Merengő Fórum

Fanfic fanatikusok gyülekezőhelye
Pontos idő: 2019 május 26 (vasárnap), 2:38

Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása A témát lezárták, nem szerkesztheted a hozzászólásaid, és nem küldhetsz új hozzászólást.  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Merengőről Merengőknek
HozzászólásElküldve: 2006 január 19 (csütörtök), 20:16 
Offline
jóanyátok ügyfélszolgálat
Avatar

Csatlakozott: 2006 január 16 (hétfő), 9:17
Hozzászólások: 3541

A Merengõrõl merengõknek

(néhány tipp)


Elhiszem, hogy elég beképzeltnek és okoskodónak hangzik, ha egy kb. veletek egykorú, átlagos, ff (fanfiction) rajongó arról kezdi oktatni a többieket, hogy: „Na, gyerekek, így kell írni!”

Viszont –szerintem- írni mindenki tud. Más kérdés, hogy milyen jól, élvezhetõen, de – hangsúlyozom de – ha az alábbi szabályokat betartja, nem hiszem, hogy ne tudna legalább egy közepes írást összehozni. Apropó szabályok – na igen, lehet, hogy az irodalom az egyik legszubjektívabb tantárgy, sajnos itt is vannak. És nem is kevés. Az alábbi hosszú – elég hosszú – tipphalmaz tartalmaz nagyon alapvetõ dolgokat is, de (nem is egy) hibát a felsoroltak közül én is gyakran vétek – tehát senkinek sem árt, ha végigolvassa.

Szóval tanácsok kicsiknek és nagyoknak; tanácsok annak, aki szeretné, hogy története gyorsan és könnyen, minden nehézség nélkül átjusson a moderáláson, hogy könnyen engedélyezzük; tanácsok annak, aki szeretné, hogy jobb kritikákat kapjon; és végül tanácsok annak, aki csak egy kicsit is kíváncsi mások véleményére.


1.
Elsõ dolog, amit figyelembe kell venni, hogy a Merengõre Word dokumentumot nem lehet feltölteni, ugyanis ezt az oldal nem jeleníti meg. Tehát ilyesmivel ne próbálkozzunk, mert lehet, hogy kissé ingerült, mogorva választ kapunk a Merengõt uraló különleges állatfajtól, az admintól (ugyanis a feltöltésnél ez ki van írva, ennek ellenére sokszor probléma). Javasoljuk a jól bevált ctrl-c, ctrl-v módszert.

2.
A történet szempontjából nagyon fontos a kategória. Az olvasók nagy része ez alapján keresi meg, illetve dönti el, hogy olvassa-e a történetet. Ezért próbáljuk meg a legmegfelelõbb kategóriát választani. Ez ugyanúgy vonatkozik a szereplõkre és a jellemzõkre, stb., mivel a moderátorok egyik fõ szempontja a korhatár és a figyelmeztetések ellenõrzése.

Az is lényeges, hogy próbáljuk meg részletesen, lehetõleg ne száz szóban elbeszélni a történetünket. Egy rövid, nyolcszáz szavas „novellácska” is lehet szép, értelmes; de próbáljuk meg kifejteni, mirõl is írunk. Elég dühítõ, ha kiizzadsz egy ötezer szavas fejezetet, erre lekerül a listáról a kétszáz szavas „firkálmányok” miatt. A versek egy külön tésztát :) képviselnek, azok lehetnek rövidek, ha szépek, értelmesek és ha jó hangulatban vagyok ;).

3.
Már a nehezén túl is vagyunk, most már elértük, hogy bele is nézzenek a történetünkbe (huh). A következõ lépés a HELYESÍRÁS. Bizony, csupa nagybetûvel; mélylevegõ, mert hosszú lesz.

Elsõ, és legfontosabb tény, melyhez különösebb magyartudás nem szükségeltetik, de azért sokszor hiba: a mondatot nagybetûvel kell kezdeni. Még a párbeszédekben is. Igen, tényleg. Ez után következnek a mondatzáró jelek: a pont, felkiáltójel, kérdõjel. Sajnos, bármilyen szõrszálhasogatásnak is tûnik, ezeket is ki kell tenni. A leggyakoribb hiba, hogy minden mondat végére felkiáltójel kerül, itt egy példa, amivel a legtöbbször találkoztam:

Harry azt mondta, hogy le kell vinnem a szemetet! – nem helyes.
Harry azt mondta, hogy le kell vinnem a szemetet. – helyes.

