Merengő Fórum

A parti:

A két szakállas figura szemben egymással néztek a másik szemébe. Mindketten csintalanul csillogó tekintettek vették szemügyre az előttük álló jelmezét, miközben tükör- mozdulattal az arc szőrzetükön játszott a kezük (a sajátjukon).
- Hmm.
- Hmmmm.
- Hát?
- Hát.
- Igazán…
- Maga is..
- Tetszik ez a szemüveg. Olyan jó sarló alakú, az enyémre emlékeztet.
-Ó, nekem a botja tűnik remek munkának, szakasztott olyan, mint amivel otthon világítok olvasás közben.
- Tudja nemrég csináltattam, csak erre az alkalomra. Sajnos le kellett mondanom az érdekében egy szellemüzőről az iskolában aki az első emeleten dolgozott volna, de teljesen megérte. A citrom-porról mégsem mondhat le a mágus!
- Egyetértek, tudja ezt a szemüveget egy igen kedves ismerősöm hagyta rám amikor eltűnt. Szokása volt csak úgy köddé válni.
-Ó, igazán remek láthatatlanná tévő köpenye lehetett, megjegyzem, a maga hupilila talárja csodálatosan fest, magam nagyon kedvelem ezt a színt.
- Én általában szürkében járok, bár mostanában olyan fehéret szoktam felvenni, ami magán is van. Megy a lovamhoz. (És Szarumántól is elirigyeltem.)

Hümmögtek még párat, majd megjelent egy egy vörös hajú ifjú és odafordul Gandalfhoz.

- Igazgató úr! micsoda meglepetés, nem is számítottam önre ezen a partin, Ismerkedjen meg a menyasszonyommal, Bellával.

A hupililát viselő mágus csodálkozva visszanézett rá és már megszólalt volna, amikor az ál-Gandalf átvette tőle a szót.

- Édes fiam, hát átálltál a sötét oldalra? Cedrik, apád nem lenne büszke rád, ha tudná, hogy beálltál a diszkógömegyletbe!
-Na de uram, engem már Edvárdnak hívnak.
-Éduárd? Mint a fakó lovas az apokalipszisből?
-Nem, Ed-Várd.
-Na de mire?

Bella csak bambán nézett és rágcsálta a száját, miközben arra gondolt, hogy hogyan tudná magára vonni a figyelmet. De ekkor megpillantotta Emmet-et.

- Hé Em!

Ám az vissza Bella számára rendkívül bosszantó módon oda se bagózott rá, csak folyamatosan az ágyékkötőjét igazgatta. Bella tehát megunva a várakozást elrángatta onnan szívének csücskét. Aki a beszélgetéstől a fejét fogva állt tovább vele, azt mormolva, hogy:

- Még a szarvas fiú is megértette, amikor fürdeni küldtem… Vén szenilis bolond.

A két mágus már úja elkezdett volna egy eszmecserét a varázsló- divatról, amikor odalépett hozzájuk egy igazán fura fazon.

-Nevem Mordecai, de hívhatnak akár Edvárdnak is.
-Még egy jött. És ennek még kalapja is van, ami egészen őrültté teszi, igazán nem tudom, hogy honnan szedik a jelmezeket ezek a fiatalok.
-A családom híres eredetű….
-És még mondja tovább, nem kér egy csésze teát, vagy egy kis citromport? - kérdezte Dumbledore.
-Nem, de éppen kalózi felmenőimről…
-Értem uram, de ragaszkodom hozzá, hogy elfogadja. Biztosan használ, a Bájitaltan mesteremen szoktam kísérletezgetni a különböző édességek hatását figyelve, garantáltan ez volt a leghatásosabb. Pesrelus még el is mosolyodott tőle, bár visszagondolva lehet hogy csak húzta a száját, de….
-Azt hiszem én most elhagyom a társaságot, önök még a rum-égető nőknél is ijesztőbbek. Már így is Holtidőben vagyok, szóval Leleményesnek kell lennem, hogy visszaérjek a gyáramba mielőtt megtalálják a hatodik arany szelvényt.

Rohant el sietve a rasztahajú és ollókezű ember, hogy megmenekülhessen az őrület elől.

