Merengő Fórum

Sziasztok!

Sikerült újabb nyolc hónapra észrevétlen felszívódnom, és annak ellenére, hogy ezalatt a nyolc hónap alatt csak szakdolgozatot írtam (hé, érdekel valakit a maszkulinitás válsága?), mégis voltatok olyan aranyosak, hogy idén is elindítottatok az Aranypennán, és sikerült két történetemet is dobogóra juttatnotok a szavazataitokkal:

Legjobb slash történet: A semmiért egészen, I. helyezés
Legjobb regény/kisregény: A vámpírtartás alapszabályai, II. helyezés (A kiegészítő 1. sz. melléket láttátok?)

Köszönöm szépen a jelöléseket és a voksokat is (meg a szuper díjakat Lilyanjudythnak!), mindkét történet helyezésének nagyon örülök.

Másfelől hoztam egy verset is: Rőt falevélre, harmatcseppel

"Itt vagy velem a világ végén is.
Pedig hosszú az út, ami idáig hozott,
és millió kanyar maradt mögöttünk,
hogy elszakítsa, ami összetartozott,
de te maradtál, mint ruhán a bogáncs,
és most ott vagyunk, ahonnan nincs tovább.
Lent homály kavarog, s visszafelé
már zárt ajtók mögött a külvilág.
Már rég nem tudom, hogy a józanész,
vagy a téboly nyelvén súgnak az angyalok,
hogy bár itt vagy velem a világ végén is,
mégis otthon vagy, ahol én nem vagyok,
és néha, mikor ez eszembe jut,
még írok neked egy levelet oda –
amit nem küldök el; te nem kapsz meg;
és nem válaszolsz soha.

(...)"



... Oké, igazából nem szeretem a drámázást, de az az igazság, hogy a verseim iránti közöny miatt viszont kezdek rettenetesen elszomorodni (évi két olvasó? ), és erősen hajlok rá, hogy levegyem őket az oldalról - legalábbis ne frissítsem tovább az itteni gyűjteményt, mert szemlátomást nem igazán érdekel szinte senkit. Szóval ez amolyan... hm, "utolsó próbálkozás", mondhatni. És nem, nem arról van szó, hogy bárkire is neheztelek, de a világ és ez a közösség is sokat változott a Kígyó gyűjtemény tíz éve alatt, és tudomásul kell vennem, ha már nincs igény arra, amit nyújtani tudok.
Talán egy másik felületen. Vagy lesz egy nagyon túlzsúfolt fiókom.

Szóval... olvassátok, vagy ne, belátásotok szerint.

A Pennás eredményeket pedig még egyszer köszönöm, minden egyes szavazónak.

Szia!

És még komolyan azt hittem, már én vagyok a hülye (ez még nem zárja ki, hogy nem vagyok az), mondom, tuti olvastam valami karácsonyi különkiadásról vagy miről, akartam is írni, hogy már nagyon várom, erre mire odajutottam volna, már nem találtam a kiírást. Mondtam is magamban, hogy bizonyára a szemem káprázott, vagy valamit félreértettem, esetleg csak álmodtam - mily kellemes álom lett volna -, de ezek szerint mégiscsak jól láttam.
Szóval engem nagyon is érdekel az OOC cukiskodás, karácsonyi melléklet, mindegy, minek nevezzük - akkor is, ha nem karácsonykor kerül fel, sőt ez számít a legkevésbé.
Áh, most sajnálom, hogy nem voltam elég gyors az érdeklődés jelzésénél, de most így utólag jelzem.
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. És elvonási tüneteim vannak.
Lééééééééccccciiiiiiii!!!! <---- Nézd, milyen szépen vigyorgok.

Üdv: D_D

_________________
A homonculusoknak nincsen lelkük, Envy. Nem tudnak szeretni. Nem érdemes őket szeretni. Ezért ment el… ezért feledkezett meg rólad… mert nem talált méltónak a szeretetére…

Draconus_Diablo Facebook

Draconus_Diablo Meregő

Draconus_Diablo Wattpad

Mindenesetre sajnálom. Az érdeklődéssel kapcsolatban annyit, szerintem máskor várj még néhány napot. Különben honnan tudod, érdekli-e az embereket?

Szia!

Igazából azt hiszem, egy (két?) napon belül meggondoltam magam, és le is szedtem íziben innen is a kiírást, mert egyrészt

... másfelől meg komolyan, amúgy sem adna semmi pluszt a történethez, csak amolyan OOC cukiskodás az egész. Én élvezkedtem vele egy kicsit, mások meg... olvassanak csak valami jobbat.

