"1. Úgy látszik nem jött át amit akartam
Az időráfordítás egyéni szoc. problem... A hiúság meg velünk született átok:) Jó, soroljuk a lényegtelen dolgok közé az emlékeket is, vagy a motivációt aminek a hatására az adott mű írásába belefogott."
Az időráfordítás az, amit a legjobban tisztelek
márcsak emiatt sem írnám soha senkinek azt a bizonyos megsemmisítő egyszavast, ami sz-el kezdődik és nem is tart sokáig.
Nem modntam, hogy lényegtelen az emlék!
Csak szerintem nem azokba szoktak belekötni, hanem a formai dolgokba, meg a logikába, meg a karakterhúségbe meg a történetvezetés ritmusába... Általában ez az, ami nem elég ergónomikus
"2. Még jó, elvégre nem birkák vagyunk
"
Azt mondod?
(beee)
"3. Lehet, hogy "sarkos" ám legyünk őszinték. Nem egy olyan kritikát láttam - nem csak a sajátjaim közt -, hogy ha ezt így, meg úgy írod, akkor olvasni foglak és még kritikát is biggyesztek. Na azért álljon meg a menet! Csak nem zsarolósdit játszunk? A másik favorit viszont az írói ajánlásoknál van: " Ha nem írsz kritikát, nincs frissítés." Hát csillagom, fulladj bele a klaviatúrádba
De visszatérve a lényegre, az olvasónak is lehet saját véleménye, ha tiszteli az írót. Ötletek bármikor jöhetnek, szerintem mindenkinek, de ha mégsem valósulnak meg, ne legyen már bevágva a durci... Ez nem a három kívánság. A tálalásról pedig csak annyit, hogy jó lenne ha néha magunkba szállnánk:) "
A zsarolás vagy egy rosszul sikerült fogalmazvány, vagy az egyéni egotúltengés, semmi köze a kritikához
De tényleg, az írók általában ki is kérik maguknak az ilyen belebeszélést, vagy egyáltalán nem veszik komolyan. Ahogy az olvasók is elfelejtenek visszajelezni, ha nem éreznek késztetést, fenyegessen bármivel az író. Egyébként én megértem az elkeseredettségüket - illusztrálta itt valaki a megnyitások/visszajelzések arányát. Mégha visszajáró vendégek miatt is torzul az arány, akkor is rossz érzés lehet
Tulajdonképpen a legnegatívabb vélemény, amit csak olvasó hagyhat.
Méga fenti szerencsétlen bíztatás is jobb - elég választ írni rá, hogy "köszönöm az észrevételt, de már megvan a saját koncepcióm, de te még megírhatod az ötleted" vagy valami. Szerintem a zsarolós olvasót senki nem veszi a szívére. Legalábbis, remélem.
""Az írás kizárólag a tied, az értelmezés viszont nem. mármint, ha olvasók elé bocsátod, akkor már nem" Ez viszont az utolsó betűig igaz:)"
Oh, yeah
"4. Ami neked probléma, ám lehet, hogy az illetőnek totál logikus."
Igen, és senki sem veszi el tőle a lehetőséget, hogy megmagyarázza - akár a későbbi fejezetekben
Egy elégedetlen vélemény nem ítélet, és különben is simán változhat. Ha nem bulldózer stílusban történik az észrevétel-tétel (:)), akkor szerintem nem baj. Ha meg igen, akkor a stíl miatt, nem?
"Az új szempont tényleg jó dolog, csak ne akarja a másikra kényszeríteni az ő nézőpontját. Író esetében ez tökéletesen tárgytalan, hisz az ő kis képzelet világát olvasod, ám kritikusként legyen benned annyi, hogy próbálsz belelátni a dolgok hátterébe."
Rákényszeríteni tényleg durva dolog, de a kívánság/javaslat és a követelőzés között vannak árnayaltok szerencsére.
Kritikusként sem jön át mindig, hogy mit akart mondnai az író, hiszen ha nem helyez el legalább nyomra vezető jeleket, nem biztos, hogy sikeres lesz a tipp
Lehet, hogy egész más jön le, hiszen aki nem tud legilimentálni, az csak a saját fejével gondolkodhat végsősoron.
"5. "Defínicók nem egyezése" Ilyennek nem kéne, hogy legyen. Persze sajnos van... Adok-kapok viszont csak a kölcsönösségen alapszik. Az író ad, az olvasó kap. Kölcsönreakció: Olvasó + kritika =
Író is kap. Lehet, hogy a szeme alá kettőt, ha nem ugrik félre, ám mégis kap. Itt lehet szó negatív reakcióról is, de még mindig jobb, mint a teljes közöny. "
Jé, ez nagyon megütötte a szemem: miért baj, ha nem egyeznek a definiciók? Kinek lenne joga megmondani, mi a helyes? Csak egy bizonyos tartományban elég egyetérteni, a többi már erőszak
(A poénon nagyon nevettem! Csak már nem tudom, hogy idézgessek...)
Lamaro, te már járatos vagy a véleményezésben, így könnyű!
De hidd el, szörnyű bosszútól való csillapíthatatlan rettegés nélkül is épp elég nehéz felhívni a figyelmet a hiányosságokra kezdőként.
Különösen kezdő írónak címezve.
Épp a lenti okok miatt: valaki nyilván dolgozott vele, esetleg jó sokat, és mások elé tárta, remélve, hogy tetszeni fog nekik. Úgy gondolva, hogy a helyesírásnál van lényegesebb is egy történetben, hiányzó betűket senki nem fog hiányolni, hiszen beszippantja az izgalmas történet az olvasót.
Vagy a felvezetéssel volt türelmetlen, vagy az általad említett kis logikátalnságokról vélte úgy, hogy smafu, nem lényeges.
Nehéz eltalálni a korrekt, bíztató hangnemet egy "negatív" kritika esetén. Nehéz, mert alázatosnak kell lenni, és tárgyilagosnak és indulattalannak. Az olvasás pedig pont az érzelmeited izgatja, és különben sem élünk egy ingerszegény világot.
Szóval, a lényeg: a negatív kritikát a legnehezebb jól megírni. És ráadásul nem is kifizetődő. De attól még meg kell próbálni - mert ahogy az írók megtanulják kezelni a hízelgés-szegény, de gyakran jogos észrevtéleket, úgy a másik oldalnak is meg kell tanulnia megfogalmazni azokat. Ugyanazt a hiúságot kell legyőzni - hiszen a kritika sem könyöradomány az írónak, hanem valami spontán hála... vagy mia szösz