább a gyerekek részéről érkeznek. Ritkán hallani ilyen szintű túlkapásról.
Én iskolás, főleg általános iskolás koromban egy kis szerencsétlen voltam, ezen nincs mit szépíteni. Így visszanézve, visszagondolva, még meg is tudom érteni, miért is szívattak széjjel. Amellett, hogy elítélem ezt, szar érzés volt, és nem is kívánom senkinek. Tényleg egy szerencsétlen voltam; alapvetően kedves, mindenre fogékony, érdeklődő, jó humorú stb. de akkor is szerencsétlen, aki képtelen volt egy pólót egy nadrággal normálisan felhúzni. A tanárok (sok esetben a szülők sem) viszont nemhogy nem nyújtanak segítséget, mikor valakit, esetleg több embert sorozatban szekíroznak.. hidegen hagyja őket, vagy még föl is mérgelik magukat rajta, ha tőlük várjuk a megoldást. Általában kétféle reakcióval találkoztam:

1. "ne foglalkozz velük, ne hallgass rájuk!"
2. "mert hagyod, hogy piszkáljanak! miért sírod el magad?! látják, hogy veled ezt lehet!!" esetleg: "így meg is érdemled!"

Gimiben már alapvetően jobb volt a helyzet. Eggyel érettebb közösség, kezdetben összetartó, majd egyre inkább klikkesedő, széthúzó. És persze itt is máshogy volt jelen az egész. Mindenki élte már a saját kis életét, de itt is megvolt az az egy-két ember, akiknek egyszerűen MINDENKIRŐL volt pár rossz szavuk, lesújtó, gyalázkodó véleményük - és mindenki tudta róluk, hogy ilyenek, tudták, hogy ez rossz, tudták, hogy ez romboló, mégsem ők voltak a kiközösítettek, hanem azok, akikről ők véleményt mondtak.

Az elvileg már érett gimnazisták, az a bizonyos "10 százalék", a jövő értelmisége, tudósai, tanárai, akik a mi gyerekeinket is tanítani fogják, soha nem merték kinyitni a szájukat vagy ellentmondani.

Bocs, tényleg, az ennyi negatív indulatért (ha valaki elolvasta idáig), csak néha egyszerűen muszáj erről beszéljen az ember, mert igen, elég szomorú, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek vannak ilyen élményei. Mikor így is sorozatosan olvasom a cikkeket a bullyingról, tinédzserkori pszichés zavarokról meg egyebekről... asszem megvan a téma, legalábbis az egyik, mivel töltsem tele az induló blogom. Mert az ilyet NEM. LEHET. ELÉGSZER. MEGRÁGNI.

1wolfgirl1

Általánosban nekem nagyon kedves tanáraim voltak, és talán az a réteg teszi ki az egyetlen pontot abban a nyolc évnyi időszakban, akikre nyugodt szívvel és zéró keserűséggel tudok visszagondolni. Persze, itt is, ott is ütköztem akadályokba, de nem mindegy, ki hogyan nyilvánította ki; általánosban, mikor felsőbe léptem, fogadóórán az egyikük mondta, hogy ennyi hiányzás mellett szinte lehetetlen, hogy valaki jó tanuló legyen, de őt különösebb rábeszélés nélkül, teljesítmény alapján meg lehetett győzni az ellenkezőjéről. Aztán ott van az, aki köti az ebet a karóhoz, és szándékosan lehúzza a dolgozatot, ugyanazon eszme vallásával... :-D

(Ott végül egy külön szülői meg egy névtelen dolgozat kellett a meggyőzéshez, hogy nem vagyok hármas történelemből.)
A gimi az előzőekhez képest ilyen szempontból keményebb volt, ugyebár újrakezdés, és négy év tényleg annyira elég, hogy megszoksz, aztán hajtasz. Itt már voltak rázósabb meneteim, habár az osztályközösség talán annyival jobb volt, hogy nem voltak heti szinten konfrontációim. Négy év alatt tizenkettedikben sikerült felbőszíteniük annyira, hogy kinyissam a számat. ;;)

A felsőoktatásról eddig vegyes véleményeket hallottam, de én reménykedem a legjobban. Bár, azt mondják, hogy a DE-GYTK a SE-GYTK-hoz képest annyiban "lájtosabb", hogy hajlamosabbak a megajánlott jegyekre. Egyelőre még ebbe a reményszálba kapaszkodva himbálózok.

bojoe

Masinyka írta:

Egyeteme, szaka válogatja

ez természetesen így van. óriási a különbség pl egy-egy oktató között is. és még csak azt sem mondhatom, h korosztálytól függ, mert ismerek olyan PhD-st, aki azt hitte magáról, hogy mert neki diplomája van, akkor ő az istenkirály. és olyan profot is, akinél még megbukni is öröm volt, mert többet tanultál belőle, mintha átrugdosott volna 2essel. és függ attól is, egy-egy tanár mennyire függ a diákoktól. pl minimumkvóta miatt. ültem bent olyan vizsgán, ahol a vizsgaelnök közölte, hogy itt most mindenki át lesz rugdosva, mert kell a 330E/kopf/félév. nos, ezt tudták a hallgatók is...

Merilwen

1wolfgirl1 írta:

A tanárnő konkrétan azt hozta ki az adott szituációból (mikor meg akarták verni a diákot a folyosón, ő pedig visszalökte a másikat), hogy konkrétan a bántalmazott gyerek a hibás. :lol:

De azért továbbra sincs semmi probléma.

Na, ezt is ismerem. Az öcsém most megy gimibe; szerencsére, mert őt is piszkálták az osztálytársai (egész egyszerűen a különleges ízlése miatt, tehát ok nélkül). Egyszer belökték egy bokorba, ő meg elsírta magát. Ezt követően az ofő arról prédikált, hogy micsoda szégyen egy fiúnak sírni. Mi jön le ebből egy gyereknek? Hogy nyugodtan lehet, sőt, illik is piszkálni! *grrrr* ~x(

Gigi685 írta:

Gimnáziumban nekem se voltak bunkó tanáraim, általánosban viszont Dunát lehetett volna rekeszteni velük.

No, ebben én kivétel vagyok, a gimis magyartanárom rettenetes… konkrétan ő utáltatta meg velem a tantárgyat (meg az egész osztállyal, 32 főből 1 ment faktra). Két évig járatott engem mindenféle versenyekre, utána viszont elkezdődött felfejlődni a kórusom, és választanom kellett a nyelvtan és az éneklés között. Az utóbbit választottam, és megmondtam a tanárnak, hogy többé nem megyek versenyre. Azóta sem akar ebbe beletörődni, és azon van, hogy "megbánassa" (ha van ilyen szó) velem a döntésemet. Pl. egy nagy eredményünk után odajött gratulálni, hogy látta a Facebookon, de "miért nem olyan dologgal foglalkozom, amihez tehetségem is van?" :shock:

Hát, tudja, mikor megyek ezután neki versenyre! :twisted:

Szerk. Ami meg az egyetemet illeti, én úgy hallottam, csak az első év súlyos, hogy "hulljon a férgese", utána már enyhül a szigor.

Sybill Dumbledore 02

Általános iskoláról én nem tudok nyilatkozni (négy évig jártam oda :roll:

) és szerencsém va a nyolcosztályosommal, mert itt inkább a gyerekekkel van a baj. Illetve a tanárokkal csak a szokásos: a b.nkókat szeretik, a csöndesebb, normálisabbat leszidják, nem érdekli a gyerek annyira (erre példa nem jut eszembe momentán), mintha csak az ő tantárgya lenne, mintha az éneket olyan vérmesen komolyan kéne venni általános tagozaton mint mondjuk a magyart, nem tanít rendesen (bár jófej, de ez nem elég), nagyon lehordja a gyereket (ez a legjobb tanárunk rossz pontja) meg ilyenek. Tehát nálunk nagyon komoly bajok (mint a korábban írtak) szerencsére nincsenek.
De azért mégis, itt ráférne a tanárképzésre (meg úgy az oktatásra) egy kis reform. Pl amikor a dánoknál láttam, hogy húszan se(!) vannak az osztályban, de magának az iskolának mennyire másab a felépítése, barátibb a hangulata, mennyiben más az a pár tanár így felszínes ismertségre... hát na. Ne azért írom, mert külföld - itthon is lehet ilyen és tt se mézeskalácsház minden iskola, ez is elvileg magán - hanem azért, mert ilyen is lehet. Komolyan meghozta a kedvem az iskolába járáshoz...

Masinyka

bojoe írta:

viszont, előre szólok, h a felsőoktatás a tanári szempontból 100x ocsmányabb lesz.

Egyeteme, szaka válogatja - én éppen az ellenkezőjét tapasztaltam.
Tavasszal adtuk le a pályázatokat részképzésre Oroszországba (találkozott már valaki az orosz bürokráciával? ha nem: rosszabb, mint a magyar), és rettenetesen megijedtünk, amikor megláttuk, mennyit kell nekünk oroszra fordítani.
Az összefogás a tanárok részéről erősebb volt, mint a hallgatók részéről. Velünk fordítottak, segítettek a papírmunkában, annyi időt szántak ránk, hogy meglepő volt - főleg azok után, hogy minket is ijesztgettek gimiben, hogy na, majd az egyetemen soha, senkit nem fog érdekelni, te ki vagy, és neked mi bajod, oldd meg magad...! Aztán nem csak a látnivalókról kaptunk egy szép, hosszú listát, hanem az egyik tanárunk még azt is elmagyarázta, hogyan keljünk át Oroszországban úgy az utcán, hogy ne okozzunk balesetet.