Ennek ellenére köszönöm az érdeklődést. És megleptél. Fogalmam sem volt, hogy végigolvastad a vámpíros szösszt - de köszönöm szépen ezúttal is.

Nem karácsonykor volt esedékes az 1. számú melléklet?

Szia D_D!

Nagyon aranyos vagy - nagyon szépen köszönöm neked itt is, hogy végigkísérted a történetet! Az első pár fejezet után ráálltam, hogy lelkesen várjam a felbukkanásodat minden frissítéskor, és nagyon bíztam benne, hogy a végéig követni fogod. Köszönöm, hogy így lett!

Még nem tudom, mit hozok legközelebb, és vámpírok lesznek-e benne, vagy vérpatkányok (vagy is-is), de remélem, tényleg valami olyasmi alakul belőle, amit ismét szívesen olvasol majd. ^^
Addig is ezer hála a kritikáidért!

Szia!

Itt is muszáj megköszönnöm ezt a remek regényt (és térden állva könyörgök a folytatásért). Egyik szemem sír, meg a másik is, hogy vége.

EMBEREK: Olvassatok "A vámpírtartás alapszabályait", mert az jó! Én szóltam.

További hasonlóan nagyszerű (vámpíros, avagy vámpírmentes) történetek írását és megannyi ihletet kívánok Neked, kedves Asha!

D_D

_________________
A homonculusoknak nincsen lelkük, Envy. Nem tudnak szeretni. Nem érdemes őket szeretni. Ezért ment el… ezért feledkezett meg rólad… mert nem talált méltónak a szeretetére…

Draconus_Diablo Facebook

Draconus_Diablo Meregő

Draconus_Diablo Wattpad

Sziasztok!

Ahogy szépen ki lett előre számolva: véget ért a nyár, és vele együtt véget ért A vámpírtartás alapszabályai is, az utolsó fejezet már olvasható a Merengőn.

TIZENNEGYEDIK LECKE (Epilógus): Bónuszlecke középhaladóknak: A halhatatlanság elmélete

Remélem, méltó lezárásnak találjátok majd.
Itt is nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta; külön azoknak, akik még írtak is hozzá kritikát, nagyon szerettem olvasni a véleményeiteket! ❤︎

Ha pedig valaki csak most tévedt be ide, vagy meg akarta várni a végét, vagy elakadt volna félúton, itt a történet egésze:

A vámpírtartás alapszabályai (SLASH, 14, romantikus, humor, paródia... hm, dráma? )
Leírás: A vámpírok a filmekben az éjszaka legizgalmasabb, legcsábítóbb teremtményei. A filmekben, persze – Samet viszont valószínűleg a valaha élt legbénább vámpír támadja meg egy szenvedélyesnek induló éjszakán. Damien igazán nem akar bántani senkit, csak hát egy ideje furcsa éhség mardossa a vér iránt, valahogy világgá ment a tükörképe, és tíz perc alatt leég a könnyű tavaszi napsütésben… Nem emlékszik, hogyan változott vámpírrá, és óriási szüksége volna egy barátra, aki segít neki, hogyan maradjon életben vámpírként.
Samnek pedig nincs szíve kidobni őt a napfényes nagyvilágba. Felszerelkezik hát néhány hektoliter naptejjel, kioszt pár nevelő célzatú pofont, és gyakorlat útján megállapítja a vámpírtartás néhány életbevágó alapszabályát.

Halihó!

Ismét szombat van, és A vámpírtartás alapszabályai heti frissítése már feltöltésre is került a Merire.

TIZENKETTEDIK LECKE - A születéstől az önállóságig

Figyelmeztetés: éles hangulatváltás az előző fejezet vattacukorillatú jelenetei után... Hm, egy részem megértené, ha picit most meg akarnátok engem gyilkolni.
Azért jó olvasást.

Sziasztok!

Cukik vagytok - gondolom, a bejelentkezésem az oldalon és a csütörtök kombója miatt diszkrét egyenkénttel mászik felfelé az utolsó fejezet megnyitottsága...

Hogy ne ijedjetek meg: a kritikáitokra válaszoltam, és ha már múlt héten elcsúszott, én szívesebben frissítenék most is szombaton, sima praktikussági okokból. (Eredetileg sem véletlenül a hétvégét lőttem be.) Tudom, roppant kiszámítható vagyok, de azt hiszem, ez még mindig jobb, mint az eddigi teljesítményem a félévente egyszeri frissítéssel. Meg azzal a szöveggel, ami az egyik régi történetem alatt áll hat éve, hogy a következő friss vasárnap jön, és Nasu a mai napig röhög rajta, hogy végül is nem írtam oda, melyik vasárnapon...

