Huh, a rendszeresség, úgy tűnik, nagyon nem erényem. Most jutottam el oda, hogy erősen át kellene szerveznem az életem ahhoz, hogy tényleg
mindenre jusson időm.
Viszont mindezek ellenére feltöltöttem egy újabb sztorimat, ami igazából régi.
Bella/Rod, kissé talán szokatlan, de happy end szerű. Olvassátok, véleményezzétek!
Ha esetleg érdekel, nyújtok róla egy kis plusz infót is: a családi hátterükről szól. Először Rodé alakult ki a fejemben: egyik őse, Euphemiano mindenáron szerette volna fenntartani a vérvonalát, ezért nem riadt vissza semmilyen eszköztől. Az ő karakterét egy hasonló alakról mintáztam. Rajongok a profi bringa világáért, és fáj a szívem, amiért a rengeteg szépségét folyamatosan beárnyékolja a doppig utáni hajsza. Az elmúlt évek leghírhedtebb doppingdoktora volt Eufemiano Fuentes (
http://www.cyclingnews.com/features/playing-god-eufemiano-fuentes - ez egy angol nyelvű cikk róla, elég részletesen mutatja be őt, ha valakit érdekel. Elég érdekes személyiség, szvsz.), Rod őse tehát sokban hasonlít rá, hisz mindketten életekkel játszanak, mint pótolható semmiségekkel, tekintet nélkül az adott világban súlyosnak mondható következményekre. Hisz számukra az ember tényleg ennyi: egy játékszer, amiért nem kár, ha tönkremegy, hisz akad másik.
Ha azonban Rod már színt vallott, Bella is felfedi a történetét, ami valamivel könnyedebb, ám az ő gyerekkora sem lehetett békés és boldog. Egy magyarázat tőlem, hogy miből is vált azzá, akivé.
Nem is árulnék el többet, olvasd el, és írd meg, hogy tetszett!