Szóval nem hiszem, hogy tanárfronton rosszabb a felsőoktatásban, rosszindulatúak és kedvesek ugyanúgy vannak itt is meg ott is. De - meg merem kockáztatni, hogy - a gimnáziumi tanárokról sokkal durvább történeteket hallottam, mint az egyetemiekről, és én magam is rosszabbul éreztem magam gimnáziumban, mint az egyetemen valaha is.
Ez viszont csak én vagyok, of course.

Gigi685

Gimnáziumban nekem se voltak bunkó tanáraim, általánosban viszont Dunát lehetett volna rekeszteni velük.

bojoe

Gigi685 írta:

nincs olyan ember, aki tudna jelentkezni, hogy: "Hé srácok, miről beszéltek, nekem nincsenek is rémálmaim az iskolámról."

jelen!

na, ezzel is kilógok a sorból.

egy kellemetlen élményem volt, egy tanárral szemben: a gimiben szinte minden évben változott a magyartanárunk személye. a legutsó egy frissen diplomázott ffi volt, akit azért utáltunk, mert a lányok körbefolyták. na de nem is ez a gáz. az érettségin az írásbelire asszem össz 3 v 4 db ötöst adott. (abban az évben a magyar volt államilag felülvizsgált, és sztem nem akart beégni, hogy lazán veszi a dolgát - vagy pedig az történt, hogy ő is íratott egy névtelen felmérést, hogy mennyire szeretjük a magyart - és mivel reál osztályról volt szó (az osztályom feléből orvos, a maradékból közgazdász, v természettudományos irányú vmi lett) mindenki odaírta, h utálja. a fiúk meg asszemazt is, h a tanárt kiváltképp

)
és mivel ha 3mast adott, már a világ legjobb feleletével sem lehetett 5öst kapni a magyar szóbelire. így történt az, hogy az évszázad osztályából (hehe...) kb 5-6an lettek kitűnős érettségisek. asszem, egy érettségi találkozóra sem hívtuk meg a tanárt.

de összességében faszkalap tanárról nem tudok, vagy ha volt is, mi nem csináltunk belőle problémát. nagyon jó osztályközösségük volt, aki nem tudott beilleszkedni, az önszántából elment. két srác volt, akit különösebben nem kedvelt senki, de az egyikük egy akkoriban ritkának számító családi hátérrel rendelkezett (a mama nevelte, mert a szülők külföldön dolgoztak), és ez nagyon meglátszott a "nekem mindent szabad, mert ha nem, akkor panaszkodok, és ha ez sem használ, akkor bunkó vagyok mindenkivel" stílusán, de ő sem volt teljesen kiközösítve, mert a szociálisan érzékenyebb lányok magukkal húzták mindenhova. de am volt fiú barátja is, csak nem sok (konkrétan 1 fő).
viszont a másik srácot a bunkóbbak eleinte többet szivatták. neki is szerencsétlen családi háttere volt, és sajnos a problémáit hozta magával az iskolába. ezzel senki nem tudott mit kezdeni, ráadásul a srác a tanulmányaival, vagy bármi mással sem tudott kitűnni. így eléggé szürke egér lett, és a legutóbbi érettségi találkozón derült ki, h senki nem tudja, h él-e v hal-e. és ezt most, a fbook világában eléggé különösnek mondható.

ezt a meglátást úgy kb 15 év távlatából mondom, nyilván 16-18 éves fejjel más és más élményeink voltak, máshogy éltük meg, ha egy tanár oltott vkit.
de így, visszagondolva a fenti tanáron kívül egyre sem tudom azt mondani, hogy negatívan befolyásolta az életem. viszont, pozitívan mindig. ha mással nem, az egyik legutáltabb tanár anekdotái és beszólásai is egy korsó sör mellett csak a nyerítés tárgyát képviselik, és a legjobban az röhög, aki anno a célpont volt.

viszont, előre szólok, h a felsőoktatás a tanári szempontból 100x ocsmányabb lesz. főleg, ha másnál nem tudod felvenni a vizsgát. és egy-egy köcsög tanáron simán múlhat 1v2 plusz félév/év. mert hiába C vizsga, ha az egyik témavezetettje ül be második vizsgáztatónak. lesz még abból D és E is.

1wolfgirl1

Tényleg kész vicc, ami ezen a szinten történik. Az egyik ismerősömnek a gyereke pont emiatt váltott iskolát, és az ismerősöm kikötötte, hogy az iskola nem fogja tönkretenni azt a valakit, akit ő egészséges lelkűnek nevelt fel. Bár, ott is konkrétan az osztályfőnökkel volt a probléma, aki egyáltalán nem akarta elismerni, hogy az osztályban van némi bibi. A tanárnő konkrétan azt hozta ki az adott szituációból (mikor meg akarták verni a diákot a folyosón, ő pedig visszalökte a másikat), hogy konkrétan a bántalmazott gyerek a hibás. :lol:

De azért továbbra sincs semmi probléma.
Szerencsére most egy jobb és elfogadóbb közösségű osztályba jár, ahol nyilván nem méregetnek az alapján, hogy a családod mennyire gazdag vagy éppen hogy nézel ki. És szerintem ez a normális; nyilván olyan nem létezik, hogy mindenki kedvel mindenkit, de ettől a skatulyázástól mindig is falra másztam. Mind osztályközösségi, mind tanári szinten.
Az a probléma, hogy a gyerek már hat (késés esetén hét) éves korától kezdve bekerül ebbe a mókuskerékszerű körforgásba, ahol nem mindegy, hogy ki vagy és milyen háttérrel, s "jobb" helyeken vérizzadásig kikövetelik a teljesítményt. Aztán csodálkoznak, hogy akik mélyebb érzésűek vagy törékenyebbek lelki szempontból, tizennyolc éves korukra elérik a kiégettség szintet.

Hozzátétel:
Most eszembe jutott egy kép, amin egy kisgyereknek talán pillangószárnyai vannak, és jönnek a felnőttek az ollóval, hogy levágják/méretre szabják, már pontosan nem emlékszem. És szerintem ez tökéletesen leírja azt, amit ezek a lent bővebben leírt "pedagógusok" csinálnak.

Gigi685

modszerk

Bleh, igen, abban a mondatban volt egyébként az egyik legnagyobb igazság, hogy a tanár sok esetben az a személy az osztályközösségben, aki kínosan népszerű akar lenni. És őszintén borzalmas, hogy majdnem mindenki hozzá tud szólni egy ilyen témához, nincs olyan ember, aki tudna jelentkezni, hogy: "Hé srácok, miről beszéltek, nekem nincsenek is rémálmaim az iskolámról.". Mennyire normális, hogy minden, azaz minden egyes embert megnyomorítanak azon a helyen, ahol a gyerekkora nagy részét tölti, és ahol a legtöbbet kellene épülnie, fejlődnie, és felkészülnie az életére?
Unokatestvérem tanára jut még eszembe, aki az utolsó napok valamelyikén az általános iskolában (!) kitalálós játékot játszott a gyerekekkel. Osztálytársakra kellett gondolni, és amikor ő jött, mármint a tanár, az volt a feladványa, hogy: "Az az osztálytársatok, aki semmire se fogja vinni.". Ez az unokatestvérem most, tizennégy évesen. Még semmi nincsen eldöntve az életéről, de az osztályfőnöke ezzel indította útnak. És nálunk is emlékszem, amikor Noémi néni kibeszélte azoknak a gyerekeknek a családját meg a szüleit is az egész osztálynak, akikről tudta, hogy amúgy is ki vannak közösítve, többek között az enyémet is. Meg minden évben csinált szociometriás felmérést, és abban az egyik kérdés mindig az volt, hogy "Hogy érzed magadat az osztályban?". Azt hinnéd, ennyi, ez egy korrekt dolog, kíváncsi rá, hogy hogyan érzed magadat az osztályban. Csak hogy, mint minden dolgozatnál, a szociometriai felmérésekből is csinált úgynevezett aranyköpéseket, a "legviccesebb" válaszokkal. Kitartóan minden évben leírtam neki, hogy utálom az osztályomat, mindenki szemétkedik velem, és borzalmasan érzem magamat, semmi vicces nem volt benne. Minden évben felolvasta, és kiröhögtette a többiekkel. Ezek soha nem arról szóltak, hogy megtudjon dolgokat az osztályról, hanem, hogy pocskondiázzon olyan gyerekeket, akiket tulajdonképpen ő rugdosott bele egy förtelem helyzetbe, és nagyjából úgy tizenkét évesek.
Döbbenetes, hogy mennyivel közkeletűbb felháborodások futnak bunkó pincérek, arrogáns jegyellenőrök, suttyó bolti eladók miatt, miközben a pedagógus szaktekintélyét megkérdőjelezni ne merészelje már a gyerek. Tulajdonképpen a jószerencsén múlik, hogy ha van depresszióra, étkezési zavarra, elfojtási problémákra való hajlama, az az ember, akire jóhiszemmel rábízod, kihozza-e belőle.
Most komolyan nem várom, hogy ha egyszer lesz egy gyerekem, azt iskola közelébe engedjem. Mert az oké, hogy én túléltem, de tényleg más belegondolni, hogy ha egyszer lesz egy gyereked, ugyanúgy fog szenvedni, vagy talán tovább is, ha nem olyan gimnáziumba kerül.