Szóval szombat délután-estefelé jön a tizenegyedik lecke - szerintem szeretni fogjátok.
Addig is egy icipici kedvcsináló, a kitartáshoz:

Szia, D_D!

A héten elég elveszett-zavarodott voltam pár magánéleti probléma miatt... Ezek között a vámpírok valahogy nem tűntek lényegesnek (ha a szobámba is téved egy, valószínű megdobálom fokhagymával), de az emlékeztető jogos, lustaság meg enerváltság ide vagy oda, jövök nektek azzal a fejezettel. (Hátha a ti szobátokba téved... miután én elzavartam.)
Ma estére pótolom az elmaradt frissítést.

És ne viccelj, köszönöm az emlékeztetőt-nyüszögést! Tegnap könnyűszerrel meggyőztem magam arról, hogy úgyse veszi észre senki, és simán elsunnyogtam volna ezt a hetet, ha nem szólsz érte. Köszönöm!

Üdv!
Nos, Holafolytatás? Kezd vámpírhiányom, pontosabban "A vámpírtartás alapszabályai" hiányom lenni, és mihez fogok kezdeni, ha hirtelen elszabadul itt a környéken egy tucatnyi vámpír így, a szabálykönyv folytatása nélkül? Naszóval itten van már péntek este, ami megközelítőleg sem csütörtök (és még nagyon is türelmes voltam, hogy nem kezdtem el már tegnap estefelé nyüsszögni ), elvonási tüneteim vannak, meg ilyenek.

Nagyon szeretnék olvasni egy új fejezetet!

Köszi, köszi, és a legkevésbé sem szerettem volna számonkérő lenni, mindössze jelezni szerettem volna, hogy már itt lenne az ideje egy frissítésnek - amennyiben véletlenül elhagytad volna valahol a naptáradat, és nem tudnád, hogy milyen nap van.

Üdv: D_D

_________________
A homonculusoknak nincsen lelkük, Envy. Nem tudnak szeretni. Nem érdemes őket szeretni. Ezért ment el… ezért feledkezett meg rólad… mert nem talált méltónak a szeretetére…

Draconus_Diablo Facebook

Draconus_Diablo Meregő

Draconus_Diablo Wattpad

A vámpírtartás alapszabályai:

Kilencedik lecke - Nevelés: gyakori hibák, tiltások és kötelességek
"... Gyenge vagyok. Rászabadítottam egy vámpírt a városra, mert flörtölt velem. A tenyerébe temette az arcát. Milyen jó, hogy nincsenek veszélyesebb dolgok a közelében, rakétairányító központok, atombombák, meg ilyenek – ha Damien akár csak megcsókolná, ő egy-egy ilyen pillanatában boldogan magára robbantaná érte a Földet."

Halihó!

A múltheti frisst elfelejtettem ide is behozni, szóval részben pótolandó:
A vámpírtartás alapszabályai:
Hetedik lecke - A vámpírok, mint társas lények: szociális szükségetek, II. rész

És persze az e heti új fejezet:

Nyolcadik lecke - Mozgásigény és territoriális viselkedés

Ahogy jeleztem az előző fejezet alatt, nem leszek itthon vasárnapig, így valószínűleg csak jövő héten tudok válaszolni a kritikáitokra - viszont ha működik a mobilnetem, suttyomban ugyanolyan izgatottan, lelkesen és kíváncsian fogom lesni a visszajelzéseiteket, mint máskor. (És ugyanolyan bánatos hárpia leszek nélkülük, mint egyébként, Pápához meg "relatív" közel van a Balaton, csak egy órát kell autókáznom, ha kedvem szottyanna bokáig érő vízbe veszejteni magam.)

Szóval... jó olvasást. ^^

'Reggelt!
Tegnap kicsit rohanva távoztam itthonról, szóval frissíteni még volt időm, fórumozni már nem - de ami késik...

A vámpírtartás alapszabályai
Hatodik lecke - A vámpírok, mint társas lények: szociális szükségetek, I. rész
Ez egy igazán vérforraló fejezet.

Jó olvasást!
És szokásosan, minden kritikát, véleményt, meglátást, észrevételt ezúttal is szeretettel várok-fogadok, akár itt, akár a fejezet alatt... elvégre ez nektek készült, egyedül örömködni fölötte a sztori offline állapotában is tudok. Csak úgy mondom, az előző feji után.