- Mondja csak Albus, maga szeret sakkozni?
- Ó de még mennyire! De csak igazán nagy sakktáblán!
- Nem baj, ott van Babar, megkérdezem hogy melyik szigeten találták meg az a hatalmasat amit egyszer amikor felolvasott nekem este említett.

Azzal ő is otthagyta a citromportól maszatos ujjú fehér ruhát viselő varázslót, felpattant a fehér lovára és azt mondta.

- Na most már megyek és segítek azoknak a szerencsétleneknek legyőzni Szaru-Mán seregét. Ideje hősként megjelennem.

Dumbledore megvonta a vállát, odafordult Darth Vader-hez és kihúzta a lézer kardját az övéből majd elővette az Eggyűrűt és szétvágta vele.

- Nesze neked Voldemort, nesze neked!

Valahol Mordor katlanjaiban egy lányos sikítás jelezte hogy a horcrux elpusztulása nem maradt észrevétlen. Valamint egy hatalmas könnycsepp jelent meg a Szem sarkában.

- Nem elég hogy már megint nem hívtak meg! - Mérgelődött Demóna, - de még ez a hülye Nasgul is a szememnek repült!

Keringő a Holdfényben

– Kövessük a pókokat! Kövessük a pókokat! – dohogott Ron, miközben a lámpás fényében egyre beljebb botladoztak a Tiltott Rengetegbe. – Mégis hova, Harry? Még több pókhoz? Vagy még nagyobb pókokhoz?

Harry nem tudta. Az pedig, hogy „A Válaszokhoz” túl fellengzősen hangzott volna.
Ron közben folytatta. – Nem lesz ennek jó vége, én mondom. – Félrehajtott néhány ágat az útból. Nem követhetnénk inkább… pillangókat?

Megtorpant, Harry pedig nekibukdácsolt, aztán kikukucskált a válla felett, hogy lássa, miért nem mozdul Ron, és miért tátja a száját.
Egy tisztás szélén álltak. A tisztáson pedig… Hát, éppenséggel akadt pillangó is. – Ez egy…

– Halloween-parti?

– És azok ott…

− Piton Batman jelmezben?

− És… És a Si… Sirus-Jokerrel táncol! − ámult Harry.

− Az a pillangó ott pedig Felicity Smoak! – kiáltotta Ron. – Láttam abban a mugli dobozban. Egy angyal! – sóhajtotta a vörös fiú ábrándosan.

Az említett pillangó-angyal feléjük lebegett robot pilleszárnyain. – Nem jöttök táncolni? – kérdezte meg a két fiút. – Felviszlek benneteket Ray buli hajójára, elmondhatatlanul fantasztikus élmény lesz – mutatott a fejük fölé, ahol Harry és Ron valóban megpillantották az égen lebegő A8-as hajóra emlékeztető monstrumot, amin a DC és Marvel filmek és sorozatok szereplői buliztak, néhány Star Wars szereplő társaságában. Harry ámulva pillantotta meg az őrült tudósnak öltözött Luke Skywalkert. De mielőtt igent mondhattak volna a nő ajánlatára, valaki megszólalt.

− Persze – intézte a szavait a Zöld íjász csapat techzsenijéhez −, hogy villoghass a volt pasid „csúcs” kütyüjeivel, miközben a Zöld íjásszal enyelegsz – fintorgott Natasha, aki épp Thor karjaiban ereszkedett le a földre.

− Ki beszél! – lépett közelebb fenyegetőnek szánt vehemenciával Felicity Feketeözvegyhez, bár ezt a tűsarkújában nem tudta igazán kivitelezni a nedves fűben.

A két nő teljesen megfeledkezett a két fiúról, akik tátott szájjal, szólni képtelenül figyelték az egyre több tévéből ismerős arc feltűnését.

− Hé! Nem most kellene ezt csinálnotok, lányok – kacsázott közéjük egy ewok macinak öltözött alak.

− Nem szólj bele, Sisco – torkolta le Felicity.

Erre azonban az ewokjelmezes férfi nem reagálhatott semmit, mert egyszerre több dolog is történt, ami az összes jelenlévőt hátrahőkölésre késztette. Hirtelen egy keringő dallamai csendültek fel, amire Batman és Joker vad táncba kezdett. Olyan hátborzongató zene volt ez, amitől Ron ijedten bújt a szintén reszkető Felicity mögé. Harry pedig hátra ugrott, amikor jégkék valami suhant el mellette egy vörös fénycsóva kíséretében.