Egyébként, vallásos fanatizmussal hiszem, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok a Sátán segglyukai.Már bocsánat mindenkitől.

Sybill Dumbledore 02

Ez a két tanárnős történet most abszolút felhúzott :/ Kíváncsi lennék egyfelől a kisfiú szülei reakciójára is meg arra is, hogy a másik tanárnő tényleg elszégyelli-e magát valaha. ehh :evil:

A harrys részt pedig köszönöm, Nemámka! De komolyan, mert rajta nemhogy nem gondolkodtam el eddig, de nem is igazán állt szándékomban (amikor én tévedtem a fandom világába minden az ő karaktere körül forgott és Ron volt a hűdeszégyen, de őt már megbeszéltük^^) viszont egy kicsit közelebb hoztad hozzám. Sőt. Jobban belegondolva az is kissé csoda, hogy a felé közeledő emberektől nem bújt vissza, bár ezt is csak bizonytalankodva merem leírni.

Merilwen

*újra besunnyog* Hű, de eltűntem mostanában…

Nemámka, ez borzasztó! Ötletem sincs, hogyan tudnék egy ilyen tanárnőt elviselni… Milyen idegbeteg barom lehet, aki ilyeneket csinál? És miért?!

Mellesleg a kirúgást érdemlő tanerőkről nekem is van egy-két sztorim… A legsúlyosabb idén történt, elsős húgom osztályában. Egy kisfiú belenyúlt az egyik lány bugyijába, és a tanítónő ahelyett, hogy a gyereket büntette volna meg rendesen, közölte a többiekkel, hogy erről otthon egy szót sem szabad mondani, különben ez a fiú még rosszabbul fog viselkedni. Szegény kishúgom a történetet elmesélte ugyan, de a tilalmat még ő sem merte bevallani, azt mástól tudtuk meg. Amikor pedig a tanítónő megtudta, hogy néhány gyerek megszegte az utasítását, vigyázállásba állította az osztályt, és egy órán keresztül ordított velük, hogy hogy merészelték. Komolyan, hogy foglalkozhat elsősökkel egy ilyen szörnyeteg?! A legtöbb értelmes szülő az incidens után elvitte a gyerekét abból az iskolából (mi is), de a többiek? Milyen lelki sérült gyerekek fognak abból az osztályból kikerülni?!

Egyébként meg, Nemámka, szerintem tökéletesen igazad van abban, amit Harryről írtál :taps:

1wolfgirl1

Ami röviden megfogalmazódott bennem a tanárnős történet után: aztabüdöshétszentségitneki. :shock:

Nagyon durva, hogy ilyen embereket engednek pedagógiai pályára; nyilván mindenkinek meglehet a maga véleménye bizonyos dolgokról, de nem szabadna olyan befolyásolható egyénekre rávetíteni, mint a gyerekek. De pfuh.
(Nekem ebből a röpke tizenkét évből annyi jött le, hogy rettenetesen felszínes emberek vannak, akik bőven megelégszenek a magukban kialakított véleményükkel, és gimnáziumban lazán - szó szerint! - a hátam mögött beszéltek ki. Általános iskolában legalább a szemembe mondták, de az már más tál tészta. Meg mindenhez pléhpofát kell vágni, bármennyire is fáj az adott szituáció, máskülönben eltaposnak. Jó kis előképző volt az élethez.)

Katja

Nemámka írta:

...

Ettől a történettől, vagyis konkrétan a tanárnő viselkedésétől szó szerint felfordult a gyomrom. Dühös vagyok és legszívesebben sírnék haragomban, amiért ilyen semmirevaló embereket engednek a pedagógiai pályára. ~x(

Szívem szerint az ilyen történeteket nyilvánossá tenném, még ha nem is névvel ellátva. Vajon egy ilyen ember elszégyelli magát valaha?

Nemámka

Sziasztok! Húú... lehet fura lesz hogy sosem jártam itt és most bepofátlankodok, bocsánat

De szívből gratulálok a felvetteknek!

És annyit szeretnék hozzászólni az utolsó témákhoz ittni hogy lassan már azt hittem, egyedül nekem volt az osztályfőnököm a főbully gimiben, de így hogy cáfolatot nyert ez az állítás, még dühösebb vagyok :'D
Nálam is az volt hogy ő adta a többi tini alá a lovat. A nyolc év (szintén nyolcosztályos) alatt elkezdtem lassan nem odafigyelni a piszkálódásukra, megerősödtem a notgivingafuck attitűdben, meg felnőttünk, stb, nem utáltam már őket egyáltalán, egyszerűen csak nem foglalkoztunk egymással, bezzeg mikor Andinéninek úgy hozta kedve, elkezdett kifigurázni és beszólogatni, azért, ahogy beszéltem, azért, ha jó vastag könyvet hordtam magammal hogy a szünetekben azt olvassam, azért, ha megszólaltam, azért, ha nem... Hihetetlenül megutáltam, az utolsó években már látszott hogy az osztálytársaim feladták és nem akarnak több energiát abba fektetni hogy engem érzelmileg kicsináljanak, erre mindig ott volt ő, hogy azért nehogy kialudjon az a láng, nehogy már elfelejtsem hogy egy lúzer vagyok, az utolsó napig

Olyan volt mint a legkétségbeesettebb tini, aki nagyon be akar illeszkedni a társaságba, nagyon a főkolompos/népszerű gyerekek barátja akar lenni, undorító volt nézni, itt tanultam meg hogy a kor nem mindig ad okot a tiszteletre, és szinte hálás vagyok neki hogy ilyen rossz példát mutatott, minden véleménynek, amit valaha kifejezett, a pontos ellenkezőjét vallom ma is (rasszista volt és homofób...) Amikor 10.ben az osztályból egy lányról kiderült hogy megcsókolt egy másik lányt, megnézette velünk a Philadelphia c. filmet (Tom Hanks AIDSes meleg férfit játszik benne) ami egy progresszív alkotás volt akkoriban a melegek helyzetéről, és mégis arra használta fel, hogy a film alatt hangosan lefújolja amikor a meleg pár bármilyen módon érintkezik. Én ekkorra már hardcore slasher voltam, köszönöm, Merengő, hála az égnek hogy előbb találtam ide! De emlékszem hogy az osztálytársaim mind nevettek meg vele együtt fújoltak és az illető lányt ezzel a kollektív megszégyenítéssel """meggyógyította""" a közösség... Na szóval nekem is van főbully tanár tapasztalatom :'D És a csordaszellem meg az internalizált gyűlölet nagyon. nagyon. veszélyes

Hiria, ezt a posztot én is imádom Ronról, meg Ront magát is

És igen, ami rosszat ő eltanult, nagyon jó volt látni, hogy sikerült levetkőznie. Sokunk tényleg nem veszi észre, milyen mérgező gondolatai vannak, és nehéz lehet felnyitni az ember szemét.
Harryről is olvastam egy ilyet tumblin, hogy ő meg a tanult tehetetlenség mintapéldája. A poszt lényege az hogy Harryről fennállnak ezek a fandomban elterjedt attribútumok minthogy jaj milyen buta, meg csak a barátainak köszönheti ahol tart, satöbbi, de hát pont ez a lényege. Mit tanult 11 évig? NE KÉRDEZŐSKÖDJ! Ne kérj segítséget! Téged mindenki utál, egy kolonc vagy. Nem is az a lényeg, hogy azt tanították neki, hogy soha nem számíthat senkire, nem bízhat meg senkiben - Harrynek nem a félelmet tanították, hanem azt, hogy mások félnek/undorodnak tőle, szóval maradjon csendben. Mert amikor az életében végre felbukkantak kedves, szeretetteljes emberek, akkor kiéhezve kapott az alkalmon. Inkább azt sulykolták belé, hogy ne érintkezzen senkivel, ne szóljon senkihez, ő valami rosszal van megfertőzve, ne terjessze, ne zavarjon másokat (a puszta jelenlétével se), saját maga ne induljon el és keressen barátokat. Ha emlékeztek, Hagrid is úgy toppant be hozzá, és nem fordítva - és Ron is úgy jelent meg a vonatfülkében amiben egyedül ült, hogy "minden fülke tele van", szóval ő ment oda Harryhez. Harry kapva kap ezeken, főleg amikor kiderül végre, hogy nincs egyedül, hiszen több "magafajta" létezik, és hogy ez nem is betegség, és ő nem rossz, és jaj végre valaki mosolyogva fordul felé. Ennek ellenére vagy pont ezért, mikor Draco lép oda hozzá, Harry már megbizonyosodott róla, hogy nem önmagával van a gond, és hogy Dursleyék hazudtak neki, és hogy lehetnek barátai, nem tiltott, és ő sem fertőzött/rossz, viszont Draco arcán pontosan azt a dursleys sznob elitista kifejezést fedezi fel, amiben már nem bízik. Szerintem nála ez a fordulat a döntő érték, (nem velem van a gond, vannak kedves emberek is, akik jók, és akik fennhordják az orrukat, azok a "rosszak") és ha nem is bizalmatlan, inkább mindig csak a válaszadó szerepét játssza, nem pedig a kezdeményezőt. (Mrs. Weasleyt meg merte szólítani, de ahhoz már kellett a mindettől független bátorság, szerintem) Ezért tűnik néha balfácánnak meg nem is a történések irányítójának, mert egész gyerekkorában azt hallgatta hogy ne érdekelje semmi, ne gondolkodjon(!!!!), főleg ne logikusan, ne vonjon le következtetéseket, stb. Persze hogy minden tovább tart neki, és szüksége van a barátaira, akik maguktól maradnak hűségesek hozzá, és ezt a saját önbizalomhiánya miatt (nem a mások iránti bizalmatlanság miatt) ő is mindig megkérdőjelezi - ugye amikor hatodszorra is meg kell ígérnie Ronnak és Hermionénak, hogy de, igen, veled megyünk horcruxra vadászni te buta, hidd. már. el.