Persze az 1. mondat is lehet helyes, szövegkörnyezettõl függõen (pl.: Harry azt mondta, hogy le kell vinnem a szemetet! – kiáltotta kétségbeesetten Ron) – de nem nyelvtankönyvet szeretnék írni, azt mindenki nézze meg otthon. És – nem hittem volna, hogy ilyesmit is el kell majd magyarázni – a pont, vesszõ, felkiáltójel, stb. után szóközt kell tenni!

A másik szintén sokszor elõforduló hiba:
Tegnap elmentünk Ronékhoz… Ginny is ott volt… Azt hiszem, beleszerettem Ginnybe… Vajon ez normális?...
A sok pont-pont-pont nagyon zavaró tud lenni :)! Ugyanakkor a „…” szinte az egyetlen megengedhetõ halmozott írásjel, a többibõl általában egyet szoktunk használni, esetleg „?!” így egymás mellett állhat a mondat végén. Szóval a „!!!!!!!!!!!!” és „??????” egy-egy kritika írásánál tökéletes, de a történetben próbáljuk mellõzni.

És könyörgöm, azok az átkozott gondolatjelek! Átláthatatlan az egész mondat, ha elõtte és utána nem nyomjuk le azt a nyomorult space (gyengébbeknek szóköz, az a hosszú) billentyût! Ugyanakkor a space-szel is vigyázni kell, errõl bõvebben lásd a Word taglalásánál. És a gondolatjelek elõtt nincs pont:

- Álmos vagyok - mondta Harry. - Ez a helyes.
- Álmos vagyok. - mondta Harry. - Ez rossz.

Felkiáltó-, és kérdõjel, hármaspont használata megengedett gondolatjel elõtt, de a pont NEM! Ha pedig a mondatot megszakítjuk, akkor a „mondta Harry” után kell a vesszõ (szóköz nélkül):

- Nem értem, mi bajod velem - fakadt ki Harry -, hisz nem csináltam semmit!

Mehetünk tovább? Sajnos, még nincs vége, mert bizony sok „írócsemete” nem tud rendesen igét ragozni – ezért egy bekezdést ennek is szentelnék. Vegyük például az alszik igét. Harmadik személyben ez ugye alszik, de elsõ szám, elsõ személyben már alszom. Vagy egy jobb példa, a dob ige: õ dob, én dobok valamit, én dobom a labdát. Tárgyas és tárgyatlan ragozás, akinek nem megy, jobb, ha utánanéz, legalább ötöst kap nyelvtanból.

Még egy dolog, amit ennél a pontnál (a rémes 3.-nál, a helyesírásnál) meg kell tennünk, az a helyesírás-ellenõrzõ lefuttatása. Ez általában minden Windows-hoz, a Microsoft Office csomaghoz van mellékelve. Ha valakinek mégsem lenne, a Magyar Helyesírás Szabályai c. fantasztikus mû kapható a boltokban, illetve kikölcsönözhetõ a könyvtárakban. Miután a gép leellenõrizte a dokumentumunkat, fontos, hogy mi magunk is átnézzünk, mert sajnos a Word ebbõl a szempontból igen „buta” program – neki édes mindegy, hogy csapba sz*rni vagy sz*rba csapni, hogy egyik kedvenc mondásomat idézzem. Különösen figyeljünk a Harry Potterben szereplõ tulajdonnevekre, célzok itt Dumbldorra, Herire, Weszleyre, ne adj isten Rokszfortra és társaira.

Ha már a Word „butaságánál” tartunk: egyáltalán nem biztos, hogy amit aláhúz, az rossz. Ne hidd, hogy a Word szókincse túlszárnyalja a tiedet, egy csomó szót fel sem ismer, holott értelmes kifejezés. Ilyenkor az említett kifejezést vedd fel a szótárba (jobb klikk), így legközelebb, nem írod el. Van olyan eset, amikor zölddel huzigál alá, és azt mondja, „tegyél vesszõt, vagy szóközt”, de ha kételkedsz a javaslatában, hagyatkozz józan paraszti eszedre, vagy nyissd ki az említett szabálykönyvet, és NE tegyél minden egyes mondatrész után vesszõt! Például a rohadék e gyönyörûséges bekezdés elsõ mondatában is aláhúzta az „az” szót, mert csak névelõként, nem mutató névmásként értelmezi. Ám, amint látjátok, nem engedtem neki. Hol jön ahhoz Bill Gates, hogy megmondja, mit írjak (még az õ nevét is aláhúzza, megjegyzem).