Tegnap, kicsit későn, de frissült A vámpírtartás alapszabályai:

Ötödik lecke: Vámpírbiológia – Az etetéstől a sérülésekig,
amelyben Sam egészen új felfedezéseket tesz bizonyos mainstream popkultúrtermékekkel kapcsolatban, Damien pedig szó szerint füstölög magában, és nem élvezi túlzottan a felfedezett összefüggéseket.
Pedig nem is áll neki olyan rosszul...

Jó olvasást, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki megszán pár szóval!

Olyan vasárnapszerű ez a csütörtök... Így hát új fejezetet hoztam A vámpírtartás alapszabályaihoz.

Negyedik lecke - Vámpírok és más (élő)lények
A vámpírok szociálisan roppant érzékeny és elbűvölő teremtmények - egyáltalán semmi félnivalónk nincs, ha be akarjuk őket mutatni valakinek! Eszem a szíved, te édes kis ismeretlen...

...

Valahogy idővel visszatérünk a vasárnapokhoz, de ez még nem az a hét. Ellenben a kritikákat 7/24 várom (kíváncsian, tűkön ülve), szóval jó olvasást, és remélem, hozzájárultok pár sorral, hogy ugyanezzel a lelkesedéssel folytatódjon a feltöltés.

Soron kívüli A vámpírtartás alapszabályai frissítés történt:

Harmadik lecke - A vámpírok bioritmusa

Jó olvasást!
És örömmel veszem, ha kritikát is hagytok alatta.

'Reggelt!

Tegnap este az ígért időben frissítésre került A vámpírtartás alapszabályai:

Második lecke - A vámpírtartás legfontosabb kellékei


Jó olvasást, és a véleményeteket ezúttal is kíváncsian várom!

Halihó!

Ugyan fél évet csúsztam az ígéretemhez képest, de tegnap mégis feltöltésre került az új történetem első fejezete - ez azt jelenti, hogy ideje újra megnyitni a Holafolytatás irodát.

A vámpírtartás alapszabályai
A vámpírok a filmekben az éjszaka legizgalmasabb, legcsábítóbb teremtményei. A filmekben, persze – Samet viszont valószínűleg a valaha élt lebénább vámpír támadja meg egy szenvedélyesnek induló éjszakán. Damien igazán nem akar bántani senkit, csak hát egy ideje furcsa éhség mardossa a vér iránt, valahogy világgá ment a tükörképe, és tíz perc alatt leég a könnyű tavaszi napsütésben… Nem emlékszik, hogyan változott vámpírrá, és óriási szüksége volna egy barátra, aki segít neki, hogyan maradjon életben vámpírként.
Samnek pedig nincs szíve kidobni őt a napfényes nagyvilágba. Felszerelkezik hát néhány hektoliter naptejjel, kioszt pár nevelő célzatú pofont, és gyakorlat útján megállapítja a vámpírtartás néhány életbevágó alapszabályát.

Hogy mire lehet számítani?
A történet a paródia határán táncoló, humorközpontú, laza kis vámpírmese, egyébként meg kedves-olvasóbarát slash, szóval... ajánlva mindenkinek, aki szereti a vámpírokat;
vagy épp nem szereti a vámpírokat, ezért új nézőpontból talán tud velük kezdeni valamit;
slashereknek és olyanoknak, akik csak kóstolgatják a műfajt;
és bárkinek, aki valami könnyed őrültséggel szeretne kikapcsolni vasárnap esténként.

És ami a legjobb benne: a történet befejezett, szóval fix frissel tudok szolgálni minden hétre a végéig. Tehát ezúttal nincs eltűnés, nincs félbehagyás, nincs mentegetőzés...

Jó olvasást az Első leckéhez - avagy hogyan szerezzünk be vámpírt?

Köszönöm szépen - és mégse vagyok láthatatlan!
Örülök, hogy tetszett, és eloszlattad a kételyeimet róla.

Nekem nagyon tetszik, Asha, végigvigyorogtam Kellemesen visszahozta az egyetemi szenvedős emlékeket egy vidámabb köntösbe bújtatva - és szerintem simán a Merire való!

Boldog Költészet Világnapját!

És milyen stílusos: rittyentettem is erre a szép alkalomra egy verset nektek, ami életem első ódája, gúnyverse és humoros verse egyben.

Óda (Egy zárthelyi dolgozat margójára, a költészet világnapja alkalmából)

"…
A humor, kedves professzor úr,
hogy közhellyel éljek, egy kincs,
ami önnek közismerten nincs,
s mint kedélyében hátrányos helyzetű,
önnek nyilván minden betű,
rím, fordulat és toposz
ebben a versben fájdalmat okoz
(de ez a kölcsönkenyér Kafkáért).
…"

Szeretettel fogadom, várom a véleményeteket (akár azt is, hogy ez nem a Merengőre való...? ), ehhez, vagy... hm, bármelyik versemhez... Hm, valljuk be, az elmúlt időben (években) nem kapattok el.