Éééés ez most nem tudom honnan jött, azért remélem nem mondtam nagy butaságokat :'D

Sybill Dumbledore 02

Assa, ez a párhuzam eddig fel se tűnt, de most, hogy mondod... :Dbunny:

Gratula lányok mindenkinek! :pbunny:

Aztán sok sikert a jövőévhez :haha:

Gigi685

Gratula mindenkinek!

Ritsu Tonks

1wolfgirl1 írta:

Bár, elég brutális módon ugrottak meg néhol a pontok.

Na igen... >< Bár a töri most ugyanannyi, mint tavaly volt.

A legjobb akkor is az volt, mikor megláttam, hogy Miskolcon (ami lényegesen közelebb van) nem is indítottak szakot. :))

Amúgy gratulálok neked is, Wolfie, meg mindenkinek a sikerekhez :3

1wolfgirl1

Köszönöm. Eddig szerencsére csak jót hallottam, reméljük, így is marad. :haha:

Masinyka

1wolfgirl1 írta:

Na, az tök jó!

Egyelőre nekem is úgy tűnik, hogy gyógyszerész lesz belőlem, Debrecenben. :labi:

Isten hozott a DE poklában.

(Neem, annyira azért nem vészes.)

Gratulálok minden sikeres felvételizőnek.

1wolfgirl1

Ritsu Tonks írta:

1wolfgirl1 írta:

Egy kicsit a témától eltérve: no, felvételizők, mi újság a tegnap után?

Felvettek Pestre, a Károlira törire

Valaki jön még esetleg oda vagy csak a suliba?

Na, az tök jó!

Egyelőre nekem is úgy tűnik, hogy gyógyszerész lesz belőlem, Debrecenben. :labi:

Bár, elég brutális módon ugrottak meg néhol a pontok. Például Pest és Debrecen 403 és 401 pontjánál pislogtam, a tavalyi 385 ponthoz képest. (Mondjuk, Szegeden és Pécsett ugyanennyi maradt, valamelyiknél lett csak 386. Habár, Szegeden meg az anglisztika szaknál ugrott meg 320-ról 374-re.)

Ritsu Tonks

1wolfgirl1 írta:

Egy kicsit a témától eltérve: no, felvételizők, mi újság a tegnap után?

Felvettek Pestre, a Károlira törire

Valaki jön még esetleg oda vagy csak a suliba?

Gigi685

Hiri, Assa, tök érdekes, hogy ezeket így soha nem is gondoltam végig, és mennyire igazak. Ron tényleg a csapat Sokkája.

Akit szintén jobban szerettem, mint mondjuk Aangot, talán Zuko ( :xx:

) mellett a második kedvenc karakterem.
És igen, Ron azt gondolta, amit az 'átlag' varázsló gondol, amit minden kisgyereknek elmagyaráznak, és amit talán Harrynek és Hermionénak könnyebb helyesen megítélni, mint viszonylagos kívülállók a varázslótársadalomból.

1wolfgirl1

Nekem Ron amolyan semleges karakter volt, bár így soha nem elemeztem magamban, mint személyiség... Lehet, hogy újra kéne olvasni a köteteket. :-D

Egy kicsit a témától eltérve: no, felvételizők, mi újság a tegnap után?

Assa

Hiriajuu írta:

Erre ma nem belefutok?

ITT van e,

Ami engem illett TeamRon. :xx:

És ezért nagyon megfogott ez a bejegyzés. Köszönet érte.

És mennyire igaz, amit ír.

Az is érdekes megfigyelés volt, amit a Roxfort titkai (vagy mi is a címe) kötetben írtak róla, hogy milyen sokszor hibáz rá a poénjaival az igazságra. Több eset is akadt, de arra emlékszem csak, mikor azzal viccelődik, hogy Tom Denem biztos azért kapott Önzetlenül az iskoláért kitüntetést, mert ő nyírta ki Hisztis Myrtle-t.

A személyes kedvenc párhuzamom - bár érteni igazán az fogja, aki ismeri az Aang legendája c. sorozatot:
Sokka - Ron
Ott van Ron, sokadik testvér, a bátyjai már elértek mindent, amit az iskolában lehetett, az egyetlen nála kisebb meg egyben az egyetlen lány is; az egyik barátja a Kis Túlélő (mellesleg kviddicszseni), a másik a mindentudó Hermione, míg ő a sakkot (és néha a sportot) leszámítva nem igazán brillírozik.
Sokka barátai pedig az avatar (az egyetlen a generációjában, aki mind a négy elemet uralja, ő hivatott a világ egyensúlyának megóvására stbstb.), meg egy különleges vízidomár, és egy szintén különleges és újító, ilyet-még-soha-senki földidomár, míg Sokka maga efféle képesség nélkül próbál helytállni, de néha feleslegesnek érzi magát. (Mellesleg jó stratéga - ahogy Ron is lehetne az, a sakkból kiindulva -, bár nála ez visszatérő elem és használják is szerencsére.)
Vannak egyéb hasonlóságok is a két figura között, Sokka is hebehurgya, sokat foglalkozik a hasával, hajlamos elhamarkodottan ítélkezni, viszont képes változtatni a nézetein stb.

És hosszas bevezető után, ahova igazán ki akartam lyukadni (ha olvassa még bárki ezen a ponton

):
Van egy rész a sorozatban; Sokka depis, a fenti indok miatt, a többiek fegyverboltba viszik, hogy felvidítsák, ő meg ott kitalálja, hogy felkeresi a híres kardforgatómestert, aki a környéken él, és a tanítványának szegődik.
És az igazán érdekes az, közben mit csinálnak a társai: mert, nos, semmit. Unatkoznak, gőzük sincs, mit kezdjenek magukkal, mert Sokkának szoktak ötletei lenni, és kiderül az is, hogy a humorérzék nem családi vonás. :lol:

Valahányszor látom ezt az epizódot, mindig azok a részek ugranak be a hetedik HP könyvből és filmből, mikor Harry és Hermione kettesben maradnak a sátorozás során, és persze ők végzik tovább a feladatukat, mégis nagyon erősen érződik, hogy valami hiányzik. Kevesebb lélek van abban, amit tesznek, ahogy megbirkóznak a mindennapokkal, és egymással se tudnak igazán mit kezdeni, holott az ő barátságuk is erőteljes.

Hiriajuu

Gondoltam rá valamelyik nap, hogy megkeresem nektek ezt a posztot, de elvetettem, mert hát szóval elég esélytelennek tűnt, hogy megtaláljam... Erre ma nem belefutok?

ITT van e, meg ha akarja valaki lefordítom szívesen, szerintem marha érdekes téma amúgy. Meg én speciel nem szeretem Ront kifejezetten, személyesen nem, de mint karaktert nagyon jónak tartom pont emiatt részben, hogy egyáltalán nem tökéletes, de igyekszik fejlődni és javítani a hibáin és tanulni belőlük.