− Jellemző, Snartba soha nem csak bele a ménkű! – nyerte vissza a hangját a szőke nő, miközben Thor inkább visszavitte Natashát a bulihajó relatív biztonságába. – Jellemző, hogy ha igazi meló van, akkor mindig visszavonultok. Barry, adj neki! – kiáltotta.

− Barry, mint Barry Allen? A villám? – kérdezte Harry miközben ő is Smoak mögé hátrált.

− És Fagy kapitány, aki…

Felicity nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor mindhármukat fellökték. Egy madárijesztőszerű alak suhant el mellettük, akit két rendőrfelügyelő követett.

− Azonnal állj meg, Madárijesztő, GCPD!

− Jim, azt hiszem, hiába ordítasz, ez nem fogja meghatni.

− Kösz a biztatást, Bullock!

De a társa nem foglalkozott Jim sirámaival, hanem Felicityhez fordult.

− Ó, hölgyem, nem esett baja? – nyúlt le Felicity karjáért, aki így egy rántással lekerült a két ijedt fiúról, és bájosan mosolygott megmentőjére.

− Madárijesztő? Jim Gordon? Bullock? Batmanek öltözött Piton? Harry, menjünk innen! – kérte Harryt Ron.

− Igazad van. Nézd! – Újra meglátták a pókokat, akik fejvesztve menekültek a baljós tisztásról, de mielőtt megmozdulhattak volna egy hideg nyaláb süvített el mellettük.

− Vigyázzon! –lökte félre Felicityt Jim, de társát már nem tudta megmenteni, így Bullock jéggé fagyott Snart eltévedt lövedékétől.

− Ő volt! Ő volt az, Harry! Ő bántja a diákokat! – mutogatott Ron Fagy kapitányra.

− Nem hinném, Ron. Ez a fickó jéggé dermedt, nem kővé. Menjünk!

A fiúk elmenekültek a káoszból tovább követve a pókokat. Csak két ember volt, akit ez a zűrzavar cseppet sem zavart a telihold fényében lebegve keringőző Batman és Joker, akik ezt a pillanatot választották, hogy csókkal pecsételjék meg bizarr kapcsolatukat. A zene dallamaiba néha vérfarkas üvöltés vegyült, de őket ez mit sem zavarta.

_________________
Blog, Stories of LL, Facebook, Twitter, Moly

– Kövessük a pókokat! Kövessük a pókokat! – dohogott Ron, miközben a lámpás fényében egyre beljebb botladoztak a Tiltott Rengetegbe. – Mégis hova, Harry? Még több pókhoz? Vagy még nagyobb pókokhoz?
Harry nem tudta. Az pedig, hogy „A Válaszokhoz” túl fellengzősen hangzott volna.
Ron közben folytatta. – Nem lesz ennek jó vége, én mondom. – Félrehajtott néhány ágat az útból. Nem követhetnénk inkább… pillangókat?
Megtorpant, Harry pedig nekibukdácsolt, aztán kikukucskált a válla felett, hogy lássa, miért nem mozdul Ron, és miért tátja a száját.
Egy tisztás szélén álltak. A tisztáson pedig… Hát, éppenséggel akadt pillangó is.– Ez egy…
– Halloween-parti?
– És azok ott…

Nos, kicsodák? És milyen jelmezt öltöttek? Népesítsd be a tisztást kedvenc fandomod/fandomjaid szereplőivel!

Tételezzük fel, hogy ők is ismernek mindent könyvet, filmet, sorozatot stb. függetlenül attól, melyik világhoz tartoznak! Jöhet bárki, Han Solónak öltözött Gandalf, Gandalfnak öltözött Han Solo… engedd szabadon a fantáziád, és meséld el maximum egypercesnyi terjedelemben, kik mulatnak a tisztáson és kivel futnak össze!

Vasárnapig várjuk a nagy találkozások és mulatságos rácsodálkozások nyúlfarknyi történetét ide a topikba. Nem kell összefüggő sztorit alkotniuk, a lényeg csak annyi, hogy mind ugyanezen a tisztáson játszódjon.

És ne feledjétek: ez pusztán játék, nem verseny és nem is kihívás.