Óh-óh-óh, és ingyen van ma a kávé, ha verssel fizettek! Csekkoljátok itt, készüljetek kilométeres sorokra, de... ingyen kávé... hát nem éri meg?

Remek. Addig is betuszkoltam az elektronikus postaládádba egy levelet. Remélem jó helyre küldtem.
Néhány pizzafutáros és Lakást-keresek-a-környéken szórólap látta kárát.

Szia, Pepita!
Valóban kicsit poros itt minden, de működik még a csengő, szóval van remény!

Igazából nem tudom, melyik történethez vársz vajon folytatást (van pár versenyző, mea culpa ).
A rossz hír mindenképp az, hogy a félbehagyottakhoz valóban nem nyúltam azóta; a jó hír viszont, hogy van egy történet, amin lassan egy éve dolgozgatok, és már majdnem teljesen kész van. Amint befejezem, elkezdem feltöltögetni, így valószínűleg januártól nyitok újra, majd érdemes lesz figyelni. Az előolvasói visszajelzések alapján egyébként nagyon szerethető kis sztorinak ígérkezik, ráadásul fix heti frissítéssel kerül majd fel félbehagyás nélkül - szóval remélem, kárpótol majd, bármelyik félbehagyott történet is csalt ide eredetileg.

Ó, és addig kitakarítok, szellőztetek, felhúzom a redőnyt is, ígérem! ^^

Szia Asha!

Jöttem érdeklődni a folytatásról, erre ajtó zárva, redőny lehúzva.
Arra gondoltam, hátha az ünnepek miatt van zárva az iroda, de a portás szerint
majd' egy éve nem járt itt senki.

Szóval, mikor lesz nyitás?

Helló!

Mindenekelőtt hoztam egy új verset:

"Szívemnek legmélyén kereslek téged.
A kimondatlan szavak tengere fenekén
elveszett álmaim roncsa közt kutatva
hol a kétség visz tovább, hol meg a remény,
hogy egyszer a sok maszatos kacat
között nyúlkálva beléd kapok.
Inkább rögeszme hajt, mint kitartás;
s inkább riadt, mintsem bolond vagyok.
..."

Nem igazán tudom, mennyire van még érdeklődés rá, szóval amolyan félszeg-bizonytalanul, de azért meleg szívvel ajánlom a rímkedvelő olvasóknak. *szorongó sóhaj*

Másfelől átkerültek az Üstre írt történetek a szerzői profilok alá, szóval a Bad Trip immár a testvérkéi között van a profilomon;
válaszoltam a rá kapott kritikákra is;
és kijavítottam egy-két elgépelést benne, amit észrevettem, szóval igyekszem jó kislány lenni idén.

(Bár ez valószínűleg senkit nem érdekel, szóval talán jobban tenném, ha elhúznék a francba tanulni az itteni aktivitás helyett... x') )

Túl sok idő telt el ahhoz, hogy ne hallassak magamról.
Most a változatosság kedvéért egy egypercessel törtem meg az írói blokkomat:

ÉHES
M. nem szereti a pszichológiai teszteket. A pszichológusa pedig nem szeret teszteket csinálni vele. De a szabály az szabály...


(A versekhez pedig hosszabb-rövidebb idővel ezelőtt felkerült egy Társasjáték című pársoros, és egy Átok.)

Halihó!

Sajnos megint jó rég nem jártam erre - 2014 második fele eddigi kis életem egyik legzűrösebb és legeseménydúsabb időszakává nőtte ki magát, és ahogy az lenni szokott, az írás itta meg az egésznek a levét. Viszont egy-két aprósággal mégis tartozom a közelmúltból ezen a fronton is.

Ami aktuálisabb, hogy Shanon Widow az Írófigyelő képviseletében engem is elkapott egy kikérdezős körre: beszélgettünk kicsit ihletről-ihletődésről, írásról-könyvkiadásól, adminkodásról... A velem elkészült interjút ITT találjátok (köszönet Shanonnak a megkeresésért!), az Írófigyelő csapatának működését pedig a Facebook oldalukon tudjátok nyomon követni.