UPDATE: Oké, lefordítottam, így egy lendületből és tükörben kb. úgyhogy senki ne szóljon be, a lényeg át fog jöni így is, több energiát meg nem akarok feccölni a dologba. Szóval:

Ron Weasley karaktere direkt kissé rasszistának van írva. Nem annyira rasszista, mint Malfoy - nem fintorog a sárvérűekre és a félvérekre, és nem látja magát felsőbbrendűnek. Mégis, megkérdőjelezés nélkül elfogadja a házimanók alárendelt pozícióját (imádnak szolgálni), amikor megtudja hogy Remus vérfarkas nemcsak ijedt de undorodik is (Hozzám ne érj!), és nyilvánvalóan nagyon kényelmetlenül érzi magát amikor megtudja hogy Hagrid félóriás (az óriások vadak és fékezhetetlenek.)
És ez zseniális. Mert ez nagyon jól bemutatja, hogy a rasszizmus nem csak a nyilvánvalóan gonosz emberekben van meg, a Malfoyokban és a Blackekben, hanem ott van a kedves, szerető, vicces emberekben is, akik egyszerűen csak eltanultak néhány elég mérgező dolgot a mérgező társadalomból, amiben felnőttek. És el tudják felejteni őket, kis idővel és erőfeszítéssel. Ron egy idő után elfogadja Hagrid felmenőit, megengedi Lupinnak hogy bekötözze a lábát és a végső csatában aggódik a házimanók biztonságáért.
Néhány ember azért előítéletes, mert gonosz, és néhány azért, mert még nem tud jobbat. És ez utóbbiak megtanulhatják a jobbat, és jobb emberekké válhatnak. Ez egy fontos tanulság. A diszkriminációról nem azt kellene tanítani hogy "csak gonosz emberek csinálják" mert akkor minden olvasó azt fogja hinni hogy rájuk nem is vonatkozik. JK Rowling ehelyett azt tanítja nekünk, hogy "valószínűleg te is csinálod, és abba kéne hagynod MOST"

Na tehát erről beszéltem kissé zanzásítva lejjebb is, hogy ez egy olyan dolog, ami miatt bárhol és bármikor és bárki ellen hajlandó leszek kiállni Ron Weasley érdekében, még ha nem is tartozik a kedvenc karaktereim közé. Egy dolog a személyes preferenciám, és egy másik az, hogy tárgyilagos nézőpontból elismerem a jól megírtságát.

Kokapu

Én is szeretem Ront, sőt, a három gyerek közül Rupert tetszett a legjobban, olyan szempontból, hogy ő olyan igazi Ron volt. Mintha nem őt választották volna a szerepre, hanem Rowling mintázta volna róla Ront

Sybill Dumbledore 02

Olyan jó ezeket olvasni tőled, Gigi, de komolyan

Ront szeressük, még ha most többet nem is tudok róla írni, csak azt, hogy egyetértek veled.
Egyébként korai madárkák esetleg errefelé? ;;)

*Sybill úgy néz ki ma napközben, jurtában fog aludni*

Gigi685

Nekem vállaltam Ron a kedvencem az egészből. Pont azért, mert teljesen emberi, megvannak a maga jó és rossz dolgai. Pont olyan buta, ahogy a korabeli srácok buták éppen, és nem tudja biztosan, hogy mit miért csinál, de nem elveszett ember, tele van jóindulattal. Annyira nem értettem soha a nagy Ron-utálatot, mindig úgy gondoltam, hogy talán az lehet a baj vele, hogy túl hétköznapi, nem lehet róla félmeztelen idealizált portrékat rajzolni meg álmodozni róla, hogy mekkora romantikus hős, amíg pl a canon féreg Dracóból simán kiismerhetetlen rosszfiút csinált a rajongói fantázia. De hát ez van. A valóságban is embereket szeretünk, és nem ideákat. Szerintem Ron a legigazibb karakter az egészben, árvagyerek Harry és femalerolemodelvagyok Hermione nekem kevésbé áll közel a szívemhez, akármennyire is emberek tvolta a könyvekben, és szeretném is mindkettőt. Egyébként minden, amit leírtatok Ronról hatalmas ámen, velem meg nem muszáj egyetérteni.

Sybill Dumbledore 02

Erre a posztra kíváncsi lennék, tök jó, hogy ennyit is leírtál belőle

Ron az egyik kedvencem, ami azt illeti :xx:

Bár az okát nem tudom, és igyekszek nem elfogult lenni vele szemben. Nekem inkább az tűnt fel, hogy mintha nagyon vágyná a figyelmet, ami nyilván így is van. PL a harmadik részben "megtámadta" Sirius Pettigrew-t keresve, és később amikor Hagriddal találkoztak valahogy úgy szólt hozzá először, mintha azt várná, majd megint erről lesz szó. Ami azt illeti, ezt kicsit cikinek éreztem olvasni is, de na. Mondjuk most ahogy mondod, ő is kb olyan dolgokat hozott otthonról mint Malfoy, csak a mugliivadékokra nem volt igaz ez. Tetszik egyébként a szó, mint "varázslóelitizmus", olyan érdekesen hangzik

Mármint teljesen más, csak mégis... na. Egyébként mindig sajnáltam, hogy amíg aktívan kb csak ho fanfictiont olvastam, mindig elnyomták szegény szerencsétlent :-x

Most kedvem támadt fejtegetéseket olvasni a jelleméről :-D

Hiriajuu

Sybill Dumbledore 02 írta:

Na ezt most nagyon jól leírtad, de tényleg. A hp-s példák is rájuk illenek, és most vmiért tökre jól esik, hogy Ronra is tudtál írni valamit

De ez mellékes.
Mondjuk ilyen alapon tud vajon egy ember kisebb önelemzést végezni, hogy pl "na, a tesóim otthon hangosak, akkor máshol vajon én is hangos vagyok?" vagy valami ilyesmi?

Ronról egyébként volt erről egy tök jó tumblr-poszt, ami kifejtette, hogy ő pont azért király karakter, mert nem volt tökéletes, de sokat tudott fejlődni ilyen téren. Nem emlékszem az egészre, ami nagyon megmaradt, az a Hagridhoz meg a Remushoz való hozzáállása volt.
Amikor Remusról kiderült a Szellemszálláson, hogy vérfarkas, és meg akarta gyógyítani ugye Ront, valami olyasmit mondott neki, hogy 'Hozzám ne érj, vérfarkas!' Ami tipikus varázsló-hozzáállás, ilyen önkéntelen rasszizmus, ami nem rosszindulat meg semmi hanem ezt kapják otthonról, és ez volt az amit Ron is reflexből visszaböfögött. Ugyanez volt, amikor Hagridról kiderült, hogy félóriás - ott is magyarázta Harrynek, hogy az óriások milyen vadak, és hogy nem hitte volna mert Hagrid nem annyira az.

Ez volt a kiindulópontja Ronnak, ez a varázsló-elitizmus, és tökjól kinőtt belőle aztán, megvédte Remust meg Hagridot sokszor később, amikor ugyanezzel szembesültek másoktól. Szóval ez itt azért fontos példa, mert ez pont az, hogy mit hoz otthonról a gyerek - Ron ezt hozta otthonról, és egyáltalán nem rosszindulatúan vagy gonoszul, egyszerűen csak varázslóéknál ez volt az alap. És kinőtt belőle a barátai, a környezetében levő felnőttek és gyerekek hatására.

Ron egyébként egy iszonyatosan sokrétű és bonyolult és csodás karakter, megvannak a maga hibái és erényei és fejlődései, és tök sokat lehetne beszélni róla ilyen komoly témákhoz kapcsolódóan is még.

Sybill Dumbledore 02

bojoe írta:

otthonról hozza. és hiába tűnik normálisnak a szülő, a szülő nem figyel oda, mikor hallja és látja a gyerek. elég, ha csak megjegyzést tesz pl egy kisebbségire, a gyerek azt hiszi, ez normális és követendő. ha szidja a hangosan beszélő (a falon átszűrődő) szomszédot, akkor a gyerek azt hiszi, h az összes, nála hangosabb gyerek rossz. ha anya kifejezi véleményét a kövér gyerekekről, és azzal szekálja a sajátját, hogy azért járj edzésre/táncra, hogy ne hízz el, akkor a gyerek levonja a következtetést, hogy a kövér emberek rosszak.
és persze kialakulnak a saját értékrendjeik, már az óvodában. ha a kisebbségi gyerek elkalapálja, akkor azzal a tudattal él, h az összes rossz gyerek. ha egy autista kisfiú van a csoportjában, aki máshogy kommunikál, mint ő, és neki ez bántó, zavaró, akkor utána szintén általánosít.
és ha a szülő állandóan ajnározza a gyerekét, ha piedesztálra emeli, akkor azt szűri le, hogy ő a jó, és mindenki, aki nála különbözőbb, az rossz.

Na ezt most nagyon jól leírtad, de tényleg. A hp-s példák is rájuk illenek, és most vmiért tökre jól esik, hogy Ronra is tudtál írni valamit

De ez mellékes.
Mondjuk ilyen alapon tud vajon egy ember kisebb önelemzést végezni, hogy pl "na, a tesóim otthon hangosak, akkor máshol vajon én is hangos vagyok?" vagy valami ilyesmi?

