|
Zöldfülű |
|
Csatlakozott: 2012 február 09 (csütörtök), 18:20 Hozzászólások: 41
|
Nem tudom, volt-e már említve, de nem nyálazok át most tizenpár oldalt, ha nem haragszotok meg... Szóval mostanában megy azt hiszem, a Cool csatornán A hős legendája című fantasy sorozat, eredetiben a Kereső legendája lenne, nem tudom, miért választottak a magyarok egy ilyen semmitmondó címet, na mindegy. Maga a sorozat eléggé mutatós (fantasztikus jelmezek és hát Új-Zéland tájai <3), bár a második évadra eléggé nagyot esett a színvonal, mondom ezt úgy, hogy rövid időn belül fan lettem Ez gondolom a Raimi fivérek keze nyomát dicséri (Xena és Herkules sorozatok, többek közt), mármint a felesleges túlbonyolítás, hajmeresztő kalandok... bár mikor a nagy és hatalmas öreg varázsló megjelent talpig púderben és loknikkal, sírtam a röhögéstől, szóval humornak sincs híján a sorozat. De nagyon elkanyarodtam, ehhe. Szóval hát az van, hogy a filmsorozat csak két évadot ért meg, míg a könyvsorozat, ami alapján készült, az tudomásom szerint 11 (!)kötetes. Én, akinek a betűk olyanok, mint a drogosnak a heroin, természetesen feltúrtam az internetet, és megszereztem, galád módon e-bookban. Mentségemre legyen mondva, néztem könyvesboltban, antikváriumban, vaterán, meg amit el lehet képzelni, de szinte lehetetlen megtalálni, még az egyes darabokat külön is, nemhogy egybe Most a harmadik kötet elején tartok, és hát meg kell mondjam, teljesen más, mint a filmsorozat, meg nem is. A legfőbb cselekményszál az nagyjából ugyanaz, de már maga a Kereső, azaz Richard Cypher személye, a szerepe is sokkal összetettebb a könyvben, ahogy a többi főszereplőé is. Kahlan, az Inkvizítor Anya sokkal hatalmasabb, erejének sokkal több aspektusát ismerhetjük meg. Szerelmük Richarddal is teljesen máshogy alakul, nem csak simán jelen van a vágyakozás az elérhetetlen után, hanem az író egész egyszerűen szörnyen kegyetlen velük, ha szabad ezt mondanom. Zeddicus Zu'l Zorander talán az egyetlen, akit a film szinte teljesen tökéletesen ad vissza, öreg és bölcs varázsló, ugyanakkor valami fantasztikusan kifinomult humorral rendelkezik. Amit kicsit sajnálok, hogy egyelőre Darken Rhal, az első kötet és a filmsorozat fő gonosza elég kis szerephez jutott eddig, nem tudom, a továbbiakban felbukkan-e még egyáltalán. Viszont jó pont a könyv javára, hogy a filmben nem tudtam utálni, talán az őt játszó Craig Parker miatt (nem hiszem, hogy velem van a baj, ha Haldír után nem tudok félni tőle XD), de a könyvben gyomorforgatóan gonosz volt, olyan indulatokat váltott ki belőlem, amire negatív figura már régen volt képes. Ugyanígy például a Fény Nővérei is, és Denna, a Mord Sith is csak halvány lenyomatai annak, amit Terry Goodkind megalkotott a könyveiben.
Na, de kanyarodjunk az elejére, aki nem ismeri a filmsorozatot, annak elég zavaros lehetett eddig a leírásom. Tehát, Terry Goodkind: Az Igazság Kardja című sorozatáról van szó. Adott egy fiú, Richard Cypher aki egy olyan országban nő fel, ahol nem létezik mágia. Szarvasföldet régóta egy varázslók által felemelt határ védelmezi a világtól, ahol még élnek mágusok, boszorkányok és egyéb varázslatos lények. Egy nap az erdőben bóklászva összetalálkozik Kahlannel, egy gyönyörű, fiatal nővel, akin már első látásra érez valami különös kisugárzást. A lányt üldözik, Richard segít neki megmenekülni az üldözői elől. Sőt mi több, kiderül, hogy a Határ leomlóban van. Elviszi Zeddhez, egy bolondos öregemberhez, aki a vadonban lakik egyedül, és kedvenc időtöltése meztelenül a felhőket fürkészni. Ekkor jön a csavar: Zedd a jelenleg élő leghatalmasabb varázsló, az Első Rend varázslója, Kahlen Amnell pedig amellett, hogy királyok leszármazottja, egy Inkvizítor, sőt maga az Inkvizítor Anya. Mindketten fajtájuk utolsó képviselői, legalábbis ezt hiszik. Kahlan a Középföldről régóta elszökött mágust keresi, miután Darken Rahl, D'hara uralkodója háborút üzent Középföld szabad népei ellen. A kialakult helyzetben szükség van egy Keresőre, az Igazi Keresőre, aki valóban jogos örököse lesz az Igazság Kardjának, és aki ténylegesen ki tudja aknázni a kardban rejlő mágiát. Mily' meglepő, Zedd néhány egyszerű, de csavaros próba után kinevezi Richardot a Keresőnek, és elindulnak együtt Középföldre, hogy megmentsék a világot Darken Rhaltól, aki az ősi Rahl dinasztia leszármazottja. Ők D'hara uralkodói évszázadok óta, maguk is varázslók, de a veszélyesebb fajtából: képesek Pusztító Mágiára, mondhatni a Rend varázslóinak pont az ellentettjei, akik viszont csak és kizárólag Alkotó mágiát képesek használni. Egészen idáig nem volt különösebb gond a Rahlokkal, kemény kézzel irányították országukat, és gyakran háborúztak a környező népekkel, de egyik sem volt olyan veszedelmes, mint Darken Rahl. Ráadásul nincs, aki megállítsa, az utolsó öt varázsló az életét adta, hogy az Inkvizítor Anya átjuthasson a Határon. Középfölde minden reménysége a Keresőben van, akitől elvárják, hogy mindent feláldozva megmentse őket a közelgő veszedelemtől. Richard sajátos módon kezeli a felmerülő problémákat, bátorsága és rendkívüli intelligenciája teszi azzá, ami: az Igazság Keresőjévé. Igazi fantasy, rengeteg akcióval, kalanddal, varázslattal, mágikus lényekkel, Terry Goodkind csodálatos világot teremtett, mondom ezt úgy, hogy valószínűleg még a felét sem ismerem belőle. Vannak érzelmes, boldog pillanatok, amikor az ember akaratlanul is mosolyog a sorok felett (én néhol még sírtam is ), kellő mennyiségű humor, sziporkázó párbeszédek, csodás leíró részek, de legfőképpen sötét, és kegyetlen gonoszok, akik bármire képesek, ahhoz, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, szövetséget kötnek az alvilággal és visszajönnek a síron túlról, fekete mágiát használnak, sárkányokat igáznak le, megnyúzzák ellenségeiket, vagy épp kibelezik, ha kell, de elsősorban nem a fizikai fájdalom okozása a szakterületük, képesek úgy összetörni még a legerősebb embert is lelkileg, hogy az a halálért imádkozik...
Aki nem bírja a kínzást és erőszakot, az bele se kezdjen, mert ugyan csak a könyv kis részét teszi ki, de Terry Goodkind fájdalmasan őszintén és részletekbe menően írja le ezeket a jeleneteket. Megijedni nagyon nem kell, jómagam sem vagyok kedvelője az ilyesfajta tizennyolc karikás irodalomnak, de az író olyan mesterien kezeli a szavakat, hogy az ember csak olvas, olvas, falja a szavakat, közben mosolyog, nyeli a könnyeit, elborzad, kirázza a hideg, kétségbeesetten szurkol a főszereplőknek, és végtelen dühöt érez azok iránt, akik akadályozzák őket. Volt, hogy csak éjjel, az ágyamban fekve tudatosult, hogy hoppá, szegény Kahlant már másodszorra erőszakolták meg hajszál híján, és minden mozzanat ott élt a fejemben, mintha csak filmet néztem volna lefekvés előtt.
Ha nekikezdesz, készülj fel az első 50-60 oldal borzasztó unalmára, de érdemes végigküzdeni, így, a harmadik kötetnél járva, jelentőséget nyernek az akkori vontatott leíró részek. Aki csak kicsit is szereti a fantasy-t, annak kötelező darab!!! És ezer bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de ez is azt mutatja, mennyire magával ragadott a történet...
|
|