Kedves Nevezők, Érdeklődők, és Merengők!
A mára tervezettnél kissé hamarabb végeztünk a pontozással és a teendőinkkel, így már most lerántjuk a leplet a szerzők kilétéről, illetve eredményt hirdetünk.
Tehát dobszót kérünk…!
A fiatal vámpír: hajnalmarko
A függetlenség ára: Emily Cullen
A kurtizán: Adam_vampire
A szomszéd Ferike: Gigi685
A vámpír csókja: Alexis Byrd
Aranyfüst: D_W
Az éjszaka rejtélyei: Violence
Az elátkozott amazon: Snapewoman
Csak bele ne törjön a fogad!: noloxya
Dracula - Leszámolás a 21. század nyálas vámpírjaival: Chemhors
Egy éjszaka és utána az örökkévalóság: Echo
Egy újjászületés lépései: Janet Taylor
Én és az árnyékom: Zoe Volient
Hinni valamiben: Avina
Levél a fiókban - Imre herceg meséje: Farkas Viola
Megvámpírosodtam: Ria44
Mert hogy mi álmok jőnek még: Lemon Lewis
Nincsenek véletlenek: Fricskamacska
Pótleadás: Kharex
RedForest: fonix107
Sun Nap nélkül: EatingMeAlive
Tirelion: Aiden Cross
Vámpírok pedig nem léteznek! Vagy mégis?: Abinor
Vérbörtön: E_Alex
Gratulálunk minden szerzőnek!
A
Fogadóban meg lehet osztani, ki mennyire lepődött meg, illetve ezúton is köszönjük a pontozási időszak alatti véleményezést és lelkesedést!
És akkor jöjjön a zsűri szakmai értékelése, Gaura Ágnes tolmácsolásában:
A pályázat virtuális foglenyomata – avagy általános benyomásokEgy vámpíros novellapályázat értékelésekor új értelmezést nyer a vérrel-verítékkel készült írás fogalma...
Örültünk, hogy ilyen szép számban pályáztatok, és hogy nem volt hiány magyar nyakban és/vagy magyar agyarban. (Vagy ha mégis, akkor egy kis unicum átsegített a nehézségeken...) Kaptunk vért, verítéket és egyéb testnedveket, de nem maradtunk humor és komoly mondanivaló nélkül sem. A Vámpírok múzsája nem fukarkodott csókjával, s hogy volt, ki közben elvérzett – nos, ez már csak így van, ha nagy a küzdelem az Örök Életért (vagy legalábbis az öröklétet biztosító helyezésért
) Remélem, mindenki élvezte az alkotói folyamatot, és kedvet kapott a magyar vámpírokhoz. Van, aki könyvet nyert írásával – de mindannyian nyertetek tapasztalatot, és hogy abból minél többet profitáljatok, igyekszem röviden összegezni általános benyomásaimat.
Huszonnégy, szerző nélküli szöveget kaptunk meg olvasásra. Közös volt bennük a vámpír karakter és a magyaros motívum, és szerencsére nagyon sokféle – időnként meghökkentő, gyakorta szórakoztató – formában épültek be ezek az elemek a történetekbe. Az eredményhirdetésnél látni fogjátok, hogy mi, bírálók, nem feltétlenül azonos szempontok alapján ítéljük meg egy benyújtott pályamunka erényeit, mint egy érdeklődő, lelkes olvasó. Azért, hogy a következő novellapályázatotokon még sikeresebb történettel tudjatok előállni, szeretnék felhívni a figyelmeteket az elbírálás néhány fontos elemére.
Sok novella a központozáson „vérzett el”. A helyes írásjelhasználat bizony alapvető kritérium minden pályázaton – sőt, minden szerkesztőségben!
Pár vesszőhiba nem a világ, amiatt egy szöveget se soroltunk hátrább, de a következetesen helytelen, és sok esetben értelemzavaró központozás kizárja a helyezés lehetőségét.
A helyesírás azonban csak „beugró” a komolyabb megmérettetéshez, és innentől kezdve a sztori és a stílus együttese határozza meg az eredményt. Fontos az eredetiség, hogy ne legyen kiszámítható a történet. A jó kezdés nagyon fontos – az első mondat kiemelt jelentőségű, ha nem fogjuk meg az olvasót a jó kezdettel, lehet, hogy már nem lesz lehetőségünk ráerősíteni a közepén. (Mi mindent lelkiismeretesen elolvastunk, de amire nem haraptunk rá az elején, az rendszerint nem csillapította éhségünket a végével.)