Amelia Pond

bojoe írta:

Sybill Dumbledore 02 írta:

hogy pl egy elsős gyereket mi motivál arra, hogy egy társát bántsa/piszkálja/akár megverje(?)/kiközösítse :/

otthonról hozza. és hiába tűnik normálisnak a szülő, a szülő nem figyel oda, mikor hallja és látja a gyerek. elég, ha csak megjegyzést tesz pl egy kisebbségire, a gyerek azt hiszi, ez normális és követendő. ha szidja a hangosan beszélő (a falon átszűrődő) szomszédot, akkor a gyerek azt hiszi, h az összes, nála hangosabb gyerek rossz. ha anya kifejezi véleményét a kövér gyerekekről, és azzal szekálja a sajátját, hogy azért járj edzésre/táncra, hogy ne hízz el, akkor a gyerek levonja a következtetést, hogy a kövér emberek rosszak.
és persze kialakulnak a saját értékrendjeik, már az óvodában. ha a kisebbségi gyerek elkalapálja, akkor azzal a tudattal él, h az összes rossz gyerek. ha egy autista kisfiú van a csoportjában, aki máshogy kommunikál, mint ő, és neki ez bántó, zavaró, akkor utána szintén általánosít.
és ha a szülő állandóan ajnározza a gyerekét, ha piedesztálra emeli, akkor azt szűri le, hogy ő a jó, és mindenki, aki nála különbözőbb, az rossz.

amúgy elég a hp karaktereit sorra venni. ki mit hoz otthonról?
draco m: gyűlöletet, az iránt, aki nem isteníti őt
neville: béna vagy kisunokám, tehát tényleg béna
hermione: te vagy a legokosabb kincsem. és ezt érezteti is a többiekkel szemben.
hp: bizalmatlanság mindenkivel szemben.
ron: a legkisebb fiú, aki el van nyomva--> bizonytalanság, elsősorban a szerelmi életben, és a többi szeretteivel szemben.

Egyetértek. Ugyan mindenkinek vannak alaptulajdonságai, amikkel együtt születik, de szerintem ezek sokkal kisebb mértékben befolyásolják a későbbi személyiségét, mint az, hogy egészen kiskorában milyen példa után megy. Otthon, játszótér, bölcsi, ovi, teljesen mindegy, az őt ott érő behatások irányítják. Nagyon jó példa erre, hogy ha egy gyereket kiskorában hagyják nyerni a szülei, akkor nem tanul meg veszíteni, és később minden alkalommal kezelhetetlen lesz, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szerette volna.

1wolfgirl1

Ehhez az érettségis drukkhelyzethez annyit szólnék hozzá, hogy az egyik (volt) gimis tanárom azt mondta, hogy az iskolában a végzősök 90%-a pszichológushoz jár(t) az érettségi miatt. Ami azért elárul szerintem valamit... Én eleve szorongásos vagyok, tehát egy apróbb stresszhelyzettől is görcsbe rándulok, tehát, amint befejeződött az utolsó szóbelim is, azóta is parkolópályán lézengek.

Hiriajuu

bojoe írta:

otthonról hozza. és hiába tűnik normálisnak a szülő, a szülő nem figyel oda, mikor hallja és látja a gyerek. elég, ha csak megjegyzést tesz pl egy kisebbségire, a gyerek azt hiszi, ez normális és követendő. ha szidja a hangosan beszélő (a falon átszűrődő) szomszédot, akkor a gyerek azt hiszi, h az összes, nála hangosabb gyerek rossz. ha anya kifejezi véleményét a kövér gyerekekről, és azzal szekálja a sajátját, hogy azért járj edzésre/táncra, hogy ne hízz el, akkor a gyerek levonja a következtetést, hogy a kövér emberek rosszak.
és persze kialakulnak a saját értékrendjeik, már az óvodában. ha a kisebbségi gyerek elkalapálja, akkor azzal a tudattal él, h az összes rossz gyerek. ha egy autista kisfiú van a csoportjában, aki máshogy kommunikál, mint ő, és neki ez bántó, zavaró, akkor utána szintén általánosít.
és ha a szülő állandóan ajnározza a gyerekét, ha piedesztálra emeli, akkor azt szűri le, hogy ő a jó, és mindenki, aki nála különbözőbb, az rossz.

Igen, ez elég súlyosan így van. A szülők gyakran nem is érzékelik szerintem ráadásul, hogy mennyi kárt vagy bajt okoznak a viselkedésükkel, mert sokszor nem direkt vagy bántó szándékból tesznek vagy mondanak ilyen negatív dolgokat, és a gyerek se tudatosan követi le nyilván, mégis kész a baj.
És ezzel az egésszel az a legrosszabb, hogy szerintem nincs rá jó megoldás. Részmegoldások vannak, a pedagógus kezében pl., aki ilyenkor elmagyarázhatná a másikat bántó kisgyereknek, hogy nem szép dolog, amit csinál, vagy beszél a szülővel, hogy figyeljenek erre otthon, de nincs rá garancia, hogy ettől bármi változni fog, és sokan nem is veszik a fáradságot, hogy megpróbáljanak változtatni - se tanár, se diák, se szülő.

bojoe

Sybill Dumbledore 02 írta:

hogy pl egy elsős gyereket mi motivál arra, hogy egy társát bántsa/piszkálja/akár megverje(?)/kiközösítse :/

otthonról hozza. és hiába tűnik normálisnak a szülő, a szülő nem figyel oda, mikor hallja és látja a gyerek. elég, ha csak megjegyzést tesz pl egy kisebbségire, a gyerek azt hiszi, ez normális és követendő. ha szidja a hangosan beszélő (a falon átszűrődő) szomszédot, akkor a gyerek azt hiszi, h az összes, nála hangosabb gyerek rossz. ha anya kifejezi véleményét a kövér gyerekekről, és azzal szekálja a sajátját, hogy azért járj edzésre/táncra, hogy ne hízz el, akkor a gyerek levonja a következtetést, hogy a kövér emberek rosszak.
és persze kialakulnak a saját értékrendjeik, már az óvodában. ha a kisebbségi gyerek elkalapálja, akkor azzal a tudattal él, h az összes rossz gyerek. ha egy autista kisfiú van a csoportjában, aki máshogy kommunikál, mint ő, és neki ez bántó, zavaró, akkor utána szintén általánosít.
és ha a szülő állandóan ajnározza a gyerekét, ha piedesztálra emeli, akkor azt szűri le, hogy ő a jó, és mindenki, aki nála különbözőbb, az rossz.

amúgy elég a hp karaktereit sorra venni. ki mit hoz otthonról?
draco m: gyűlöletet, az iránt, aki nem isteníti őt
neville: béna vagy kisunokám, tehát tényleg béna
hermione: te vagy a legokosabb kincsem. és ezt érezteti is a többiekkel szemben.
hp: bizalmatlanság mindenkivel szemben.
ron: a legkisebb fiú, aki el van nyomva--> bizonytalanság, elsősorban a szerelmi életben, és a többi szeretteivel szemben.

Sybill Dumbledore 02

Gigi685 írta:

Igazából bármikor írhatsz nekem, ha probléma van valaminek a megértésével, én itt leszek.

Nem kizárt, hogy valamikor megtörténik :Dbunny:

^^"

Gigi685

Sybill Dumbledore 02 írta:

Gigi, köszi még egyszer, ha szépen megkérlek, jövőre is elismétled ezeket?

Amúgy azt hiszem kábé értem, mi segít a tanulásában, emlékszem, hogy talán te is ezzel a részével kedvelted meg a tantárgyat, úgyhogy bizakodóan nézek elé

Igazából bármikor írhatsz nekem, ha probléma van valaminek a megértésével, én itt leszek.

Sybill Dumbledore 02

Ez a biosztanár valami szuper szimpinek hangzik :lol:

Most gondolkodom, de csak a magyartanárnő jut eszembe, ő hol bogárkákoknak (így) becéz minket, hol leéretlen-tökkelütöttezi (akár más szavakkal) azt a srcávot, aki felhúzta, de olyan is volt, hogy kicsit félreértette az egyik fiút (picit ciki volt a helyzet, az tény - kicsit ilyen ez fiúknak nem dolga, azt a lányok szokták, stb szerűen fogalmazott -, azt kellett kitalálni, a költő milyen nemű szemszögből írt) és kábé sajnálta az anyját. De sokszor szokott dicsérni is, és van, hogy akit lehord, azzal öt perccel később már tök jól elcseveg a szünetben. (A fiúk amúgy tudtommal nem veszik maguknak.)
Aranyos vagy sem - mondjuk jófej volt tőle nagyon -, érdekes egy figura. Azért köszi, ha lesz alkalmam, tuti megmondom neki, de komolyan és minden rossz nélkül

^^ Mondjuk év végén az egész éves anyagból akart feleltetni - először a harmadából, a kétharmadából majd az egészből, de kábé a fél osztály megúszta, köztük én is

Már csak azt reméljük, jövőre nem ezzel kezd.
Gigi, köszi még egyszer, ha szépen megkérlek, jövőre is elismétled ezeket?

Amúgy azt hiszem kábé értem, mi segít a tanulásában, emlékszem, hogy talán te is ezzel a részével kedvelted meg a tantárgyat, úgyhogy bizakodóan nézek elé

szerk.: Amúgy ez igaz, de az a baj, hogy annyit nem tudok és pláne nem olyan gyorsan és értelmezően olvasni, hogy erre a szakra mehessek - meg a nyelvek nyelvi része jobban érdekel valamiért, mostanában kb az összes ötletemben szerepel valahogy - de persze vannak érdekes részei, az tény. A magyar irodalom rész pl jobban bejön, hogy most rá gondolok... A tanárnővel nagyon jól elbeszélgettünk még a Légy jó mindhaláligról is, bár nem kellett elolvasni (szorgalmi volt) viszont a filmet látni kellett. Most kicsit elgondolkodtam rajta, persze kinek mi

Tényleg, Gigi, neked hogy lesz a jövő év, egyetemre mész vagy mást csinálsz? Már ha nem tolakodás, csak emlékszem, anno tervezgettétek itt egy páran. Szóval ez a kérdés ha olvassátok, másoknak is szól :3

Gigi685

A középkori irodalom jó nagy szívás.