Szintén szerettem volna megköszönni, hogy a 2014-es Aranypennán három történetem/feltöltésem is eredményt érhetett el a szavazataitok nyomán. Az inaktivitásom miatt abszolút lemondással álltam a Pennához, szóval nem győzök hálás lenni, amiért ha én el is tűntem, mégis akadnak, akik emlékeznek a történeteimre. Köszönöm szépen!
És kicsit más tészta, de a mai napom fénypontja - a Kígyó egyik vers-fejezete elérte az ezres megnyitottságot!, ami azt hiszem, a Merin egy versnél azért meglehetőst szép szám. Hadd áradjon a hála ebből a hozzászólásból, szóval ezért is külön köszönet és nagyölelés mindenkinek, aki megtalálta, elolvasta, visszanézett rá, értékelte!


Remélem, rászolgálok még arra a szeretetre, figyelemre, amit tőletek kapok.

Felébredt a Kígyó a szelencében egy újabb vers erejéig:

Hála
"te szemednek aranytorz tükrében
mindig megfested lemetszett szárnyam"

... Meg van néhány kistestvére idén, akik nem kerültek egyenként bejelentésre:
Hagyom
Akárkinek
Kimondhatatlanul
Neked, nekik, magamnak

Köszönöm azoknak, akik követték-megtalálták, az érdeklődőknek meg jó olvasást.

Tegnapi friss:

Jess alig titkos nem-naplója - 13. ~ Pánik
Jess problémamegoldási stratégiái többnyire kimerülnek az elkerülésben és a megfutamodásban. Ezúttal akarva-akaratlanul beújít…

Hejhó!

Egyéves néma csend után a Kívánság Üst erejéig újra megpróbálkoztam az írással - a visszajelzések (és nem-visszajelzések ) alapján inkább megosztó, mintsem kirobbanó sikerrel... de legalább valahogyan. ^^
A történet kis bábáját örök hála illeti! Szeretném megköszönni azoknak is, akik az Üst publikálási ideje alatt elolvasták és véleményezték (hohó, válaszoltam is!). Köszönöm mellonsnak is az alapot, ami végül is kimozdított egy időre abból az írói válságból, amibe egy ideje olyan kellemetlenül belesüppedtem.

A történet maga:


A százegyedik szoba
Robin tolvaj – nem a leghétköznapibb fajta, de minden furcsasága ellenére józannak és racionálisnak vallja magát… ám egy nap pillanatnyi szeszélyből igazán sorsszerű útra lép, ami egy titokzatos bűvész világvégi kastélyához vezeti őt. Odabent olyasvalaki várja, akinek akár egyetlen csettintésétől Robin kézzelfogható valósága összedől; csapdába ejti tolvaját, és egy játék keretein belül ultimátumot ad neki…
„A játék lényege, hogy tedd, amiért jöttél. Lopnod kell… tőlem; de nekem. A villában pontosan százegy szoba van. Százban szabadon járhatsz és kelhetsz, ám mind a százból hoznod kell nekem valamit. Ha örömet tudsz nekem szerezni, nem leszek hálátlan: szabadon távozhatsz, és elvihetsz egyetlen valamit a házból, ami a te szívednek kedves. Ha nem… talán kijutsz. Ha viszont visszatérsz – márpedig ha üres kézzel távozol, tudom, visszatérsz –, azért az alkalommal az életeddel fizetsz.”
… A valódi kiút túlmutat az egyszerű szabályokon.
Mi a valóság?
Mi a varázslat?
Mi a szabadság? És lehetséges, hogy a legnagyobb szabadság nem a korláttalanság, hanem a szeretet?


A romantikus szál érzelmi fókusza miatt ajánlva főleg kezdő (vagy nem túl tág tűrőképességű) slashereknek illetve toleráns nem-slashereknek,
mese-szeretőknek,
szentimentálisoknak,
olyanoknak, akik bolondulnak a jelképekért,
vagy nem, de megszavazzák nekem a bizalmat egy újabb mese erejéig.

A vállalkozó szelleműeknek jó olvasást kívánok!

(Az Üst alatt a Kígyó-Szelence, lazán kapcsolódva a történethez gazdagodott egy rímelő Üvöltéssel, és szeretettel várja az érdeklődőket. ^^ )

_________________
Írófigyelő

Szia Musu!
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett - de sajnos nem valószínű, hogy azt a történetet a közeljövőben folytatom. Jelenleg az írás sajnos nem kapott helyet a mindennapjaimban. Talán egyszer, valamikor.

Szia Asha!
Ki(t) tudja?! nagyon jó kis történet.Remélem mihamarabb folytatod és elkap az ihlet.

Iiiigen, pontosan a "kiégés" szót akartam elkerülni, arra gondolva, hogy ez ficblogban szerintem az író temetésének kezdetét jelezné... De amúgy korrekt. Ingadozom a "csúcson kell abbahagyni" meg az "úgyis az írás a lételemem" hangulatvégletek között. Nagyon mókás.