További gyakori hibák: az volnék, nem volnák; a mondatot lehet „de…”-vel kezdeni, legfeljebb nem szép, viszont a „hát” már kerülendõ; az egyik ismert magyar köszönési forma a szervusz, NEM SZERBUSZ; a kisebb egy „s” két „b”.

4.
A következõ dolog már kicsit körülményesebb, és egy igen rémisztõ kifejezést használunk rá: stilisztika. Tudom, a legtöbbek feje fölé eme szó hallatán borús felhõk, vagy épp kérdõjelek gyülekeznek. Stilisztika alatt tulajdonképpen azt értjük, amitõl a szöveg szöveg lesz. Itt van pár eléggé egyszerû példa rá:

Tóni okos. Tóni jól tanul. Tónit mindig megdicsérik.
Stilisztikailag helyesen (vagy inkább, helyesebben): Tóni okos, hisz jól tanul, ezért mindig meg is dicsérik.

Tóni okos, hisz jól tanul, ezért mindig meg is dicsérik. Kértem tõle tanácsot. Kati nem szereti, mert szerinte okostojás.
Helyesen (helyesebben): Tóni okos, hisz jól tanul, ezért mindig meg is dicsérik. Pont emiatt kértem tõle én is tanácsot. Kati azonban nem szereti, mert szerinte okostojás.

A lényeg eszerint az, hogy a mondatok kapcsolódjanak egymáshoz, lehetõleg logikusan. Ide tartozik még az is, hogy próbáljunk meg ne tõmondatokat használni, hanem bõvítsük azokat. A szóismétléseket (hacsak nem nyomatékosítani akarunk), próbáljuk elkerülni.

5.
Nagyon fontos még megtennünk a következõ lépést is: a tördelést. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden harmadik mondat után lenyomunk két enter-t, hanem ahová szükségesnek tartjuk, oda bekezdéseket, enter-eket, csillagocskákat, vagy más elválasztó jeleket teszünk. Ez azért jó, mert sok ember lusta egy szöveghalmazt kibogarászni, megnyitja a történetet, de nem olvassa el (sajnos személyes tapasztalatból mondom :)). Ráadásul sok minden (attól függõen, hogy hogyan van elválasztva) másképp értelmezhetõ.

6. lépés: a leírás.
Nem biztos, hogy akkor fogsz sok visszajelzést kapni, ha megfenyegeted az embereket, hogy: „ha nem írtok, nem folytatom!!!”. Sõt, ez általában a legtöbbekbõl ellenszenvet vált ki. Célszerûbb inkább felkelteni a figyelmet, úgy, hogy ne adjunk túl sok információt (ne az egész történetet gépeljük be), de azért az olvasónak legyen valami fogalma arról, mit fog megnyitni. A párosítás közlése is sokat dobhat a kritikák számán, de ne felejtsük el, hogy ilyenkor azért az olvasónak elvárásai vannak (például ha a történet egy Harry/Hermione love story-nak van feltüntetve, ne arról írj, hogy Harry halála után Hermione hogyan találja meg élete párját Draco Malfoyban).

7.
Mindezen körülményes feladatok elvégzése után olvassuk át még egyszer az elkészült mûvet. Egy-egy szót kicserélhetünk egy nekünk megfelelõbbre, vagy esetleg átírhatunk egy-két mondatot. Ezt a mûveletet nem árt többször is megismételni.

8.
Az Interneten különbözõ kódok szolgálnak a történetünk „színesítésére”. Ezeket < és > közé szoktuk írni, ha kódot le akarjuk zárni, akkor ezt újra be kell gépelni, de már egy / jelet teszünk a < jel után, de a kód szövege elé. A merengõn általában az i (dõlt betû), a b (vastag betû), és a center (közép) kódokat szoktuk alkalmazni, esetleg kép beszúrására alkalmazhatjuk az img src="a kép URL-je" kódot, ezt is ilyen < és ilyen > közé.

9.
Ezután küldjük el a történetet.
Nem is volt olyan nehéz, ugye?


A tanácsok és szabályok halmazában jelentõs segítséget nyújtott:

Krisy – a Word és „!!!!!!????????” lázadó
Lionela - a rettenthetetlen gondolatjel és stilisztika harcos, aki a Nagyokosok intézményének egyik alapító tagja
Niagara
Sissy – a szóköz mániákus

További jó munkát:

Magiccat


A párbeszédek helyesírása

Párbeszédek, bemutatom az írókat − kedves írók, ők itt a párbeszédek!