De szerintem egy tantárgyhoz az affinitásod nem azt jelenti, hogy minden részét szereted (az irodalomnál szerintem pont az a lényeg, hogy meglegyen a véleményed arról, amit olvasol), hanem hogy alapból szereted, és érdekel, és szeretnél vele foglalkozni. Az egyetemen ugyanezt a tantárgyat kis részekre bontva negyven ember fogja neked tanítani, úgyhogy muszáj, hogy saját magadtól érdekeljen.

A szerves kémia jó dolog, csak először nem tűnik annak. Rajzolj sokat, és nem túl bonyolultan. Egy lánc C és a H-k a stoplik, és egy C-hez négy vonalat húzhatsz, kábé ennyi az egész lényege. Ja, meg ne ijedj meg, ha új fogalom jön. És nagyon hasonlóak a tulajdonságaik, csak annyi a lényeg, hogy tényleg tudd, hogy hol tud hidrogénkötést kialakítani a halmazában, és akkor tökre nagy könnyűség a sztenderd középsulis anyag.
Cukornál és nagy szerves molekuláknál a fogalmakat tanuld meg, a rajzokat tilos. Ízlelgesd, hogy glikozidos kötés, ha a legkisebb dolgot nem érted, próbáld meg nagyon leegyszerűsítve elmagyarázni magadnak, és ha megtalálod a tök elemi logikai vonulatokat az egészben, már gyerekjáték, akár a szervetlennél is egyszerűbb.
Egyébként jó nagy kitolás, hogy az embert a főcsoportokból rendesen kiokítják, aztán a fémekre soha nem is jut szinte idő, még fakton is ki volt adva, hogy tanuljuk meg magunknak, pedig a peródusos rendszer háromnegyede, ráadásul irtó fontosak.

Masinyka

Az én biológiatanáromnak volt néhány csodálatos megnyilvánulása, valamiért 12.-től nagyon elkezdett utálni. Én meg a biológiát utáltam, aztán már őt is, mert borzalmas tanár és rossz ember. Ex-barátom osztályfőnöke volt, és amikor kiderült, hogy éppen együtt járok ezzel a fiúval, a biosztanár szoknyapecérnek nevezte exemet - csak éppen nem a szoknya szót használta. Ilyen jófej.

Megköszöntem neki azért a bókot.

Sybill, nagyon aranyos volt a tanárodtól, hogy kiállt melletted. Ez lenne igazából az elvárás, nem a földig tiporni a diákok önbizalmát, és elhitetni velük, hogy nem képesek.

A lengyeltanárom egy érdekes figura. Hol finoman közölte velünk, hogy bénák vagyunk, hol nagyon motivált minket, és bizonygatta, hogy meg tudjuk mi tanulni ezt a nyelvet. (Nem tudom, ő hogy tanult meg lengyelül, de minden elismerésem.) Nehéz úgy leülni vizsgázni vagy akár felelni vagy dolgozatot írni valakinél, hogy közben találgatod, mennyire bírja a képed.

Fuj, középkori irodalom, nem hibáztatlak.

Sybill Dumbledore 02

Ami azt illeti, nekem a tanár hozta meg a kedvem a némethez, valahogy... a magyarhoz pedig nem tudta :shock:

ami ugye elég vicces, mert a nyelvtan egyre jobban érdekel, az irodalom a középkori irodalom óta pedig egyre kevésbé, pedig írni szeretek és olvasni is :oops:

na ez a szégyen vagyok kategória

A kémiával kapcsolatban köszi a biztatást, jövőre megpróbálok így hozzáállni, főleg, mert szerveskémia jön, ami tök új.
- off: jön öcsém, elolvassa mit írok, beleköt egy elírásba majd röhögve közli, hogy szerinte pont le se tojják mit írok xD -
Mindenesetre nekem még tanár nem vette el kedvemet tantárgytól, de azért annyira mégsem tartom elképzelhetetlennek.

Gigi685

Masinyka, pedig totál igazad van. Tanároknak, orvosoknak pszichológiai alkalmassági, pszichológusoknak motivációs levél (mert onnan meg azt hallani, hogy hiába a legnépszerűbb szak, embereknek segíteni csak a töredéke akar, mindenki mást nagyon érdekel az összes népszerű pszichológiai cucc meg saját maga megfejtése, amitől még nem lesz kompetens szakember). A tanári hivatással meg az a legnagyobb baj, hogy a legszebb, legfelelősségteljesebb dolgok egyike, és ennek ellenére tényleg AKÁRKI űzheti, se magas pontszámok, se olyan hihetetlen elvárások nincsenek. Példának okáért az én sulim 14. legjobb az országban, vagy valami hasonló, és a fizikatanár nem tudta a különbséget a halogénelemek és a nemesgázok között.
Egy iskola légkörét meg amúgy sem a tanulók határozzák meg a legjobban, hanem a tanárok. És igen, ők a felnőttek, ők adják az irányt, hogy ki mit csináljon, az meg pláne a teteje, hogy külön féltékenyek a tehetségesekre. Mondjuk nekem a magyartanárommal volt érdekes a viszonyom, miután kiderült, hogy nem ezzel akarok foglalkozni, de abban azért én is hibás voltam, és az tényleg arról szólt, hogy nekem akart jót.
Ehh, nagyon a jószerencse dolga, hogy ki hova jut, és az a brutális, hogy itt azért komoly pszichés sérülésekről beszélünk, és kisgyerekekről, akik ezeket tömegesen elszenvedik valaki miatt.
Például ott van az a remek sztori a dömsödi általános iskolásokkal, ami mostanában futott a hírekben... egy életre tönkretettek egy évfolyamnyi kislányban valamit, csak mert olyanjuk volt, hogy most megmutatják, ki itt a góré.

mod szerk

Sybill, egyébként szerintem az érdeklődés olyan, hogy a világ legrosszabb tanára nem tudja kiölni belőled, ha komolyan gondolod. Például a lentebb említett Noémi néni volt a magyartanárom, és rendesen lehordta az írásaimat, meg minden saját gondolatot, amit megpróbáltam kifejteni, meg nem akarta elhinni, hogy hármasnál jobb lett a vizsgám, mert én az a "gyenge közepes" vagyok magyarból, de ettől függetlenül írtam ugyanúgy tovább, aztán a felvételin meg később a jóval jobb suli magyaros tagozatán már úgy jött ki, hogy ez az én tantárgyam, és senkinek eszébe se jutott elvitatni.
Mondjuk a törinél velem is úgy volt, hogy a nyolcosztályosban eléggé szerettem, és az volt az egyetlen dolog, amit tényleg elismert a tanár is, hogy tudom, de talán eleve ez volt a pláne benne. Amikor másik tanár tanította, már nem is érdekelt, és még jó is, hogy így lett, mert belepusztulnék, ha akár még egy betű törit meg kellene tanulnom. A biosz/kémia vonal meg tanár nélkül kezdett el érdekelni, és hárman tanították nekem párhuzamosan... :haha:

Egyébként ne félj a kémiától. Mindenki úgy van vele, hogy ez az a tantárgy, amit nem ért, ami nem megy, ami satöbbi, főleg, mert amikor letámadnak vele hetedikben, kirívóan nehéznek tűnik az összes többi mellett, de ha leküzdöd minden előítéletedet magaddal szemben, és rájössz, hogy ez is egy érdekes, izgalmas szeglete a világnak, amit nem bemagolni, hanem érteni kell, akkor egy idő után le se fogsz tudni állni vele. Ez is olyan, mint a futás. Nagyon nehéz elkezdeni, lihegsz, azt hiszed, meg fogsz halni. Reménykedsz, hogy másodszorra jobban fog menni, de még mindig nem. A végén pedig futod a szigetköröket, és meg se kottyan. Amikor először megtanulsz valamit, még nem fogod érteni, aztán fokozatosan megtanulsz mindent, és egy idő után összeáll és logikus lesz. Amúgy érdemes teljesen egyszerre megtanulni a nagyobb anyagrészeket, mert felaprózva nem látod a lényeget. Na mindegy, offtopic. Szerintem egy tanárnak kötelessége kiállnia a diák mellett ilyen helyzetekben.

Sybill Dumbledore 02

Masinyka írta:

A nem túl népszerű véleményem az, hogy a tanároknak is kellene pszichológiai alkalmassági vizsga, mint a rendőröknek, katonáknak, stb... Alábecsülik a tanárok szerepét a magyar oktatásban, és azt hiszik, hogy nem teszi tönkre egy rossz tanár a gyereket. Elnézve, milyen azok, akik tanárisok a szakunkon - elég sokat nem engednék még iskola közelébe sem. Mert hogy velünk viselkedik úgy, ahogy, és próbálja fertőzni a légkört a rosszindulatával - nem érdekel senkit. De egy gyerek nem biztos, hogy fogja tudni kezelni.