Eredetileg előbb is emailben akartam neked válaszolni, csak rájöttem, hogy tök rosszul venné ki magát a fórumon, ha valaki kívülálló olvassa, hogy keresnek, és még csak nem is válaszolok.

_________________
Írófigyelő

Szia, Shanon!

Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak a válasszal! Annyira örültem, hogy emlékeztél még rá, hogy voltak nekem is olyan írás-dolgaim... és hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak, ami őszinte, és nem bicskanyitogatóan borongós. ^^

Az utóbbi időben (2 hónap? 3?) egyáltalán nem írtam, és bevallom, nem is tervezem jelenleg beiktatni a dolgot a napirendembe. A mindennapjaim túlélése jobban leköt, mindemellett az írás nem hiányzik, nem igényem; mikor időm van is rá épp, akkor idegem nincs foglalkozni vele. (A sorra becsődölő, ritka próbálkozásaim meg inkább elkeserítenek, mintsem hogy jó hatással lennének rám. ^^")
Lehet, hogy ha nyáron feltöltődöm egy kis napfénnyel és életkedvvel, és nem temet el a kismillió vacakság a nagybetűs életben, akkor visszatérek, jelenleg viszont nem vagyok olyan helyzetben, hogy komolyan ígérgessek. Ez idő és szerencse függvénye. Ha mindkettőből kijut, visszatérek, mint Batman. ... Egy friss, üde, boldog Batman.

Viszont nagyon szépen köszönöm, hogy rákérdeztél! Jó emlékeztető ez nekem, hogy felelős vagyok valamiért.
Puszillak.

_________________
Írófigyelő

Halihóóóó!

Az utóbbi időszak frissei:

Jess alig titkos nem-naplója - 12. ~ Azt beszélik
Olykor-olykor mindenkinek meggyűlik a baja a pletykákkal. Jesst eddig az érdekelte a legkevésbé, mit beszélnek róla, már amíg nem verik meg - áldott tudatlanság...

És:
Kígyó/Szelence - Én(töredék)

Jess újabb fejezete miatt ezer hála Athanornak a béta-bábáskodásért, Shanonnak és ZöldLeányzónak pedig a bónusz, soron kívüli lelkesedésért, lelkesítésért.
Jó olvasást!

Ja, mellesleg igen. Köszi, hogy megemlítetted önmagadtól. A Szeszély a másik, aminek szívesen olvasnám még az életemben a folytatását, de szerintem elég egyértelmű, hogy a Flash! az, ami az abszolút kedvenc.
Miért akarnád amúgy a Szeszélyt újrakezdeni? :O Na, szó sem lehet róla. Ha elszánnád magad, akkor onnan, ahol abbahagytad.

Egyébként hasonló érzéseim vannak a saját írásom kapcsán. Rájöttem, hogy lehet nem kellett volna annyi szálat belevinni a sztoriba, mert totál belegabalyodtam. Nem győzőm visszaolvasni a fejezeteket, hogy mit írtam le és mit nem. Gondolom neked is hasonló problémáid vannak.
Sok szerencsét kívánok azért! Ja és, hogy "mit és hogyan". Háááát nekem lenne egy-két ötletem, de szerintem tudod, hogy én mit szeretnék látni a sztoriban xD Csak ne legyél nagyon gonosz. Nem bírnám ki. Ez az a sztori, ahol kifejezetten drukkolok a főszereplőknek, mert annyira összeillőnek találom őket, hogy kár lenne értük. Kifejezetten szeretem az ilyen lassan kibontakozó románcokat. )

Arról pedig meg vagyok győződve, hogy fantasztikus új ötleteid vannak, de ez is egy fantasztikus ötlet volt, amit kár lenne félbehagyni. Akárcsak a Szeszélyt. Remélem lesz időd folytatni őket, legalább a Flash!-t. Na befejeztem egy időre a sírást.

Igen, tényleg. MSN. xD Na, hát azóta lett szupi gmailes címem, majd arról írok neked. Az biztos elküld és megkap mindent.

_________________
"Memories are dangerous things. You turn them over and over, until you know every touch and corner, but still you'll find an edge to cut you." - Mark Lawrence, Prince of Thorns

'Estét!

