Többlet
Dühösen járkált, folyamatosan zsörtölődött, de ettől még nem állt meg a munkájában: folyt az idő, tágult az univerzum tovább.
- Több lett kicsivel, maradhat? Így odavágja nekem! ÍGY! Mit kezdjek most a többlettel? Miért nem lehet pontosan annyit leszállítani, amennyit kértem? Nincsenek felesleges bugyraim, hogy eltehessem őket! Ezeket nem lehet csak úgy begyűrni helyekre, betuszkolni üresen maradó részekbe!
A dühöngés kimerítő. Sóhajtott egy hatalmasat, majd tajtékzással folytatta.
- Érdekel is engem az egész! Rengeteg dolgom van! A végítélet nem fog magától odataxizni senkihez! Nem fogok én vesződni a felesleggel. Szétszórom valahol, és kész!
Így hát szabadon engedte őket a Földön. Az emberek naptárában október vége felé járhatott az idő. Hűvös, teliholdas éjszaka volt, amikor a többletrakományból kiszórt lelkek kergetőzni kezdtek a sírok, töklámpások és korhadt fák között.