Bepof

bocsi. Ezzel amúgy egyet értek, én is gondoltam már rá - igaz, nem biztos, hogy én átmennék majd, de... - a tanárok fontosak. Mindenki az, de a tanárok is, mert sokban befolyásolnak minket, tönkre is tehetnek eléggé meg biztathatnak is. Mondjuk én ezt a befolyást leginkább abban tapasztalom, hogy az érdeklődési körünk hogy változik. Például egyik osztálytársam oda volt egy tantárgyért (másik meg egy másikért) de annyira nem kedvelik, erős szóval utálják a tanárt, hogy kihat a tárgyra is. Jó, ez most sokkal enyhébb mint az aktuális téma, de osztálytársnőmnek a töri volt a főfő érdeklődési köre, majdnem mindenre, rengeteget tanult rá, aztán a tanár nem tanít (jól meg úgy amúgy se nagyon), nem halad, unalmas (talán javul) összezavaró, a lány nem kap(ott) tőle elismerést, satöbbi. Fogalmam sincs, mit fog csinálni így, szerencsére olyan, aki nem hagyja magát, de én pl totál depis lennék ha a némettanárnő ilyen lenne. És nem túlzok.
Mondjuk van egy tanárom, aki elég érdekes eset (magyartanárnő, nyugdíjig pár éve van.) A világ legjobb tanárja, jól magyaráz, érdekesen meg gondolkodásra késztet, amíg valaki fel nem idegesíti. Utána olyan szinten le tudja hordani azt a gyereket, akár egyetlen egy mondattal, hogy én érzem magam rosszul a helyében :/
Visszatérve lazán elkezdtem tök másról pofázni - hogy csúnyán mondjam - és bocsi ezért, csak most úgy jött

*Sybill közben ír ám... khm*
Szerencsére engem még nem alázott meg tanár, mondjuk diákok annál inkább. Volt, hogy kémián (nagyon nem megy) feleléskor mindig bénáztam, hülyeségeket mondtam, hármasra állt mindig (tavaly, idén az is lettem

) és emiatt bepánikoltam és mindig elsírtam magam, az osztály fiúi pedig jót röhögtek. Volt, hogy pár lány is megjegyezte elvileg, hogy minek sírok. Aztán a tanárúr állt mellém :shock:

Ez nagyon jólesett tőle, pedig amúgy nem kedvelem (bár inkább az óráival van baj.)
Mondjuk én - lehet már kibeszéltétek korábban - azt nem értem, hogy pl egy elsős gyereket mi motivál arra, hogy egy társát bántsa/piszkálja/akár megverje(?)/kiközösítse :/ na ez az, ami örök rejtély marad számomra. Általános iskolai osztályomban a verekedést leszámítva elég korán elkezdődtek ezek, és bár soha nem voltam konkrétan kiközösítve, végig szekált az osztály, negyedikben el is mentem. Állandóan "kiskedvencnek" meg strébernek hívtak, mert a nagymamám és nagypapám (!) tanárok voltak, emiatt pár tanár megismert engem, meg jó tanuló voltam. Na bumm. A kitűnő lány persze nem volt stréber... nem is kívánom neki, mert ő rendes volt, de a logikát értitek na. $fal

Masinyka

Hiriajuu írta:

Ah, igen, indok mindig volt, és lesz is. És egyébként igen, átérzem a helyzeted - nekem évekig azért szóltak be, mert lány vagyok, és nem sminkelem magam meg fiúsan öltözök. Azóta elég megszállottan sminkelek, és rendszeresen megkapom, hogy minek, meg fölös ennyi, meg vakolat - hát a nénikétek, hadd csináljam már azt, amit akarok.

(Imádok sminkelni. Nem kényszerem, simán kimegyek nélküle is az utcára, de imádom.)

Áh, igen, ismerős.

A nem túl népszerű véleményem az, hogy a tanároknak is kellene pszichológiai alkalmassági vizsga, mint a rendőröknek, katonáknak, stb... Alábecsülik a tanárok szerepét a magyar oktatásban, és azt hiszik, hogy nem teszi tönkre egy rossz tanár a gyereket. Elnézve, milyen azok, akik tanárisok a szakunkon - elég sokat nem engednék még iskola közelébe sem. Mert hogy velünk viselkedik úgy, ahogy, és próbálja fertőzni a légkört a rosszindulatával - nem érdekel senkit. De egy gyerek nem biztos, hogy fogja tudni kezelni.

Amelia Pond

Igen, ezt a tanárosat ismerem. Nekem szerencsére nem nagyon volt olyan élményem, hogy diákok zaklattak, talán az általános első négy osztályában néha, mert rettenetesen nyomin néztem ki, és mindig csak olvastam, de utána soha. Viszont volt egy angoltanárom, aki egyszerűen gyűlölt minden olyan diákot, aki jó volt a tárgyból, és olyan szinten szívatta őket (engem is beleértve), hogy már félve mentünk be órára. Mivel rossz jegyet nem tudott adni, ezért olyasmiket talált ki, hogy nem engedett ki minket a mosdóba; ha fel akartunk állni, hogy kidobjuk a zsepinket, akkor ránk üvöltött, hogy az ő óráján ne mászkáljunk, úgyhogy végig a kezünkbe kellett fognunk; és a kedvencem: amikor megcsináltunk egy olyan feladatot, amit még nem adott fel (mert halál uncsi órái voltak, konkrétan a házi feladatot ellenőriztük negyvenöt percen keresztül), akkor büntetőfogalmazást, meg ilyen szarokat csináltatott velünk.
Igaz, a rosszabb tanulókat se szerette, őket konkrétan kifigurázta, meg lehülyézte, és ha megkérték, hogy magyarázzon el valamit még egyszer, akkor közölte velük, hogy figyelniük kellett volna az elsőnél, és nem mondta el megint.
Egyébként az a tipikusan buta nő volt, aki engem bunkózott le, amikor szóvá tettem, hogy egy liter víz az egy kiló.

De ezen azóta is röhögök.

Hiriajuu

Gigi685 írta:

Masinyka, Hiri, totál egyetértek. Legjobban abban, hogy teljesen a tanáron múlik minden. A tanár gyakran a főbully, és sokszor egyébként élvezik is, hogy aki a "gyenge" az osztályközösségben, azt ők is aszerint kezeljék. Felsős koromban, nyolcosztályos gimnáziumba jártam akkor, engem is bullyingoltak, mert nagyon csúnya voltam meg a szokásos dolgok, és Noémi néni, az ofőm meg igazából adta mindenki alá a szekeret, meg másokat, akikre rászállt az osztály, kibeszélt mindenki előtt (gondolom, hogy engem is) őket és a szüleiket is. 10-14 éves gyerektársaságról beszélünk. Ha nem vesznek fel nyolcadik végén, vagy kicsit gyengébb lennék mentálisan, most tuti nem tartanék ugyanott, és ebben nem a közösség az igazi hibás, akik szimplán csak kölykök, és már rég elfelejtettem meg az összes többi, hanem az a megkeseredett tanár, akire rá voltunk bízva, és direktbe szította maga körül a dolgokat.
Egyébként meg azt hiszem, hogy talán itt írtam nem sokkal lejjebb, hogy amióta embernek nézek ki, hirtelen rengeteg pozitív tulajdonságom kinőtt a tanáraim meg a körülöttem lévő emberek szemében is, de szerencsére beszólásokat per pillanat nem kapok.

Igen, ez amúgy elég általános jelenség, hogy a tanár (nem! pedagógus, mert az ilyen nem az) a főbully. Én ezért adok hálát érte, hogy mertem lépni ellene és mertem középiskolát váltani másfél évvel érettségi előtt, az első gimimben a tanár- és a diáksereg is előszeretettel piszkált. És ahhoz azért elég súlyosan kell csinálni a dolgot, hogy félévkor úgy megelégelje a diák, hogy lelép... Szóval amikor már az nem volt jó, ahogy a padban ülök, meg hogy nem tanultam angol vizsgára (mert nem kellett! mert tudtam!!) és ezért kaptam rosszabb jegyet, mint az, aki egy épkézláb mondatot nem tudott összerakni, de megpróbálta megtanulni, szóval hogy amikor a tanár maga nemhogy segítség lenne a probléma megoldásában (diákrészről is volt bullying), hanem a probléma része, az sok.
És igen, amit Gigi mond, azt érzem én is, hogy a gyerek is hibás nyilván, de utólag visszagondolva valahogy mégiscsak a felnőttek hozzáállása maradt meg, mert rájuk voltam bízva, nekik pont hogy figyelni kellett volna ránk stb., és az sokkal károsabb hosszú távon, ha nem teszi, mint a diákcivakodás.
Meg amúgy az is nagyon sokat számít a külsődben, hogy milyen a környezeted - szóval én is szépültem mondjuk 16 éves korom óta, de a két iskola között úgy egyáltalán nem történt drasztikus változás, és a másodikban mégis bírtak kedvelni, pusztán azért, mert énis jobb keddvel álltam hozzájuk alapból, mert nem címkézéssel indítottak, és nem tudom, de érdekes módon a második suliban sose kaptam megjegyzést a külsőmre, amit az elsőben rendszeresen. És nem változtam közte, csak az változott, hogy nem alapból gyomorideggel meg utálkozva mentem be.

Merengő Fórum

Gumiszoba

Ki van itt