A Flash! is él még természetesen! Mármint "természetesen", tudom, ez nálam nem mindig olyan evidens, de pl. a Szeszélyt sem adtam még fel, annak ellenére, hogy azt már legszívesebben az elejéről farigcsálnám újra. A Flashnél most krimiset játszom én is, próbálom úgy alakítani a dolgot, hogy minden beleférjen, amit bele akartam írni, és a helyükre kerüljenek a dolgok. Sajnos Cole annyit hamukázott benne összevissza, hogy már-már magam sem tudom, mit higgyek el neki, és mit ne...
Szóval összehozom, csak nyomorultul nem tudom még, hogy mit meg hogyan. -.-"

(Meg mással is akartam kezdeni, de most már kezd igazán elég lenni az elkezdésekből, és illenék, ha végre valami lassan be is fejeződne, mert tobzódom az elkezdésekben, a jegyzetekben meg a variációkban, pincétől padlásig vagyok tele velük...)

Nasu, szerintem az MSN környékén akadtunk el, amikor sem én nem kaptam meg, amit te írtál nekem, sem te, amikor én próbálkoztam. Most már nincs MSN - új próba?

Mély alázattal érdeklődök én is; Asha, mondd, ugye van remény?

_________________

Asha!!! Egyetlen egy szó: Flash! *___*

Igen, már megint kitört belőlem az értelem, bocsánat. Hiányzik nagyon a sztorid. Éééés tudom, hogy most nem ez a legfontosabb (legalábbis pár előző hozzászólás alapján), de csak szeretnék érdeklődni, hogy várható-e még valaha folytatás?
Csakmert én bizony nem felejtettem el, és szerintem vagyunk egy páran. Mondjuk pont én beszélek megint, a frissítések királynője.
Már a pofám is ég, hogy ide merek jönni követelőzni, amikor ezer éve nem beszéltünk, de váljon mentségemül, hogy én is nagyon el voltam havazva.
(Egyébként ha összeszedtem magam írok már neked, mert fogalmam sincs hogy szakadt meg a mi levelezésünk. Lehet én meg a freemail vagyunk az oka. :'D)

Puszillak

_________________
"Memories are dangerous things. You turn them over and over, until you know every touch and corner, but still you'll find an edge to cut you." - Mark Lawrence, Prince of Thorns

Bizony - köszi, Lamaro! ^^ És jólvanna, nem árt az óvatosság, nehogy az ember belefejeljen a szabályzatba, amivel olyan jó barátságot kötött az évek során, hogy már látatlanban is igyekszik betartani...

Hm, Shanon, azt hiszem, inkább én köszönöm az érdeklődést, mert anélkül nem megy...
De haladni fogok most már, remélem, nem kéne sok hozzá tényleg. ^^

_________________
Írófigyelő

Lamaróék láttak már a fórumon ennél sokkal hosszabb idézetet is, ami nem lett kimoderálva. Úgyhogy megmenekültél...
De ha a teljes hsz-edet idézgetik itt a válaszokban...

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

Sziaaa

Hétvégén most programom volt, szóval nem tudtam foglalkozni vele... De ha le is ülnék írni, igazából tanácsosabb volna a beadandó munkanaplómat írni a gyakorlati napjaimról, mint Jess nem-naplóját. Ez előbbi közel sem hangzik olyan szórakoztatóan - nem véletlenül.

Ilyet már eljátszottam egyszer, szóval 300 szavas bizonyíték, hogy még dolgozom:

... Ez annyira nyuszifarknyi, hogy talán még befér ide (vagy Lamaróék kimoderálnak ^^"); hogy nem lövök le vele semmi poén jellegűt (a szenvedés Jessnél már az alapcsomag része); mellesleg az egyetlen olyan, ami maradandó (jó, ez nálam relatív, de legfeljebb szavakat cserélgetek) és még önmagában is érthető.
Egyébként az eddigiek alapján olyasféle hosszú lesz, mint az előző két fejezet, olyan 3500-4000 szó között, szóval visszatérve legalább nem valami kurta fejezetcsírával szúrom ki a szemeteket.

(És PÜüüüáááá, nem vagyok a levelezők gyöngyszeme - de válaszolok, és addig talán inkább keresek egy alternatívát, hogy könnyebben elérhető legyek neked. )

_________________
Írófigyelő

Ez tény és való. Mert a naplórészek egyszerűbbek, és ugye ha tudom, hogy Jess mit kommentál, akkor azt többé-kevésbé könnyebb kitöltögetni utólag. ^^
Kivéve, amikor nem. Képzeld, a múltkori fejezetből random kulcsmondatokat hagytam ki a nagy variálásban, amik nekem a későbbi részekhez kellettek volna. Ha fent leszel valahol elérhetően, majd megtámadlak, visítva, hogy hogyan oldjam meg.

... Vagy belejavítok utólag pár mondattal. Az fejszedéses bűn...?