A novella nem könnyű műfaj. (Itt jegyzem meg, hogy a novella nem egyenlő a rövid szöveggel. Egy regény első fejezete általában nem minősül novellának, hiába nem látjuk mellette a folytatást.) A terjedelmi korlátok miatt nagyon meg kell fontolni a témaválasztást. Egy elbeszélésbe ne akarjunk egy regényt belesűríteni, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a rövidség kötelez: komplett sztorira éhezik az olvasó, ahol a végkicsengés értelmet ad az előzményeknek, ahol van egy csavar, valami „slusszpoén” – ami nem feltétlenül humoros, persze; és fontosak az arányok: a kellő – de nem elnyújtott – bevezetés, valamint a revelációt magában hordozó – nem összecsapott – vég. Jelenetekből építkezzünk, de ne egymás mellé vágott, összefüggéstelen jeleneteket tárjunk az olvasó elé. Sok szöveg nyújtotta a szaggatottság érzetét, látszott a filmszerű szövegkezelés, ami tönkre tette a szöveg dramaturgiáját, megtörte az ívét. A novella az élet egy apró szeletét vizsgálja, sokszor egyetlen momentumra hegyezi ki a történetet, és annak ad mélységet. Ez a mélység nem hiányzik egy jól megírt vámpírsztoriból sem: az alternatív világok térmisztikumát nem a vámpírkarakter biztosítja, hanem az, ha átverekedjük magunkat a kliséken, és ténylegesen egy új világot fedezünk fel a jó öreg toposzok (és vérszívók) segítségével.
Reméljük, tetszett a magyaros vámpírirodalom bozótosában való kalandozás. Köszönöm, hogy csatlakoztatok – most pedig következzék a várva várt eredményhirdetés!
A pályázati fogsor legélesebb legékesebb darabjaiAz értékelés és eredményhirdetés egy pályázat csúcspontja; nem ítélkezhet akárki egy ilyen fontos alkalommal, így felkértem egyik kedves magyar vámpírkarakteremet, a Hunyadiak kora óta itt kalézoló Fehérhollót, hogy jelöljön ki vámpírjai közül egy igazi művészt, akik méltatná a benyújtott pályaműveket. Mint az IQ-vámpírok közösségének oszlopos tagja, Koppány nem nélkülözi az ítélkezéshez szükséges elitista hozzáállást, így tökéletesen alkalmas a feladat elvégzésére. Szóval: Magyarok! Férfiak, és asszonyok! Hallgassátok Koppány vezért!
Drága magyar nyaktulajdonosok!
Élmény volt felmérnem a Merengő oldal vérbő kreativitását, mely remélhetőleg hozzájárul majd a magyar vámpírok társadalmi elfogadottságának népszerűsítéséhez. Fontos, hogy ne csak a kormányzásban vegyünk részt, de az emberek önként és dalolva adjanak ki vért és pénzt azért, hogy mi jól élhessünk.
Hogy a Merengő oldal íróinak egy része már kilépni készül a szerzői gyerekcipőből, mi sem bizonyítja jobban, hogy huszonnégy alkotás érkezett, s ha már maradunk a Gaura-féle fogsoros hasonlatnál, úgy fogalmazhatnék, hogy a húsz tejfogon túl sikerült négy darab maradandó fogat is találnunk e nagyra nyitott szájban. De mivel ez elég béna hasonlat, és nem ártana, ha eztán Gaura magába szállna, mielőtt meggondolatlanul ilyesféle költői képekkel/fogakkal dobálózna, inkább maradok a normális, vámpíros analógiáknál. Fog helyett jöjjön a vér.
