|
Billentyűzetgyilkos |
|
Csatlakozott: 2007 július 31 (kedd), 13:56 Hozzászólások: 6753 Tartózkodási hely: Neverland
|
Mit ne mondjak, nem győztetek meg. Tudom, tudom, senki sem erre hajtott, én sem azt vártam. Csak érdekelt, ti miért olvassátok, ha… Az első könyvvel hősiesen küzdöttem, mikor ráébredtem, hogy igazán sok témába vágó fanficet kezdenek a felhasználók feltölteni és valakinek azt bizony moderálni is kell. De kb. már az elején kibuktam Mary Bellától. Meg aztán, munkaköri muszájságból sem jó olvasni. Furcsa mód az egyetlen, aki megragadt bennem, Edward volt. És nem a mesefigura lénye, hogy gyönyörű, angyalka és ellenállhatatlan. Mondjuk rá, hogy ebben már nem hiszek, elég idős vagyok. Hanem az akaratereje, a próbálkozásai, az odafigyelése, aggodalma, gyengesége, hogy minden kínja ellenére is vállal sok mindent a szerelemért. Csak éppen, borzasztó rossz alanyt választott. Aztán valahogy már ő is „elfajzott”. Hülye szó, ide is hülyén jön ki, de most nem jutott más az eszembe, ami kellően leírná, mire utalok.
Abból, amit leírtatok, nem kaptam kedvet. Tehát egy üres, nagyjából cselekmény nélküli, hosszas történet, normális karakterábrázolás nélkül, ellenben tele van túlfűtött szexualitással és több száz oldalon át le kellene kötnie, hogy két pasi küzd egy csajért.... Olvastatok már Romana könyveket? Megadja ugyanezt, egy könyvben három történet van ráadásul csak - hát így tíz év távlatából nem tudom, mennyibe kerülhetnek, talán - 1000 Ft. az ára.
Ha megnézzük az átlagolvasót, az úgymond tinikort, akkor arra magyarázatként, minden hibája ellenére miért köti le őket és olvassák ennyien, talán ez volt a leginkább számomra elfogadható:
Ananke írta: jut eszembe, valszeg azok élvezik leginkább ezt és az ilyen regényeket, aki még nem elég bátor, hogy maga élje meg ezeket a szerelmeket, vívódásokat, de már érdekli a szerelem, mint téma, és szívesen lenne szerelmes. de még a gondok nélkül, mert nem tudja, hogy a szerelem nem önmagában rózsaszín és boldogság, hanem pont a megküzdéstől lesz az.
Azt hiszem, a legnagyobb bajom az a twilighttal, hogy nem hogy történet, de karakterek sincsenek. Nincs mi megragadjon… egy könyvhöz, hogy ne hagyjam ott, nem elég a hangulat. Főként, ha még az is idegen. Nekem kell a tartalom. Egy leves is csak úgy finom, ha van benne minden, és végül, ha összeérik, elég sűrű. Ha híg, csak kifolyik, nem lakom jól és nem hagy nyomot bennem. A könyv nem szól másról, minthogy szép pasik vannak benne. Valljuk meg, az olvasók 90%-a nőnemű. Szerintem fogalmazás szintjén sem erőltette meg magát az írónő, sok szóismétlés, folyton felmerülő ugyanolyan frázisok, már-már szuggerálóan ismétlődő leírások – Edward még mindig gyönyörű, Bella még mindig béna és különleges. Tehát összességében megegyeztetek róla, hogy nem jó, mégis mindenki olvassa. Részemről ha valami nem jó, azt nem olvasom.
Tetszik, amit Luna Black írt, hogyha a mélyére ásna, a maradék varázsát is elvesztené a dolog. Mert nincs mélye. Ellenben, ha valami ennyire felületes, akkor az az egy biztos, hogy fanficet kiválóan lehet belőle írni. Elvégre, jószerével semmi megkötés. Még csak jószerével annyit sem kell kitenned, hogy OOC szereplő, bármit megtehetsz, mert a Cullen család többi tagjáról is pusztán egy-egy meghatározóbb tulajdonságot és képességet tártak eléd. Nem változatos. Ellenben megteremtett egy jól működő világot, amit szintén nem fejtett ki annyira, hogy ne lehessen benne írás terén kiválóan eldőzsölni. Adottak a vámpírok, a farkasba forduló izompasik. Ha egy üres sablont keresel fanfiction íráshoz, az a twilight? Mert akkor mire a sikongás? És itt most nem rólatok van szó, mi csak beszélgetünk, és ahogy láttam, amolyan visszafogott rajongó gárda vagytok, akik a hibákat is látják, nem csak elmerültek a rózsaszín mázban. Egyszerűen csak, annyira furcsa ez nekem. A HP-t értem, a Gyűrűk urát értem. De a twilight sikere nekem örök titok marad. Hogy terjedt el pl. az a meglátás, mikor csak elindult az útján, hogy érdemes elolvasni, ha nem is?
_________________
|
|