|
Zöldfülű |
|
Csatlakozott: 2018 június 11 (hétfő), 8:31 Hozzászólások: 7
|
Sziasztok!
Őszintén megmondom, elég új vagyok még ebben az egészben, szóval ha valamit hibáznék, azért előre is elnézést szeretnék kérni. Szóval az a helyzet, hogy nemrégiben felkerült az első írásom az oldalra Árnylárva címmel, és ezért úgy gondoltam, ideje lehet egy ilyen ficblog megnyitásának is, ahová leírhatok minden frissítést, érdekességet meg ilyeneket, ami csak az eszembe jut, hogy jópofa lenne a regény kapcsán.
Szóval akkor magáról az írásról is valamennyit: Az Árnylárva egy original történet, egész pontosan egy urban fantasy, ami Budapesten játszódik a napjainkban, főhőse pedig Zoli, egy fiatal 20 éves srác, aki maga se tudja, mit akar az élettől. Tanul, de nem érdekli a leendő szakmája, dumál az évfolyamtársaival, de nincsenek barátai, sőt, haverjai se nagyon. Nincs túl sok célja az életben, mindössze szeretne menő arc lenni (vagy minimum sikeres esportoló), és összejönni gyermekkori szerelmével, azonban egyikhez sem tudja, hogy kezdjen hozzá. Néha arról is álmodozik, hogy milyen menő lenne valami sötét isten kockás hasú, csibészes vigyorú követőjének lenni, azonban maga se tudja, mit kíván, egészen addig, amíg egy látszólag őrült csöves akaratán kívül be nem sorozza az Árnyak hadseregébe. Zoli innentől kezdve az ősi istenek kegyetlen csatározásainak a kellős közepén találja magát, és bár tényleg valami gonosz hatalom szolgálója lett, rá kell jönnie, hogy attól még senki sem lesz önmagában menő, ha valami sötét erőt szolgál. Ezt a titulust ki kell érdemelni, a kérdés már csak az, ő vajon képes lesz-e rá.
Szerintem körülbelül ennyivel össze lehet foglalni a sztorit. Bevallom, egy ideje birizgálja már ez a téma az agyamat, meg azon is gondolkodtam egy sort, hogy vajon mennyire lehet Budapestet helyszínként használni, így született meg végül ez a történet. Amit talán még fontos leszögezni, hogy nem egy nagyon komoly hangvételű írásról van szó, mert bár maga a téma, amit feszeget, elég sötét, azért igyekeztem némi morbid (vagy nem, igazából ebben a részében még elég bizonytalan vagyok) humorral vagy simán csak humorral feldobni az egészet, hogy ne egy ilyen nagyon borongós, érvágós sztori legyen a vége.
Na, ahogy elnézem, ez egy elég terjengős első bejegyzés lett, szóval ezúton is elnézést, amiért húzom itt mindenkinek az idejét. Ha maga a sztori esetleg felkeltette volna az érdeklődésedet, errefelé található, én pedig ezúton is szeretnék hozzá jó szórakozást kívánni. Remélem, nem bánod meg, hogy kattintottál.
|
|