A beérkezett írásokat három részre osztottuk végül. A négy díjazott alkotás kiemelkedett a mezőnyből, mint likantrópvér egy humán véradási centrum kínálatából. E négy, különböző vércsoportú nedűt némi mágikus befolyásolás (értsd: szerkesztés) után akár egy igazán értő, ínyenc közönségnek, vagyis egy vámpírúrnak is felszolgálnánk. Volt ezeken felül három olyan pályamű, mely remek minőségű plazma, vagyis vérkészítmény-alapanyag, de fontos alkotóelemekkel kéne ínyenc fogássá varázsolni. Fehérholló vámpírúr ezeket nagylelkűen testőrsége rendelkezésére bocsájtaná. Mivel minden vért megbecsülünk, a többi sem folyna hiába – de részemről azt tanácsolnám vámpírurunknak, hogy bulin szolgáljuk fel, hajnaltájt, amikor sokakat már kevésbé zavar a mellékíz.
Először megemlíteném azt a három művet, mely nem ért most el helyezést, de láttuk benne a potenciált, volt benne eredetiség, tehát megfogott minket hiányosságai ellenére is. Ezek címei:
„Csak bele ne törjön a fogad!”,
„Pótleadás”, valamint a
„Nincsenek véletlenek”.Mint a fentiekből kiderül, végül a tervezett három novella helyett négy alkotást díjaztunk, most ezeket méltatnám röviden.
Megosztott harmadik helyezést ért el két slash novella: a
„Vérbörtön”, valamint a
„Levél a fiókban” címet viselő írások. A két szöveg nagyon különböző karakterű. A
Vérbörtön egy komoly témára fókuszál, a központban álló drámai dilemmához méltó, szép stílusban. A fordulatot jobban elő kellett volna készíteni, dramaturgiában kell fejlődni – ugyanakkor itt megjegyezném, hogy ez volt a kedvenc címem, tényleg szerves része volt a történetnek, és olyan metaforikus értelmet nyert az utolsó mondathoz érkezvén, mely még Fehérholló vámpírurat is egy elismerő mosolyra késztette. (Címadásban sokat kell fejlődnie a legtöbb pályázónak, ha a cím nem kelti fel a figyelmet, egy vámpírúr már soha nem fog belepillantani.) A
„Levél a fiókban” sokkal könnyedebb hangvételű, szleng uralta szöveg, mely egyszerre szórakoztató és meghökkentő. Mivel a végén még Borbíró Borbála is felbukkant benne, és rám törtek a nosztalgikus emlékek, egyértelműen közel került diónyira aszott szívemhez e szöveg, és örültem, hogy egyéb erényei is akadtak a novellának, különben vámpírbűbájt kellett volna alkalmaznom ahhoz, hogy dobogós helyet kaphasson, márpedig azt (elvileg) a törvény bünteti.
A második helyet nem adtuk ki, mivel nem tudtunk, nem akartunk minőségi különbséget tenni az élen álló két novella közt, így a dobogó legmagasabb fokán is megosztott helyezést hirdetek ki. A nyertes alkotások a
„Hinni valamiben” és
„A szomszéd Ferike” című alkotások. Ismét nagyon különböző művekről van szó, és mindkettő nagyon jól mozgott saját keretein belül.
Ferikét nagyon szerettük, önfeledt szórakozást nyújtott, melyet elsősorban kedves humorának, és a cselekménycsavarnak köszönhetünk. A
„Hinni valamiben” komolyabb lélegzetvételű (ó, minek használok még most, vámpírként is ilyen szavakat?!) novella, melyben az elhallgatás nem hiányosság, hanem erény, és ezáltal is elgondolkodtat. Hát, vámpírszemszögből persze kicsit máson gondolkodtam el, mint ti, halandók, de ez nem csorbítja a mű irodalmi értékét.
Na, hogy ne legyen akkora szívás kibogarászni a lényeget:
Megosztott I. helyezett: „Hinni valamiben” és
„A szomszéd Ferike”Megosztott III. helyezett: „Vérbörtön”, „Levél a fiókban”Kedves adófizetők! Túléltétek a magyaros vámpíros megmérettetést, ez mindenképpen jó hír (bár nem feltétlenül állandósul e kegyelmi állapot). Továbbra is örülünk a minket népszerűsítő kezdeményezéseknek, ne hagyjatok fel az írással, és merítsetek ihletet a
Vámpírok múzsájából! A nyerteseknek gratulálunk, és kérjük nevezzék meg, mely kötetre tartanak igényt Gaura Ágnes
Borbíró Borbála-sorozatából. Ők már nyertek, így nem hinném, hogy tartaniuk kellene akár egy
Átkozott balszerencsétől, akár egy
Lidércnyomástól.