A cselekményközpontú történetek 90%-a tele van dialógusokkal, tehát fontos, hogy helyesen írjuk őket, különben hipp-hopp összejön öt-tíz hiba, a moderáló admin pedig máris küldi a fejezetet a következő körre. Pedig ez egy olyan dolog, amit elég csak egyszer megérteni, hogy utána csuklóból jöjjön.
Vágjunk is bele!

***

Először lássuk az alapokat:

− Végül is egyszer élünk.

Ha valamelyik szereplő megszólal, akkor mindenekelőtt nyomunk egy entert az új bekezdés érdekében, odabiggyesztünk egy gondolatjelet, aztán leírjuk, mit mondott a szereplő. A gondolatjel előtt és után mindig szóköz van! Ezt lespórolni ugyanolyan hiba, mint kihagyni a szóközt a pontok, vesszők után.
Itt elvileg be is fejezheted, de ennyi erővel akár drámaformában is írhatnánk, nem?! Tehát kétféle módon folytathatod a megszólalás után.

1. Egy mondat: nincs pont, kisbetű

− Végül is egyszer élünk − sóhajtott fel Jack Sparrow kapitány.

Ez az az eset, hogy a közlés és az utána következő elbeszélői megjegyzésed egy mondatba tartozik.
Tipikus példák: mondta, közölte, kérdezte, kiáltott, jegyezte meg, nyilvánította ki, hagyta rá, dünnyögte, mormolta, nyafogta... A megszólalást kísérő mozdulatról is lehet szó: bólintott, biccentett, intett, legyintett, nevetett, mosolygott, vigyorodott el, rázta meg a fejét, tapsikolt, örvendezett, sírta el magát…
Gyakorlatban úgy használjuk őket, hogy a kijelentő közlés végére nem tesszük ki a pontot, és mivel egy mondaton belül nem kezdünk szavakat nagybetűvel, így tehát a kommentárt is kis kezdőbetűvel írjuk.

A kérdőjelet, felkiáltójelet, hármaspontot viszont kiírjuk:

− Minerva, kérem, mondták már magának, hogy ez a skót kockás pongyola valahogy nem passzol a bőrszínéhez? − érdeklődött Lockhart teleszájas mosollyal.
− Eddig még senki nem vette rá a bátorságot, de ha még egyszer megkérdezi, megátkozom! − fenyegetőzött a professzor asszony.

Attól viszont, hogy ott egy kérdőjel, még egy mondaton belül vagyunk: a kommentár továbbra is kisbetűs.


Kis elbeszélői hozzáfűznivalódat nem csak a mondat végére, hanem akár a közepére is ékelheted:

− Nos, Neo, a kék kapszulát választod − azzal Morpheus kinyitotta a bal markát −, vagy a pirosat?

A mondat közepén lévő kommentár viszont a mondat szerves része, tehát nem kezded nagybetűvel, sőt, pont sincs a végén, ahogy a példában is szerepel.
Egyedül arra figyelj, hogy ha közvetlenül vessző után fűzöd a kis gondolatjeles megjegyzésedet, akkor a vessző átvándorol a kommentár utánra, az azt lezáró gondolatjel mögé − lásd a példában.


2. Két mondat: pontok és nagy kezdőbetűk


− Ezek a mai fiatalok! − A nagy Drakula gróf rosszallóan ingatta a fejét a Twilight új kötetét olvasva.

Ha külön olvasod őket, láthatod, hogy mind a kettő önmagában is teljes mondat, egymás nélkül is tökéletesen értelmesek. Ez azért van így, mert valóban két külön mondatról van szó. Ebben az esetben a közlés végére kitesszük még a pontot is, mint mondatvégi írásjelet, és aztán nagy kezdőbetűvel indítjuk a kommentárt, mint teljesen új mondatot.

− House, egészen biztos benne, hogy ezúttal is rákról van szó? − Tizenhármas kitartóan követte főnökét a folyosón.
− A statisztikáink bizonyítják. − A diagnoszta hátra se nézett beszéd közben. − Minden harmadik epizódban rákos a betegünk.


Mint látod, ezek mind olyan esetek, mikor a megszólalással nem foglalkozol tovább, hanem egy új cselekvés, esemény leírása van a gondolatjel után. Még alanyt is válthatsz, ha szeretnél:

Gimli végigmérte a hó tetején piruettező Legolast.
− Nem gondolod, hogy a testtömeg-indexeddel van egy kis probléma? − A tünde lekicsinylő pillantást vetett a törpre, de nem méltatta válaszra.



Ami még fontos lehet...

