Üdvözletem minden kedves érdeklődőnek!
Megfogadtam, hogy addig, míg fel nem kerül legalább egy fejezet, nem indítok ficblogot, de kénytelen vagyok megszegni. Kérdésem lenne, amire itt remélem a választ megkapni.
A kérdés pedig, hogy az alábbi részlet, ami a Saga második részének nyitó- és egyben legdurvább jelenete, belefér-e a (14)-es kategóriába.
A részlet:
Darcy Saga - II - Rebirth írta:
Csak a kín. Semmi más nem létezett számára, csak a kín. Mintha egy savval teli kádba fektették volna anyaszült meztelenül, mindenét átjárta az az égető, perzselő fájdalom, ami bőréből, a csontjaiból, az idegeiből áradt szét. Egy pillanat erejéig mintha felmerült volna a testét, elméjét kínzó pokol óceánjából, és mintha látta volna a fájdalom vörös ködén keresztül Madam Pomfrey alakját, amint éppen két kézzel fogja le őt, miközben valakinek valamit kiabál. A nő érintése, mintha két izzó parazsat nyomott volna hozzá, csak fokozta kínjait. Nem tudott mit tenni, felüvöltött. Vagy csak most jutott el a füléig az a hörgő, torok mélyéről feltörő hang, amit kiadott magából? Mit számított az?
A Madam elkapta a kezét tőle, és látszott, hogy szinte csöpög róla a friss, vörös vér. A javasasszony hirtelen eltűnt a látóteréből, és helyette egy fehér köpenyes, szemüveges alak töltötte ki azt. Kezében lombik lehetett, mert valami sárgás színű, híg folyadékot csorgatott a még mindig kínban égő testére. A hideg folyadék lávaként perzselte végig felhevült bőrét, amitől még jobban rángatózott. Szíve vadul vert, lélegzése hihetetlen gyorsaságot vett, érezte, hogy nem bírja már sokáig.
Aztán, mintha csak fejbe verték volna, minden ködös lett. A fájdalom csak abban a távoli, forró testben tombolt tovább, ahová a hűs folyadék űzte. Hasonló messzeségből hatolt el félig álomban lévő tudatáig a köpenyes alak és – talán - Madam Pomfrey beszélgetése.
- Poppy – mondta a köpenyes emelt hangon –, túl korán hozta vissza! Még legalább egy napig kómában kellett volna tartani.
- Nem tettem vele semmit, Mr. Folksbead – válaszolt ingerülten a javasasszony. – Éppen az életjeleit ellenőriztem, amikor magához tért. Azért hívtam magát a Mungóból, hogy felügyelje a kezelést. Hogy gondolhatja, hogy szabotálnám a munkáját?!
- Jól van, jól – reagált gyorsan a köpenyes férfi. – Végül sikerült lenyugtatni, és most ez a lényeg.
- De mi történik vele? –Kérdezte a javasasszony.
- Nem tudom – bizonytalanodott el a gyógyító. – Olyan, mintha…
- Mintha mi? – Kérdezett rá a Madam, mikor a másik nem igazán akarta befejezni a mondatot.
- Mintha átalakulna – sóhajtott egy nagyot a fehér köpenyes. – Átalakulna, valami egészen mássá.
Talán a sárgás folyadék – bájital? – hatására, talán a kimerültségtől, de a szürke köd, ami megülte az elméjét, sűrűsödni, sötétedni kezdett. A távolság meggyötört teste és elméje között egyre nagyobb lett. Még hallotta, hogy a Madam felsóhajt, és talán mond valamit, de már nem volt ereje megérteni.
Lassan belemerült a megváltó sötétségbe.
Előre is köszönöm szépen a segítséget!
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