~ A szórendre figyelj oda, mert nagyon fontos tud lenni! Ugyanaz a mondat kétféleképpen:
− Az a baj, hogy én nem vagyok olyan sziporkázó egyéniség, mint Edward − ingatta a fejét Jacob keserűen.
Vagy:
− Az a baj, hogy én nem vagyok olyan sziporkázó egyéniség, mint Edward. − Jacob keserűen ingatta a fejét.

~ Az első és második eset nem vegyíthető. Tehát nincs olyan, hogy a közlés végén pont van, de aztán nincs nagy kezdőbetű, és vica versa.

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult? Hiszen ha egyszerű mondatokat tudunk írni, akkor párbeszédeket is tudunk írni. Lévén hogy a gondolatjel is − csak egy írásjel…


Kritikaírás


Mindenki kedvence, a fanfic írás Alfája és Omegája; a kritika.
Mindenki erre hajt, mindenen és mindenkin átgázolva csak egy cél lebeg az írók szeme előtt: “A KRITIKA” (csak így, nagybetűvel).

Bátor olvasóm, készülj fel; a következőkben a kritikák világának legmélyebb bugyraiba hatolunk, s kiderítjük, miért is ily fontos ez a méltatlanul hanyagolt témakör!


Lássuk hát!


- Először is; miért akar mindenki kritikát?

- Ha arra gondolsz, hogy azért, mert ez segít neki, biztatja; jól gondolod. Ha szerinted azért fontos, mert ebből látja az író hogy mi a jó és mi a rossz a művében; szintén igazad van. Ha azonban bármi másra gondolsz; az is helyes válasz!

- Összegezve: kritikát kapni jó!


- Milyen kritikát jó kapni? Lássuk a “klasszikusokat"!

- “TÖÖÖK JÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, FOLYTASSSSSSAD MÁ!!!!!!!!!!”
Hát igen. Ez is jobb mint a semmi: az író jót derülhet rajta. De a következő sokkal szimpatikusabb:
“Nagyon tetszett; várom a folytatást!”
Így az oldal se csúszik szét, és hülyének se néznek. Ha épp ráérsz, és hozzáteszel valami ilyesmit: “Különösen az a rész tetszik, amikor Piton és Harry vitatkoznak”, akkor: egyrészt kapsz egy piros pontot, másrészt segítesz az írónak neked tetsző művet fabrikálni. Jól hangzik, ugye?

- “Ez egy kalap szamócát se ér! Nem is értem hogy van képed ilyet feltenni a Merire! Apád is inkább széket csinált volna, arra legalább le lehet ülni…”
Másik klasszikus típus. “a kis ötéves”, aki azt hiszi jópofa mert anyázik (szolgálati közlemény: nem jópofa. Mellesleg törlik az adminok).

Aki ilyet írna, annak pár tipp:
-Gondold át mégegyszer; ne offenzívan írd le amit akarsz. Csak gondolj bele; a mű írója (jó esetben, persze) órákat küzdött azzal, amit te csak úgy “szar”nak minősítesz. Neked se esne jól…
-Írd le mi bántja a lelked. Így máskor az író elkerülheti ezeket a hibákat; és talán téged is megemlít majd az irodalmi Nobel-díj átvételekor…
-Ha ezek után még mindig anyázni akarsz; menj inkább futni, addig is fogysz valamit.


- Végül még pár tipp:

- “Az orvosság is finomabb mézzel”. Magyarán; ha valami nem tetszett, és azt leírod (írd le mindig), akkor tedd mellé hogy mi tetszett. Ezzel megmented az írót a depressziótól.

- Ha épp a másik oldalon állsz, azaz: kritikát kaptál (megesik), akkor:
1: köszönd meg;
2: próbálj érdemben reagálni (másfél oldalas kritikára kicsit sovány a “kösz”);
3: és ha nem tetszik (mert neki se tetszett amit te írtál, vagy simán bunkó szegény és nekiállt anyázni): akkor se ess neki. Nem hülye, nem paraszt csak azért, mert más az ízlése. Ha meg ugye anyázik; legalább bemutatkozott (ha durva: szólj az adminoknak; legyen valami hasznuk is…).

Tehát ne feledd: “a kritikák fogadása is az intelligencia mércéje” (az írása is, persze).


Összefoglalva: ha valamit elolvastál, mindig írj róla véleményt!

(előre is köszönet érte minden írópalánta nevében)



Összeállította (ha nem tudod magadban tartani, akkor az anyázást neki küld):
Thunder

Segítségére voltak: sokan, köszönet nekik.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása A témát lezárták, nem szerkesztheted a hozzászólásaid, és nem küldhetsz új hozzászólást.  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség