Merengő Fórum

Szia!

Szerintem ezzel inkább azt mondtad el, mik a jó (romantikus témájú) fanfiction ismérvei.

Egyébként pont ezen gondolkodtam most én is, hogy valójában mi különböztet meg egy jó slasht egy jó hetfictől? (Jó, természetesen azon kívül, hogy a slashben két fiú/férfi jön össze egymással.^^) Mármint, hogy a jó slash ismérve különbözik-e egyáltalán egy jó hetficétől?
(Ezt most csak kérdezem tőletek, én nem tudom igazán eldönteni, szóval most így erre nem tudnék választ adni.)

Személy szerint én többféle slash-típust szeretek, és nem mondanám, hogy egyiket jobban a másiknál. Lehet jó egy pornográf fic is, ha éppen olyan az ember hangulata, és lehet jó egy olyan is, amiben hozzá sem érnek egymáshoz, és akár barátságként is értelmezhető lenne a két férfi/fiú kapcsolata. Néha jól esik egy kis fluff is, az is nagyon aranyos tud lenni.^^ Nem is beszélve a humoros ficekről.

Ami a legfontosabb, az a hitelesség. Ne értsétek félre, nem attól lesz hiteles (feltétlenül) egy slash, hogy egy homoszexuális fiú írta. Inkább attól, hogy mond valamit az ember számára a történet, amiben valós helyzetekre ismer, olyan érzéseket vált ki belőle, amit egyszer önmaga is átélt. Nem kell, tehát feltétlenül, hogy filozofikus legyen, vagy nagyon-nagyon mély. Csak olyan igaz. Nehéz megfogalmazni. De ezek megint elmondhatók bármelyik jó ficre, sztem.

_________________
Meris profilom | Weboldalam sok-sok fanficcel
icon by Nupao

*bekotyog*


Ne legyen összecsapva, és illető tudja, hogy miről is ír. Ebből kifolyólag lehetne némi tapasztalata, írás, és azt se rossz, ha más tereken is. Ne csak a testiségről szóljon, hanem az érzelmek folyamatos kialakulásáról is. Én személy szerint sokkal többre tartom azokat a slsheket, amikben az érzelmekre van fektetve a hangsúly...
Asszem ennyi.

_________________
Írófigyelő

Szerintetek mik a jó slash ismérvei?

Örülök, hogy elrendeződött ez a kis félreértés!

_________________

Dracoista főpapnő SLASH Főosztályvezető
When Albion's need is the greatest, Arthur will rise again

Mystra: Értettem, hogy mit írtál, csak azzal az egy mondatoddal, amit utána a következő hozzászólásodban átfogalmaztál, az egész mondandód más értelmet kapott, ezért ismételtem el, miért mit mondtam... A második válaszod elég csípősnek éreztem, bár mivel - mint mondtad is - fórumon nem személyesen vagyunk, nem lehet látni a gesztikulációt, illetve hallani a hangsúlyozást, hogy így gonolom, azt inkább csak a saját hibámnak tekintem

Lily Potteri: Így már természetesen értem, ha magára a slash írókra gondoltál vele

Off vége, bocsánat

Hoppá, hoppá, úgy látom nem fogalmaztam elég világosan.
Természetesen nem úgy értettem, hogy aki nem szereti az nem érett. Eszemben sincsen ilyesmit mondani:D
Nem, én ezt azokra értem, akik slasht írnak. Én szinte csak felnőtt slash írókkal találkoztam (nyilván vannak fiatalok is) és ezért mondtam, hogy kellhet hozzá egy bizonyos érettség.
De természetesen mindenki azt szeret amit akar és nem lesz kevésbé érett attól, hogy nem szereti a slasht.
Csak azt próbáltam mondani, hogy úgy vettem észre, inkább a 17től fölfelé korosztály ír slasht, ebből arra következtettem, hogy idősebb korban jobban elterjedt a slash írása (szerény személyem is 18 volt mikor elkezdte írni)
Most már remélem érthető volt, hogy mit akartam mondani, és ha valakit megbántottam attól bocsánatot kérek!

_________________

Dracoista főpapnő SLASH Főosztályvezető
When Albion's need is the greatest, Arthur will rise again

Luciatus: legalább nem a nagy betűméretek irányába tolódtam el És tényleg nem kioktatónak szántam. Ha szeretnél valami igazán finom, többek által kioktatónak minősített csemegét, akkor nézz be a Kávéházba, kérlek. És bocs, ha ez annyira offnak számított... Csupán tanultam tegnapelőtti hibáimból, és a "just to make it clear" módszert alkalmaztam. De ha ennyire zavar, akkor elővehetem a "rejtve bunkózok" ősi módszerét is És tessék, megyek is szerkesztgetni a háeszemet. Le ne nyesd érte a fejem

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

azért nem kell egymásnak esni, és három betűmérettel írni. emberek, legyetek már kicsit figyelmesebbek, mit mond a másik, és magyarázni se magyarázzatok úgy, hogy kioktatás legyen a vége. a topic nem erről szól.

_________________
Csak pár centire vagyunk a semmitől ide, milliárd fényév a mindenség, innen is látszik, milyen szép.

1) Nem, nem mondtál ilyet, sőt én sem azt állítottam, hogy ilyet mondtál volna. Csupán ilyen formában írtam le a véleményemet, de ha jobban tetszik, megfogalmazom egy ekvivalens kifejezéssel: nehogy már az legyen az érett ember, aki elmegy ellentüntetni a meleg-felvonulásra. Márpedig sajnos elég sokan úgy gondolják, hogy ez a helyes megoldás, de a globális felmelegedést ellenzők és ünneplők örök harcába most ne menjünk bele, ez nem az a topic.

Hidd el, levettem, hogy azzal az állítással vitatkozol, ezért írtam azt, amit. Engedd meg, hogy én is kiemeljek egy kis részt a saját hsz-emből.



De íme újfent, más szavakkal: nagy valószínűséggel nem arra célzott, hogy éretlen pincsi mindenki, aki nem szereti a slasht. Én a mondatba és helyett és/vagyot írtam volna, de ez részletkérdés -- magam is úgy vélem, akkor tudja valaki megérteni ÉS a helyén kezelni a slasht, ha elég érett hozzá. Ez áll a homoszexualitásra is. Nem kell feltétlenül "I <3 slash" feliratú pólóban mászkálni, és megnyugtatlak: baromira nem attól függ, elég érett vagy-e, hogy szereted a slasht vagy sem. Csupán az a megállapítás született, hogy aki szereti/megérti/elfogadja (tehát tulajdonképpen mindenki, aki nem mocskos b*zizik és ábrándozik arról, milyen lenne békés kis társadalmunk a fent említettek nélkül...) a slasht, az minden bizonnyal érett már valamennyire.

Csak Luciatus miatt erősen cenzúrázott verzió

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

Ezt úgy mondtad, mintha azt mondtam volna, hogy az az érett ember. -.-"

Egy mondatot emelnék ki:
"A slasht megérteni és megszeretni jópár kivételtől eltérően akkor kezdi az olvasó-író, ha felnőtt egy kicsit és megkomolyodott."
Namost, én ezzel vitatkoztam. Mert lehet, hogy csak én értelmeztem félre, de ez úgy hangzik, mintha az, aki nem szereti, nem nőtt fel egy kicsit és nem komolyodott meg. Úgy látszik, akkor én nem vagyok érett, mert messzire elkerülöm... ez van, akkor igyekszem majd "komollyá válni"...

Szerintem nem erről volt szó, csak kicsit furán vette ki magát a megfogalmazás. Természetesen csak a saját meglátásomat tudom megírni: én úgy értelmeztem a szavait, hogy szerinte az az érett ember, aki nem háborodik fel és kezdi el szapulni a melegeket, amint feljön a téma (meg utána sem). Tulajdonképpen nem az volt a lényeg, hogy az, aki nem szereti a slasht, milyen, hanem pont az ellenkezője -- milyenek azok, akik szeretik. (És azt ne mondd nekem, hogy az az érett ember, aki elmegy ellentüntetni a meleg-felvonulásra... hm, aktuális téma...)

A slashnek is megvannak a maga értékei, csak meg kell "tanulni" túllépni azon, hogy ez két pasi, ami kétségkívül nem a hétköznapi, utcán sűrűn előforduló, bevett gyakorlat. (Háromszoros túlerőnek én se megyek neki szívesen -.-') Ezek után szerintem ugyanúgy vannak undorító (nyelvezet, téma, kivitelezés, tartalom) és igazán szemet és lelket gyönyörködtető ficek. A hard slash persze elsősorban nem a szemgyönyörködtetésre íródott, de heteroban is ugyanúgy megveheted a romantikus regényt vagy a Playboyt.

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

Egyáltalán nem értek veled egyet Lily Potteri, ugyanis nem attól függ, hogy elfogadja-e valaki vagy sem, hogy mennyire érett. Közel sem.
Szerintem ez olyan dolog, hogy én szeretem az irodalmat, a törit meg utálom. Ez van, nem attól fogom megszeretni a törit, hogy elég érett leszek hozzá. Egyszerűen nem vonz, és kész.
Nem akarok bunkó lenni, de mégis sértésnek érzem, hogy ezzel tulajdonképpen kijelentetted, hogy aki nem szereti a slasht, az nem érett... Nanemár...

Nah, már nekem is muszáj hozzászólnom!
A slasht megérteni és megszeretni jópár kivételtől eltérően akkor kezdi az olvasó-író, ha felnőtt egy kicsit és megkomolyodott. Kell szerintem hozzá egy bizonyos fokú érettség, hogy az ember jó slasht írjon, persze vannak fiatalabb slash írók, ők úgy látszik ezen a téren fiatalabb korban érnek.
Saját tapasztalatomból mondom ezeket, hiszen nekem is kellett hozzá pár év, hogy értékelni és szeretni tudjam.

_________________

Dracoista főpapnő SLASH Főosztályvezető
When Albion's need is the greatest, Arthur will rise again

én szeretem a slasht, szoktam is olvasni, szinte többet, mint nem slasht... de nem AZÉRT, MERT slash, hanem mert elolvasom a leírását, és tetszik... és megszerettem a műfajt is
szerintem sajnos nagyon számít, hogy mit mond a szülő a gyereknek... ha azt hallja otthon h "hülye bzi" akkor kevés a valószínűsége, h nem így fog vélekedni, kivéve, ha esetleg egy barát hatására megváltozik a véleménye... mert szerintem egy 14-15 éves inkább a barátaira támaszkodik, én legalábbis... habár lehet h csak apám miatt. jófej meg minden, de egy-két dologban iszonyú gyerekes a hozzáállása, és én meg csak nézek, hogy ez egy FELNŐTT, és így áll hozzá a dologhoz.... és nagyon nem értek vele egyet... csak szerintem erre kevesebb a példa, arra viszont annál inkább, hogy esetleg egy gyerek elfogadja a másságot, aztán jön az előítéletekben felnevelt haverok, és ő is menő akar lenni, és nem fogadja el... habár egy idő után belátja, hogy ezek nem a megfelelő barátok...
ööö ez így elég hülyeség lett, nem tudom mennyire érthető, de remélem azért az lett

_________________

igen, ez már igencsak off, úgyhogy kérnék is mindenkit, hogy most már a slash témához szóljon hozzá, és ne a gyereknevelést beszéljétek meg itt. köszi

_________________
Fórumszabályzat

"Én vagyok a sorsom ura, lelkem kapitánya."

Kedves Muki-chan és Késa!

Szülőnek lenni nem egyszerű, ahogy az arany középutat sem. Mindenki követ el hibát nevelés közben, ahogy a gyerek is megorrol időnként a szülőre a szerinte túl szigorú bánásmód miatt. 3 gyerekem van, és bár mindenkinek van külön számítógépe, pont(!!) az ellenőrzés végett, csak a "szülői" gépen van internet. Nem hülyék a mai gyerekek, így is ki lehet törölni az előzményeket, meg vannak a módszerek, hogyan játsszák ki a szülőt, ha turpisságot csinálnak Nincs is ezzel semmi baj, én is voltam gyerek, én is sok mindennel próbálkoztam. Igenis emlékszem, hogy haragudtam, ha szerintem túl korán kellett hazaérnem, vagy nem engedtek el ide-oda. Szülőként szembesültem az ellenkező oldallal is, és már belátom, hogy anyámnak igaza volt. Én igyekszem megbeszélni a dolgokat a gyerekeimmel - legyen az bármilyen téma. Nálunk bevált a módszer, hogy az egyik szülő a szigorúbb, a másik az engedékenyebb, így előbb-utóbb meglesz a köztes megoldás.

Valahol ezt kéne követni az élet más területein is.

_________________
Írásaim/fordításaim:AO3
Herika kuckója

muki-chan, én nem ellened szóltam fel! A felháborodásom nem neked szólt, hanem azoknak a szülőknek, akik bele sem gondolnak, hogy a rettentő elnéző és puha szülő módszereikkel mekkora "kiskaput" nyitna a bajnak. Abban egyet értek veled, hogy fő a bizalom, éppen ezért teljesen máshogy kell figyelni egy 14 és egy 6 évest. A fő probléma az, hogy szülőnek lenni baromira nem egyszerű feladat, nap mint nap súlyos döntéseket kell hozni, amelyek (akár) felzaklatják a család nyugalmát is. Minden szülő azt szeretné, ha a gyereke feltétel nélkül viszont szeretné és óvakodik hibázni a nevelésben. Csakhogy a túl nagy szigor és a túl nagy lazaság éppen olyan súlyos következményeket vonhat maga után.

Ismertem egy lányt, elég jó barátnőm volt, akit az anyja 18 éves koráig még velünk, csajokkal sem szívesen engedett el moziba. Állandóan jelentkeznie kellett és kémeket állítottak rá, hogy biztos ott van e, ahol mondja. Ennek az lett a következménye, hogy a lány az első adandó alakalommal (értsd: az első jöttmenttel) letiplizett otthonról és neki állt brutális tempóban bepótolni mindazt, amiről lemaradt, sőt még azt is, amiről le is kellett maradnia. Anyuci meg ott maradt egyedül, a nagy féltő "szeretetnek" az lett a vége, hogy a lánya megutálta. Mások inkább arra panaszkodnak így felnőtt fejjel, hogy bár jobban odafigyeltek volna rájuk, és ne akartak volna a szüleik annyira jó fejek lenni. Szóval mint mindenben, itt is meglehet találni a középutat, és remélem, ha szülő leszek jól boldogulok majd ezzel a feladattal, mert az a bizonyos középút sokkal szélesebb, mint hinnék.

Ez viszont már erősen off-szagú, szóval visszatérve a slash témakörhöz, én nem tartom károsnak, csak ne innen tudja meg valaki, hogy létezik szerelem azonos neműek között is

_________________
Világmegváltó Szupervúmen

Hű, oké, nem akartam a 16 éven aluliak rossz szokásai mellé állni... Nekem nem kell ilyen hangnemben mondanod, egyetértek. Csak azt mondom, hogy nem mindenhol lehetséges ez. (Nekem se volt, most sincs tv a szobámban, és sokáig nem volt csak a közös számítógép).
Olyan viszont volt, hogy hamarabb értem haza, mint szüleim... Oké, nekik nem jutott eszükbe ellenőrizni, mit csinálok a neten. S tudod mit, lehet, hogy nekem se jutna szülőként. Sokszor nem is gondolok rá, hogy hű, ez meg ez lehet... Volt már rá példa, hogy féltettem valakit, aztán megkaptam, hogy bízzak már benne egy kicsit jobban és tádááá, nem lett semmi gond.

Szóval nyugi, nem ellened akartam felszólalni... Abban teljesen igazat adok, hogy 12-13 évesekre még figyelni kell, de sztem a 14 fölötti korosztály, ha jó nevelést kapott, már elég érett ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzon. Na jó, azt elismerem, hogy nem olyan sok 14 évessel találkoztam, aki kellően érett lett volna

Oké, hát most ellentmondásokba ütköztem, szóval bocsi. Tényleg nem akartam ezzel semmi rosszat. Tudod mit, inkább nem is szóltam.

_________________
Álom

Én jól tudom, hogy itt minden csaló
s ami valónak látszik, nem való.
Ha így találom,
miért higgyem,
hogy az álom az álom?

Saigyó szerzetes

Én sem voltam még szülő, de van bőven kiskorú a családban és egyaránt látok jó és rossz példát is. Eleve, mi az, hogy csak napközben? Egy kiskorú gyerek este csak ne internetezgessen (vagy tvzzen) egyedül, de még társaságban sem. Lehet, hogy vaskalaposnak tűnök, de egy általános iskolás gyerek kilenckor már legyen ágyba, ne legyen saját tv-je a szobájába, és ha tanulási célból (bár azt sem értem, hogy egy kisgyereknek miért nem felel meg erre a célra anyuci vagy apuci gépe), a szülő az internet hozzáférést az egész házban egy gombnyomással meg tudja szüntetni. Az előzményeknek utánanézni sem olyan nehéz, ismerek szülőt, aki meg is teszi, és lehet, hogy durván hangzik, de egy felelősség teljes szülőnek igenis kell egy kicsit kémkednie a gyerek után, főleg, ha már elmúlt tíz éves, de még nem töltötte be a tizenhatot. Annak idején én is vérig voltam sértve, ha anyám utána járt a dolgaimnak, és mert sötétedésre haza kellett érnem stb... de ma már azt mondom, én sem csinálnám másként. Persze, a gyerek találkozni fog az élet sötét oldalával és a szex kevésbé egészséges részével is, nem lehet ezt száz százalékosan kiszűrni és nem si szabad, mert nem nebáncsvirágot nevel az ember, hanem életképes, szívós felnőttet. De akkor sem mindegy, hogy mikor és hogyan találkozik ezzel először egy gyerek (bocsánat, ha ezzel valakit megsértek, de én nagyjából 16 éves koráig mindenkit gyereknek tartok, még ha állítja magáról, hogy ő hú de érett már, akkor is). és ha találkozik, a szülő tudjon róla és ő vagy más megbízható felnőtt legyen az, akivel először beszélhet róla a kölyök, ne az idióta haverjai vagy hátsó szándékkal közeledő idegenek. Persze úgy is eljön az idő, amikor a gyerek már nem kérdez, de ha az alapok rendesen le vannak fektetve a fejecskékben, akkor nagy gebasz már nem lehet.

_________________
Világmegváltó Szupervúmen

Egyetértek azzal, amiket leírtál, ezt az egyet kivéve. Igazad van, ha nem is neten, máshol úgyis fog találkozni ilyesmivel az ember, de szerintem egy gyerek internetét ellenőrizni képtelenség! Ha nem otthon, majd a havernál vagy a könyvtárban, vagy a suliban info órán... Szerintem a szülő max nappal és akkor is csak korlátozottan tudja felügyelni a gyereket, inkább a tv-vel, mintsem a neten. Bár lehet, hogy naiv vagyok és vannak erre jobb praktikák is... Nem voltam még szülő.

_________________
Álom

Én jól tudom, hogy itt minden csaló
s ami valónak látszik, nem való.
Ha így találom,
miért higgyem,
hogy az álom az álom?

Saigyó szerzetes

Az a furcsa, hogy azon senki (na jó, nagyon kevesen botránkoznak meg a mi kultúránkban) nem botránkozik meg, ha egy kamasz fiú vagy egy érett férfi leszbi cicuskákat bámul a képernyőn, vagy egy újság hasábjain. Ez már úgy ahogy elfogadott, mert azt mondjuk, a fiúk (főleg ebben a korban) a legyet is röptében... , sőt, szinte a férfiasság fokmérője, hogy ki mennyi pornót néz vagy aki inkább arra hajlik olvas. Még sem jut eszébe senkinek az, hogy a tizenéves fia esetleg elkezd a fiúk iránt érdeklődni, mert szexuálisan vonzónak találja a csinos lányok (megrendezett) játszadozását. A slash ugyan ez, csak a lányoknak készül (és lányok is írják túlnyomó részben). Ez fantázia, semmi több! A szőrős és kövér Elemér, meg a nyeszlett Kálmán szerelmi csatározására valamiért mégsem fogékonyak a műfaj szerelmesei, na vajon miért nem? Ugyanúgy a pasik is inkább az álomszerűen szép nőket nézegetik, de többet is ismerek, akik a gondolattól is idegrohamot kapnak, hogy az ő barátnőjükhöz egy másik nő akár csak egy ujjal is hozzá merjen nyúlni. Szóval nagy különbség van erotikus irodalom, fantáziálgatás és valóság között.

Egy éve készítenünk kellett egy házi dolgozatot a suliba arról, hogy bizonyos sorozatok rajongói miért nézik az adott szériát. Én gondoltam egy merészet, és az évfolyamot megbotránkoztatva a Fiúk a klubból című nagy sikerű sorozatot választottam elemzésem tárgyául, jobban mondva a rajongóit. Hetekig bújtam különböző fórumokat, és a végén nyugodtan le mertem vonni a következtetést, miszerint ez tulajdonképpen professzionális női pornó. Szép fiúkák (sehol egy szürke, hétköznapi alak), nagy szerelmek, szenvedélyes szakítások és egymásra találások, plusz csípős humor. Hát persze, hogy nyolcvan százalékban nők nézik! (ezt nem én mondom, találtam statisztikát).

Szóval nem kell idegbajt kapni a slashtől sem. Egyszerűen az történt, hogy kiderült, a női szexualitásnak ugyan úgy része az ellenkező nem díjnyertes példányainak nyál csorgatva való bámulása, mint a férfiaknak. Ettől senkinek fog bemelegedni, maximum lesz az életében egy röpke időszak, amikor kísérletezgetni szottyan kedve, ez pedig többnyire kimerül egy kis smaciban és tapizásban. Aki hetero, az ettől nem lesz meleg, ahogy egy homoszexuális egyén sem lesz hetero attól, hogy van egy-két jó élménye az ellenkező nem tagjaival.

Ilyen kísérletet egyébként végeztek (na persze, hogy Amerikában), még valamikor az előző évszázad közepén. Egy meleg férfit összezártak egy nővel és addig stimulálták az agyában a megfelelő idegközpontot, míg végül belement a szeretkezésbe. Azt hitték, ezzel bebizonyosodott, hogy a homoszexualitás gyógyítható, de a kísérlet végeztével az úriember visszatért a saját neméhez, korábbi életéhez képest csupán annyi változás állt be, hogy havonta néhány alakalommal felkereste a kísérleti nyuszi hölgyikét is egy kis kicsapongáshoz

Egyébként én szeretem a jól megírt slasht, még a femslasht is, csak sajna abból olyan ritka a jó, mit a fehér holló (talán mert férfiak írják, és gőzük sincs arról, hogy nekünk mi tetszik). Ettől függetlenül hetero maradtam, soha nem szerettem bele egy lányba sem, egyszer nem jutott eszembe, hogy egy barátnőmre rámásszak. De ettől függetlenül én sem gondolom, hogy kiskorúaknak ilyesmit kellene olvasniuk, ezért viszont egyes egyedül a szülő felelős. Nehogy azt mondja nekem valaki, hogy apucinak és anyucinak olyan nagy fáradtságába kerül lenyomozni, hogy mit olvasgat/nézeget a csemetéje a neten! Ha pedig olyat talál az előzmények között, ami véleménye szerint nem való a gyerekének, akkor előbb beszélgessen el vele róla, aztán tiltsa le az oldalt és kész. Amúgy meg úgy is fog találkozni a gyerek "fincsi" falatokkal, és nem csak a neten. Nem egy olyan embert ismerek, akit zaklattak a családtagjai, a szomszédai, a tanárai, az osztálytársai vagy az idősebbek a suliból. Ez a probléma amióta világ a világ, nem az, hogy Harry izgatottan Draco fülébe súgja: kívánlak!

_________________
Világmegváltó Szupervúmen

Olvasgattam a hozzászólásokat az utóbbi időben és úgy vettem észre, hogy a legfőbb probléma a slash hatásával van (lehet, hogy rosszul értettem, ez esetben bocsánat).

Ez ugyan csak az én véleményem, de mint nő, aki (nem valami sokat ugyan) olvasott slasht, azt szűrtem le a dolgokból, hogy ezt a műfajt 99%-ban nők (!) olvassák. Ha lenne fiú olvasó is, akkor szerintem nála nagy %-ban nem a kíváncsiság dominálna.
Nekem ugyan nincsenek homoszexuális ismerőseim, de a hetero fiúismerőseim, ha meghallják a slash szót, ódzkodnak a témától és még kíváncsiságból sem (!) néznének bele egy ilyen történetbe.
Nőként pedig nem érzem úgy, hogy elferdültem volna, nem akarom rávetni magam egy nőtársamra sem, inkább arra gondolok, de jó pasi ez a Harry/Draco...stb, nekem is kéne egy ilyen barát és (mint már több hsz-ben is elhangzott) nem undorral nézek a meleg párokra. Bár az is tény, hogy vannak előítéleteim, nem szeretem a magamutogatókat, felvonulókat...
Még annyit, hogy szerintem az igazán érintett nem már azért sem fog slasht olvasni, mert nők írják őket, a nők pedig olykor túl romantikusak egy férfi számára. Úgy gondolom ez ugyanolyan, mint hogy szappanoperát se ül le a pasi nézni a kedvesével.

Szerintem az egyetlen, ami gondot okozhat a slash-olvasók körében ez lehet:

- Te szereted a slasht? - kérdezi a fiú.
- Igen.
- Akkor köztünk mindennek vége! Viszlát!

_________________
Álom

Én jól tudom, hogy itt minden csaló
s ami valónak látszik, nem való.
Ha így találom,
miért higgyem,
hogy az álom az álom?

Saigyó szerzetes

Tudod, asd, gondolkoztam. Mert ez a lényeg.

Rájöttem, hogy én kevés dolgot nem tolerálok, de személy szerint igenis irritált az utóbbi hozzászólásaid hangneme. Jó, volt már szerencsém "pikánsabb" dolgokhoz is, de például az, amit Ashának írtál... nem is tudom, ki kezdte itt az offenzívát...

Na mindegy. Mellons reagjával pedig egyetértek, különösen azzal a résszel, amit herika is idézett. Különösen a közbevetéssel... jóllehet én nem tudok mosolyogni. Mindig összeszorul a torkom, ha látom, hogy félnek. (Mert nem feltételes mód. Nagy valószínűséggel ők is félnek.)

És a továbbiakban, remélem, visszatérhetünk a slashhez, mint műfajhoz...

Szerintem maga a slash igenis megérdemli azt, hogy a Merengő szerves része lehessen. Nem a kereslet-kínálat robbanásszerű növekedése miatt, hanem a már említett okok miatt. Szvsz egy jól megírt slash igenis hozza a hetero írásoktól "elvárt színvonalat" -- én speciel több örömömet lelem azokban az írásokban, ahol a karakterek OOC-vé válása nélkül sikerül összehozni két, eredetileg összeegyeztethetetlen karaktert. Már csak a szexuális beállítottság megváltoztatása miatt is. Ha sikerül visszaadni egy HP-s karaktert egy az egyben, de más beállítottsággal, az számomra igazi csemege.

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

Nemrég esküvőn voltam, az unokaöcsém nősült. Mint említettem, ismerőseim között vannak, meleg és leszbi párok is, akik szintén hivatalosak voltak a lagzira. És valóban. Én is megmosolyogtam, ahogy időnként a meleg pár félénken egymásra mosolygott, vagy csak amikor elmentek egymás mellett, megérintették a másik a vállát. Természetesen feltűnt a gyerekeimnek is, akik - bár hallottak már róluk - most találkoztak velük először. A kisebb gyerekeim 13 és 11 évesek! Ergo az eset hozta magával a beszélgetést is, és örülök neki, hogy a "való" életben is látták, nem rosszabb vagy jobb ez a kapcsolat, csak MÁS.

Félre ne értsen senki, ettől persze még nem AKAROM bátorítani a gyerekeim, vagy bárki mást sem. Mindenkinek magának kell eljutni oda, hogy elfogadjon másokat. Vagy sem. És most is tartom magamat ahhoz, hogy általánosítani és elvetni a súlykot egyik vagy másik oldara semmiképpen nem szabad.

_________________
Írásaim/fordításaim:AO3
Herika kuckója

Mit gondolok erről-arról?

Sokfélét. Nem ítélkezni akartam, csak kérdezni, tájékozódni, gondolkodni, következtetéseket levonni. Esetleg felülbírálni egy-két régebbi gondolatomat, esetleg bólintani egy-két másikra.

Én azt gondolom, hogy ha falhoz állítotok, mert kérdéseim vannak, ha a kérdéseimet támadásnak fogjátok fel, akkor nem nekem, hanem nektek kellene elgondolkodni a toleranciáról, mellons, Asha, vagy bárki más.

Pontosan ez lenne a lényeg. Egyébként sem hit téríteni vagyunk itt. Ha elgondolkodsz, és kicsit jobban megérted, belátod esetleg, az remek. Ha nem jutsz semmire, az sem baj, hiszen nem elutasító vagy, egyszerűen csak nem szereted a témát. És gondolj arra, hogy már így is sokkal jobb vagy, mint a nagy átlag, aki úgy gyűlölködik, hogy tulajdonképpen arra sem veszi a fáradtságot, hogy rájöjjön, miért is teszi.
Itt semmit sem kell - beszélgetünk. Itt voltál, beleszóltál, mert valamennyire nyilván foglakoztat. Sokszor ha akarjuk, javíthatunk, saját magunkon is. Aztán amit megtanulunk, megértünk, úgy használjuk, ahogy szeretnénk.
Én például most nagyon örülök a hozzászólásodnak.

_________________

mellons, most sikerült igazán elgondolkodtatnod. Danke schön, Fraulein
Tudom, hogy vannak előítéleteim, de eddig meg sem akartam ismerni a homoszexuálisok szemszögét (nem, nem kipróbálni, csak... utánaolvasni, esetleg egy jól megírt, a lelki jellemfejlődést ábrázoló történetet olvasni), de úgy gondolom, ezzel elindítottál bennem valamit. Hogy megpróbáljam más szemmel nézni... Azt nem állítom, hogy szeretni fogom, ezt nem hiszem magamról, de... talán jobban elfogadom

Miért viszed túlzásba? Amit Asha írt, a legkisebb mértékben sem volt bántó. Egyszerűen csak rákérdezett, hogyha már elindítottad az elején a pontjaidat, min is alapulnak a te meglátásaid. Egy ésszerű beszélgetésben szerintem ez alap. Arra építve visszük tovább a szálakat.
És idáig nekem is úgy tűnt, hogy te vagy az egyetlen, aki azért kérdőjelezi meg a slash témát, mert nem egészen ért vele egyet, hogy egyáltalán van ilyen a merengőn. Hogy szerinted gyógyítani kéne, vagy még inkább elnyomni? Én sem értettem, mit akartál vele. A véleményed maximum a fogalmazásmódban volt benne. Igyekszel valahol a mezsgyén táncolni, ami nem baj. Senki nem mondta, hogy tedd le a nagy esküt a homoszexualitás mellett vagy ellen. Csak annyit kért, hogy fejtsd ki jobban, te mi alapján, miként látod, ne csak afféle filozófiai kérdéskörrel - úgymond - járulj hozzá. Mert azt szerintem, mindenki felteszi magában is, ha gondja akad a témával.
De akkor jönnek az én kérdéseim. Olvasol slasht? Ha meglátod a főoldalon azt a történetet, amiben meg van jelölve figyelmeztetésként megnézed? Vagy egyszerűen csak rábólintasz, hogy igen, ott van, és a továbbiakban nem érdekel? És valóban csak nem érdekel, vagy zavar is? Mert így azon túl, hogy esetlegesen nem szereted magát az alaptémát, amit feldolgoz, nem láthatod át, mit nyújt azoknak, akik olvassák is. Az a baj, hogy te most egy kicsit megint támadtál. Pedig tényleg nem kell, mert nem az a lényeg.
Nálam például hatalmas változásokat hozott a slash megjelenése. Pontosabban az, mikor végre leültem, és megnéztem egy ilyen történetet. Korábban is, valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy ismertem személyesen is meleg fiúkat. Nem zavartak, teljesen normális, teljes értékű emberek, és a különbség pusztán az, hogy otthon, a zárt ajtók mögött a saját nemével érzi jól magát. Sokukat nem a hivalkodó, felvonulásokon is pávaként tündöklő társaikkal kellene azonosítani. Én sokszor ebben látom a hibát. Mert ha ettől elvonatkoztatnak, nincs semmi különbség. Senki sem tárja ki az ablakát otthon, hogy mindenki nézze, hallja, mit művel az ágyban a partnerével - értem itt a heterókat -, és nyilván ugyanez áll a homoszexuális párok esetében is. Ha nem mondja el neked, nem lesed meg, nem tudod, hogy az, ami. Még kedveled is.
De ha ne adj isten úgy megy hozzád, hogy figyelj, meleg vagyok, de egyébként vagyok, aki vagyok, az már gond? Hirtelen más ember lesz, mert megtudtad róla, hogy éjjel, szabad és boldog óráiban, mikor végre önmaga lehet minden értelemben, egy másik férfival tölti az idejét?
Szerintem leginkább ezekre kellene válaszolni.
Miért változik meg azonnal valaki megítélése, akit mindaddig, míg nem tudtad róla, kedveltél? Hogy néha odáig fajuljon, hogy valóságos ősellenség legyen belőle.
Régebben úgy voltam a dologgal, csinálják, csak ne lássam, de sosem akartam megváltoztatni egyiküket sem. Aztán belenéztem egy slash történetbe, pontosabban először megtanultam, mi is az, és gyorsan be is zártam. Emésztgettem egy ideig, majd kíváncsi lettem, mit adhat ez, mit nyújthat, ha láthatom, milyen lehet két azonos nemű élete, kapcsolata?
Megbarátkoztunk, azóta, ha látok egy óvatosan egymást érintő meleg párt - hangsúlyozom, óvatosan, mintha mindig félnének, ami már önmagában szégyen, hogy így kell érezniük - mosolyognom kell. Mert rájöttem, hogy az ég világon semmi rossz nincs benne, nem sül ki a szemem, és egyéb badarságok. Egyszerűen csak más. És nem érzem úgy, hogy ettől egyetlen porcikám is hirtelen homoszexuálissá vált volna. Sem azt, hogy magával sodorhatna egy elutasító tömeg. Hagyjuk, hogy mindenkinek legyen meg a saját véleménye. Ha igazán lehetne róla beszélni, és az emberek nem állandóan meggyőzni akarnák a másikat, csak hagyni, süllyedjen bele, gondolja át, esetleg nézze, tapasztalja meg, kinek mi esik jól, majd döntse el, igen-e vagy sem. Ennyire egyszerű lenne. Nem belenevelni az igent, vagy a nemet, hanem megadni a lehetőséget, hogy lehet ez is, az is. És itt a véleményre mondom, nem arra, hogy válaszd ki, meleg akarsz-e lenne, vagy sem, mivel az úgy sem rajtad áll, ahogy azt alább megtudhattuk sok számomra rendkívül érdekes hozzászólás szövegében.
Azóta jó sok slash történetet írtam, és mondhatom, hogy a műfajban kedvelt írók közé tartozom, mert érdekel, mert szeretem, mert izgalmas, mert ELFOGADOM. És szerintem inkább ez a lényeg, nem az, hányszor, és milyen hangosan vitatjuk meg.
Aki mindenáron gyűlölni akar, azt fogja tenni, lehozhatod neki a csillagokat is az égről, akkor sem fog változni. És talán pont azért, mert nem egyedül döntött, hanem apa otthon undorodó arccal buzizott.

_________________

Ne haragudj, köszönöm a választ (ámbár enyhén szólva lekezelő rendreutasítás szaga van, amit, bocsánat, de határozottan nem érdemeltem meg), de azt csendben megkérdezem, hogy miért baj, ha rákérdezek a szubjektív véleményedre? Mást mondtál, mint amit éreztem, hogy gondolsz, ezért mertem "pofátlankodni". Nem támadni akartalak, csak érdekelt, hogy végül is te magad mit gondolsz valójában - mert számomra nem derült ki ennyi alapján, bár tény és való, hogy más témákban nem néztem utána a véleményednek. Ha értő olvasás órára küldesz, azt megértem, de ezt így nem.

Számomra a beszélgetés azt jelenti, hogy én is elmondom, amit gondolok, és te is elmondod a véleményedet. Talán túl személyeskedő voltam? Szíves elnézésedet kérem. Sajnos, nem látom a pirossal meghúzott határvonalakat.

-

A lényeg: A GONDOLKODÁS.

Miért kellene nekem bármiféle pártot fognom? Miért kellene bárkinek is pártot fognia? Miért háborodnak vagy indulnak fel egyesek ezeket a kérdéseket hallván? Miért érzik páran, hogy meg kell védeniük velem szemben bármit?

De miért ne lehetne kérdéseket feltenni az élet egyik területéről? Miért ne lehetne átgondolni a lehetséges válaszokat? Minden válasz új kérdéseket vet fel, miért ne használnánk ki az alkalmat, s tennénk fel őket?

Miért ne beszélgethetnénk? Miért ne gondolkodhatnánk? Miért ne hihetnénk, hogy mindezt megcselekedhetjük ellenségeskedés, viszálykodás nélkül? Miért ne járhatnánk ebbe a topicba azzal a jó érzéssel, hogy itt egy érdekes témáról intelligens emberek beszélgetnek, ha nem is egyezően, de feltétlenül jóindulattal?

Miért ne válaszolnád meg magad a saját kérdéseidet, amiket nekem tettél fel, Asha? Hogy nem ez a lényeg. A lényeg mi vagyunk.

Athanor révén belefutottam ebbe a topicba, és bár elég sok mindent elmondtak előttem, nem állom meg, hogy belepofázzak...

asd, az az igazság, hogy lehet, hogy én vagyok sügér, de nem egészen értem, hogy végül is te milyen pártot fogsz, mit akarsz mondani. A kérdéseidből az derül ki számomra, hogy te alapjáraton kicsit a melegek és a slash műfaja ellen vagy (szabad-e slash mindenki által elérhetővé tenni; gyógyítható lehet-e a homoszexualitás), de közben azt írtad pár hozzászólással ezelőtt, hogy te elfogadsz, csak mások nem. Ezzel kapcsolatban rákérdeznék: mi a lényeg tehát?

Amúgy azért ezt a két kérdést említettem, mert ebbe tudok igazából beleszólni.
A melegek "meggyógyítása" és a társadalmi befolyásolás kérdésével nem értek egyet - nem teljesen, legalábbis. Persze, mindig voltak, vannak és lesznek hiszékeny és befolyásolható emberek, akik öntudatlanul is bégetnek, hogy igen, ha ezt olvastam-láttam-hallottam ennyi sok embertől, akkor most nemi érdeklődést váltok, beee. De ez szerintem azért nem ilyen egyszerű. Ahogy előttem is írta valaki, attól, hogy X kipróbál valami újat, nem lesz meleg, hiszen ahogy a homoszexualáitás nem gyógyítható (sem tablettával, sem rákényszerítéssel, fenyegetéssel vagy pszichológussal), úgy a heteroszexualitás sem az. (Ez számomra indokolja azt, hogy tömeghipnózissal sem...)
Amúgy itt valaki összedumált az Origo Női Lapozó részével? Csupáncsak mert tegnap jelent meg ott egy cikk épp erről. Ha valakit érdekel:
http://www.noilapozo.hu/20090831/a_homoszexualitas_megvaltoztatasara_tett_kiserletek_tortenete_es_eredmenytelensege?from=iwiw&type=box

A slash témájával kapcsolatban meg - hogy lehet-e, szabad-e ilyen történeteket ennyire elérhetővé és közelivé tenni... én azt mondom, hogy nem csak visszafordíthatatlan és elkerülhetetlen már a terjedése, de bizonyos fokig szükséges is. Mert ha az embert nem is lehet megváltoztatni, hogy mihez vonzódjon vagy mitől undorodjon, a világnézetét, a véleményét igen. A világ változtatható, és én hiszem azt, amit te, asd, tagadsz: hogy a társadalom képes toleranciát tanulni. Kicsit a női egyenjogúságra emlékeztet a téma. Nem is olyan rég még elképzelhetetlen volt, hogy a nő több legyen, mint feleség - ma már, ha az esélyek nem is száz százalékig egyenlőek, de a tanulás és a karrier lehetősége is adott... és a dolgozó nő képének elfogadása elég reményteli példa rá, hogy egyszer a melegek is éppoly elfogadottak lesznek, és a slash történetek el nem fogadás miatti bonyodalmát már csak múlt időben lehet majd megírni.
Engem ez a műfaj tanított toleranciára, és szerintem ez bárkivel így van, aki elég éretten fut bele slash-be. Ha tévedésből szalad bele valaki, persze más tészta, de ezt sem lehet a Merengő és hasonló honlapok számlájára írni - nekem úgy tűnik, mindent megtesznek, hogy az emberek tisztában legyenek a kifejezések értelmével. Ha pedig mégsem sikerül megértetni, akkor uram bocsá', a korhatárjelzések elég közérthetőek.

Milansnape hsz-ra reagálva pedig:


Szerintem azoknál sztoriknál, amiknél X meg Y minden előzmény egymásnak esik az első fejezet harmadik bekezdésében, már alapból gond van, ami nem ott kezdődik, hogy slash vagy sem a történet. Rosszul megírva mindkettő pecsétet hagy vagy megrázó lehet, jól megírva egyik sem. De ezeket szerintem megfelelően megszűrik itt, a PWP-s tiltás nem véletlen.

Másfelől, kicsit OFF, de ha elgondolkodom rajta, hogy miket olvastam még, akkor kicsit felvonom a szemöldököm, hogy miért pont a slash műfajával van gond? Mennyivel jobb mondjuk egy Piton/Hermione történet egy gyerek szempontjából? Miért tartunk attól, hogy gyerek érzékeny lelkén sebet ejt, ha két férfi kapcsolatáról lát-hall-olvas, mikor az látszólag oké, hogy egy tizenhét éves kiscsaj a nála húsz évvel idősebb tanárával kavar?

Kifakadás vége, abbahagytam a papagájkodást is. Remélem, nem ismételtem, és nem is sértettem meg túl sok mindenkit...

Sziasztok!

Nekem nincs bajom a slash-sel, mármint azzal, hogy van (csak messze elkerülöm), ellenben van slash és slash között is különbség.

Én tizennégy évesen olvastam először slasht. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent a figyelmeztetés, így egy 18-as, pitonos történetre kattintottam, és igazán megrázó volt azt olvasni, hogy Piton mijét dugja Harry mijébe. Én tizennégy voltam ekkor, és nem gondolom, hogy a tizennégy évesek lennének a legfiatalabbak a merengőn.

Persze, lehet mondani, miért kattintottam 18-as történetre, mikor nem töltöttem még be, DE véleményem szerint egy szépen megírt, általam is elfogadott erotikus jelenet nem erkölcsromboló. Tudom, nem szép dolog, "csöppet" konzervatív nem elfogadni ezt. Számomra olyan a homoszexualitás, hogy tudom, hogy van, elfogadom, csak ne előttem, és akkor minden oké.

Szóval a lényeg a lényegben annyi, hogy a slash elég megrázó lehet egy olyan embernek, kortól függetlenül, aki ezt nem tudja olyan mértékben elfogadni, ahogy az, aki írta. És itt nem az aféle slash-re gondolok, amiben egy csók van, és az érzelmen van a hangsúly. Sőt, az a véleményem, tök nyugodtan mehet ilyen fel az oldalra, ellenben inkább az olyan történeteteket szűrném ki, amiben már rögtön az első fejezetben megtörténik az aktus, és nem tud rá felkészülni az óvatlan olvasó. Nincs akkora előzménye, hogy kilépjen, mikor leesik neki, hogy Piton most nem egy nővel lesz, hanem... mondjuk Harryvel.

(A tömeghipnózissal kapcsolatban pedig... én szerintem igenis van ilyen. Ha azt olvassa valaki, hogy minden húdejó a homoszexuális kapcsolatban, és sikerül annyira megfognia a történetnek, nem tartom kizártnak, hogy ennek hatására kipróbálná...)

Szerk: És még valami: azt nagyon szimpatikusnak tartom, mikor a leírásban kiemelik, hogy Slash, azaz fiú-fiú szerelem, mert az ember FEL TUD KÉSZÜLNI ( vagy át tudja ugrani )

Üdv!

Nem akarok belefolyni a vitába, csak figyelek és tanulok. Egyvalami azért kikívánkozik belőlem:

Lányok, asszonyok! A homoszexuális férfiak a barátaink! Ők azok, akik pusztán a testi örömért nem fognak minket letámadni egy sötét sikátorban...

És még egy: ez az egész ízlés (talán genetika, talán környezeti hatás, miegymás) dolga. Ahogy nem elhatározás kérdése az sem, hogy szeret-e az ember valamilyen gyümölcsöt vagy ételt. Szereti és kész, és eszébe sem jut ezen változtatni.

asd: szerintem a férfiak egy másik férfi KÖZELEDÉSÉT utasítják el, nem a másságát. Legalábbis, merem remélni...

Az elfogadás, a tolerancia... a felvilágosult, sokat olvasó emberek ismérve. Annyi minden van a világon, miért éppen ez ne férne bele...?

Olvasok slasht, írogatok is, de nem azért, mert a saját nememhez vonzódnék. S hogy miért a nőneműek írnak leginkább ilyet? Mert így egyszerre lehet a kedvenceikkel... (most gondoljatok bele... Lucius: jó pasi. Piton: jó pasi. A kettő együtt... mámor. ) De ez jó arra, hogy kicsit a dolgok mélyére nézzünk. A szerelem (és a legtöbb esetben erről is szó van) a lelket szereti. Hogy a test milyen... az már tényleg csak ízlés dolga. Ostobaság a homofóbia; pont annyi értelme van, mintha egyik férfi megdobálná a másikat, mert az a kisebb mellű nőket kedveli...
Sőt! A heteróknak örülniük kéne minden egyes férfiakhoz vonzódó férfinak... hiszen így több nő marad szabad... (nézzük a dolgok jó oldalát, ugyebár)

Csak sikerült belefolynom... Befejeztem. A vitát pedig továbbra is figyelemmel kísérem.

Hajjaj! Azt hiszem, túlságosan is sok kérdést tettem fel, lehet beszélni erről is, arról is! Nem mintha ez baj lenne.

Elnézést a rövidségemért, egy kellemetlen betegség miatt max. fél óránál többet nemigen tudok a gép előtt ülni még. De hadd szóljak hozzá a legutóbbi témához:

Egyetlen egy emléket sem tudok felidézni, amikor a szüleimmel a szexualitásról vagy a homoszexualitásról beszéltünk volna gyerekkoromban. Kamaszkoromból rémlik egy-két beszélgetésem apámmal a fiú-lány kapcsolatokról (kamaszkoromban jobban kijöttem jóatyámmal, mint anyuval). Általános iskolában volt egy fiatal tanárom, akiről alakja, viselkedése alapján kisütöttük, hogy "homokos", pedig azt is észrevettük, hogy az egyik középkorú tanárnő igencsak bomlik érte, és mi mindkettőjüket a gyerekekre oly jellemző kegyetlenséggel kiveséztük és kinevettük. Persze a hátuk mögött.
Mondtam már, egy őskövület vagyok, de az én gyerek- és fiatalkoromban nem volt divat ezekről a kérdésekről a felnőttekkel beszélni. Vagy csak én maradtam volna ki ebből? Nem tudom, bár nem hiszem.

Kinevettük és elítéltük a "homokosokat", bár konkrétan senkiről sem tudtuk, hogy az, ez csak amolyan általánosság volt. És bár a magunk korúak között történtek ezek a kibeszélések, tudom, hogy egy társadalmi értékítéletet vettünk át. Mondjuk az én griffendéles természetem már akkor is berzenkedett ez ellen, a gondolat, hogy valaki/valakik szenvedhetnek ezek miatt az elítélések miatt, ismeretlenül is a védelmükre sarkallt. Bősz haraggal, mint mindig, ha igazságtalanságot, bántalmazást vélek felfedezni, de ismeretlenül, hiszen - mint mondtam - egyet sem ismertem.
Nem tudom, hogy ha tényleg megismertem volna akár egyet is, mennyire és milyen mélységig álltam volna mellé, vagy egyáltalán melléálltam volna-e. Tényleg nem tudom. Elméletben harcolni valamiért, vagy gyakorlatban, az nagyon nem ugyanaz. Ráadásul azt hiszem, engem csak a mások "köpködése" ösztökélt haragra, könnyen meglehet, hogy egy személyes kapcsolatnál belőlem is előtört volna a lappangva, de belém nevelt társadalmi előítélet.

Gyermekeimmel beszélgettünk ilyenekről. Nem megtervezve, tudatosan - amúgy is kétlem, hogy az ilyesmit úgy lehetne betervezni, mint az iskolában a tananyagot -, de beszélgettünk. Meglehet, ez egy folyamat, s ők majd a saját gyerekeikkel még nyíltabban fognak beszélgetni, mint én velük... Ezt nem tudom, nem is tudhatom.
Annyi azonban biztos, hogy nem volt hatástalan rájuk az "élni és élni hagyni" filozófiám, például a meleg-felvonulásokkor nem a felvonulókat, hanem az ellenük kikelőket ítélték el. De a fiaim (és barátaik) tűrőképessége csak addig terjed, míg egy meleg személy elég távol tartja magát tőlük: ha egy ilyen férfi csak a legcsekélyebb, legfélreérthetőbb jelzést is adná feléjük, azonnal elutasítanák. Azt tapasztaltam, hogy a férfiak (és nem csak a fiaim) rendkívül hevesen és - sokszor - igencsak durván reagálnak mindenre, ami a legcsekélyebb mértékben is megkérdőjelezné a férfiasságukat. A homoszexualitást pedig annak ítélik.
Hogy a fiaimnak volt-e ilyesmi élményük a valóságban is, hogy próbálkozott volna velük bárki is, nem tudom. Azt hiszem, nem, különben biztos megemlítették volna. A lányom azonban elmesélte, hogy egy nyaralása alkalmával olyan fiúval hozta össze a sors, aki igen erőteljesen és igen nyíltan "lányos" volt. Bevallotta, hogy megmosolyogták, de ők, a lányok nem utasították el a társaságát.

Mondom, változik a világ. De azt hinni, hogy valaha is toleráns világban fogunk élni, az illúzió.

Elnézést, tudom, hogy egy csomó mindenre nem válaszoltam még, de most csak ennyi ideig bírtam ülni. Majd legközelebb.

Bár... ez nem az én topicom, tehát beszállhat bárki.

Kiemeltem a saját hsz-emből azt a részt, ami idevág. Nem csupán azok a gyerekek kaphatnak ilyen nevelést -- maximum nem szülői irányból. Nem tudom, hogy vannak vele mások, én 80%-ban követem a "szüleimtől tanult dolgokat", jóllehet az elvárásaiknak így sem felelek meg, a maradék 20% pedig az, amit én szeretnék gondolni -- és gondolok -- erről a világról, és ezek alapján teszem azt, amit. Jó, elhiszem, ha gyermekkorától kezdve azt hallja az ember, hogy a szülei (és környezete) homoszexuálisokra vonatkozó szókincse kimerül a "mocskos b*zi" szókapcsolatban (esetleg ennek durvább formáiban), akkor ő se lesz valami toleráns. Azonban tudok ellenpéldát is mondani, igenis vannak olyan ismerőseim, akik a szüleikkel ellentétben elfogadják a melegeket. Szerintem minden csak akarat kérdése. Ha nem akarsz, nem mész a szüleid után. Ilyen egyszerű.

Nem kell feltétlenül a szülő nevelése a toleranciához. Személy szerint akkor lettem sokkal elfogadóbb különböző nézetekkel szemben, mikor a gimnáziumi osztályfőnököm mérhetetlen toleranciájával találkoztam. Addig -- hiába a szülői hatás -- szinte mindenkit utáltam a környezetemben (meg azon kívül is). Az ofőre visszatérve: teljesen más nézeteket vall, mint a szüleim, egy a közös bennük: egyikük sem radikális. Mégsem a szüleim tettek elnézőbbé és békésebbé.

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

Úgy látom, ez az "erkölcsileg visszafogott környezet" nem volt egy jó megfogalmazás. Valami olyasmire gondoltam, hogy nem hagyják kint a gyereknek nem való filmeket és újságokat, elmagyarázzák neki, hogy a testiség nem minden, foglalkoznak vele, és nem az erkölcsromboló tévén nő fel. Abban viszont nektek van igazatok, hogy bizony a szexualitás nem lehet tabu, beszélni kell róla, csak megfelelő módon, és megfelelő korban.

_________________
"A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentétben, csak azzal, amit a természetről tudunk." /Szent Ágoston/

Ezt a fajta nevelést csak az a gyerek kaphatja meg, akinek a szülei is elfogadóbbak, toleránsabbak az ilyenfajta dolgokkal. Kezdheti mindenki a saját gyerekével a nevelést, és egyszer - talán - megszületik egy elfogadóbb társadalom.
Az a fiatal, aki otthon is azt hallja, hogy fúj, meg hogy undorító, nem lesz elfogadóbb maga sem. (valószínűsítem csak).
Egy ember leginkább akkor válik elfogadóbbá a mássággal szemben, ha ad 1. ő maga is más; ad 2. van ilyen ismeretsége, és ez az ismeretség pozitív nyomot hagyott benne.
Ettől persze nem szabad általánosítani. A melegek között is vannak bunkók, magamutogatók, perverzek is, ahogy a heterók között is. Szóval a gyereknevelésnél is ugyanezt az elvet kell követni. CSAK MÓDJÁVAL!

_________________
Írásaim/fordításaim:AO3
Herika kuckója

Igen, ez az elképzelés szép és jó (és utópisztikus). Engem csak az nem hagy nyugodni, hogy felnőhetne egy toleránsabb nemzedék, de ezért senki nem tesz semmit. Sőt!

Egy gyerek még sokkal fogékonyabb és elfogadóbb, mint mondjuk egy kamasz (és akkor a felnőttekről már ne is beszéljünk). Azért lenne jó, ha már kisebb korukban megértetné velük valaki (legjobb esetben a szülei), hogy a tolerancia (nem pusztán a melegek iránt tanúsított) mekkora érték a mai világban, mert később talán már nem lesznek képesek túllépni a sztereotípiákon és környezeti hatásokon. Ellenben, ha már eleve úgy állnak a dolgokhoz, hogy nem géppisztolyt ragadnak, ha konfliktust kell megoldani, akkor nagyobb eséllyel kerülik el az ilyen radikális embereket. És lehet, hogy ők is jobban ki lesznek békülve magukkal (éljenek a magyar szerkezetek ^^)...

Na mindegy, érzem, hogy rám lesz szólva... (Bocsánat, de ezek a fennkölt gondolatok kikívánkoztak. )

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

Pontosan. Mármint az emberek ellene nevelik a gyerekeket, mert szerintük ez rossz, és nem normális. És tabu is egyben - gondolom én. Persze, mindennemű utánanézés/ tájékozódás nélkül állítják ezt, ahogy Te is leírtad. Az "erkölcsileg visszafogott környezet" - szerintem... nincs is ilyen, ha jobban belegondolok. Mert nem kell elfelejtenünk a tényt, hogy 21. század és a gyerekek egérrel és billentyűzettel a kezükben nőnek fel. Alias egy 9-10 éves gyerek rengeteget játszik, netezik, ebből kifolyólag olvashat a homoszexualitásról, vagy bármiről - de most ez nem ide tartozik. Itt kellene megbeszélni a dolgokat. Hogy van és létezik ilyen, és az nem feltétlenül rossz. Szűklátókörűség kérdése az egész. Viszont szerintem egy gyerek még túl fiatal ahhoz, hogy ilyenekről tárgyaljunk vele, ha mi magunk - nagyobbak és felnőttek is, vitatkozunk a kérdésen. Az megint más, hogy már hány évesen kezdik az emberek a nemi életüket, és nem is ebbe a topicba tartozik.

_________________
Írófigyelő

És akkor az a mi (ez alatt a slash-írókat értem) hibánk, hogy rákattog? Mi az erkölcsileg visszafogott? Hogy nem beszélünk róla, mert -- ahogy asd is mondta -- ez tabu? Annyi mindent nem lehet megbeszélni egy "erkölcsileg visszafogott" családban , hogy a gyereknek talán titokban kell rákattintania.

Valószínűleg, ha egy kicsit elfogadóbbak lennének a melegekkel a szüleik (vagy egyáltalán megismernék az álláspontjukat a témával kapcsolatban), nem kéne titkolózniuk e téren. Meg lehetne beszélni értelmesen, mert akinek van annyi esze, hogy mindezt titokban tegye, annak -- felteszem -- el lehet magyarázni azt is, hogy a 18+ sztorikra miért nem célszerű fiatal fejjel rákattognia. Na mindegy, ez csak az én meglátásom.

Szerk.: remélem, témánál maradtam...

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

ne nagyon kanyarodjunk el a témától, a neten található ingyenpornó már nem ide tartozik

köszi

_________________
Csak pár centire vagyunk a semmitől ide, milliárd fényév a mindenség, innen is látszik, milyen szép.

Ez egy példa, aminek örülök. Mármint, hogy ilyen gondolkodású a húgod. De nem mindenki ilyen, sajnos. Tehát ez korántsem lezárt dolog szerintem... mert nem mindenki neveli a gyerekét erkölcsileg visszafogott környezetben. Lehet, hogy a gyerek éppen titokban kattint a az ilyesmire.

_________________
Írófigyelő

Szia!

A kérdéssorozatod elgondolkodtatott és kicsit én is utánaolvastam, illetve a gondolataim között "elrévedtem", hogy vajon én mit gondolok a slashekről, a homoszexualitásról, és nem csak általánosságban.
Hozzáteszem, én az elfogadó réteg közé tartozom, vannak meleg ill. leszbi ismerőseim, akik nem másabbak mint mi, a "normális" emberek, mindössze a saját nemükhöz vonzódnak. A meleg ismerősömet pl. 12 éves kora óta ismerem, és akkor még nem látszott rajta, hogy "más". Amikor 17 évesen rájött, hogy esetleg "gond" van vele, a szülei kihajították őt a lakásukból, mondván: Nem hajlandóak egy fedél alatt élni egy ilyen TORZ-zal. Na, vajon ez milyen viselkedés?? És ami a kérdéseidet illeti:



A homoszexualitás kialakulásának körülményei a tudomány mai állásfoglalása szerint még nem egyértelmű. Nagy valószínűséggel gének és a környezeti hatások együttese okozza, ráadásul - amennyiben valóban gének okozzák - akkor ezt a nők hordozzák magukban és adják át. (ez nekem is újdonságként hatott - bár belegondolva igaz lehet.)
Olvastam egy statisztikai adatot. Idézem: "Évről évre, évszázadról évszázadra bizonyos számú homoszexuális születik. A statisztikák ezt konstansan 4-6 százalékra teszik."



Milyen lehetőségekre gondolsz? Eldöntheti, hogy életét heteroszexuális módon éli, és elnyomja az ösztöneit, de valószínűleg nem lesz boldog. Vagy engedelmeskedik az ösztöneinek és felvállalja a másságát. Esetleg a kettő kombinálása mellett élheti a heteroszexuális életét a külvilág felé és élhet az ösztöneinek titokban. Mindenki döntse el, melyik jobb. Hogy igény van-e rá, nem tudom. Úgy gondolom, azok az emberek, akik rádöbbennek, hogy ők különböznek a többiektől, egyfajta sokként élik át először és el kell telnie egy időnek, hogy elfogadja önmagát.




Olvastam - az egyik kedvenc íróm Merle.
És igen, valószínűleg a tömegpszichózis hatással lehet az egyén szexuális beállítottságára, de ehhez sok - több évtized szerintem -időnek kell eltelnie. Szerintem, ha egy gyerek egy olyan társadalomba születik bele, és azt sulykolják bele, és azt látja, hogy ez vagy az a helyes, akkor elfogadja.



Ebbe nem kell belekeverni a homoszexualitást. A nemi együttlét igenis igény, legyen az hetero vagy homoszexuális. A szexualitás már régen nem a fajfenntartásról szól (CSAK), hanem az örömszerzés egy formája.



Ez egy jó kérdés. Nem, nem biztos, bár szerintem egy hosszútávú, kiegyensúlyozott KAPCSOLATHOZ, szükséges lelki kötődés is. Ugyanakkor a meleg kapcsolatok esetében kicsit fordított a helyzet e téren, mint ahogy mi nők gondolkozunk. Általában előbb cselekszenek, és ha a testi kapcsolat kielégítő, a pár hosszú távon is együtt marad.



Azt hiszem, manapság egyfajta divat slashernek lenni. Egy női magazinban olvastam nem is rég, hogy a nők nagy része izgalmasnak találja ezt a fajta kapcsolatot - mármint elméletben. Van egy barátosném, aki szerint minden nő "látens leszbikus" , csak megfelelő alany kérdése a dolog



Izgalmas a kérdés. Anyaként azt mondom, nem helyes. Slasherként úgy gondolom van helye az ilyen írásoknak, ha azok ad 1. - igényesek, ad 2. - nem PWP jellegűek. Ezeknek az írásoknak is megvan a maguk vonzása. Ugyanakkor én ezt a kettőt remekül össze tudom egyeztetni. A lányom 13 éves, rengeteget olvas, és sokat jár a merire is. Tudja, hogy írok, fordítok slash írásokat, és megbeszéltük, hogy a korhatár figyelmeztetéseket vegye komolyan. Ő ezt megértette és elfogadta. A gond ott kezdődik, hogy sok szülőnek nincs ideje, nem foglalkozik vele, nem is gondol rá, hogy a gyermek miket is olvashat, így sok tizenéves gyerek kattint rá az ilyen írásokra, amik - ebben biztos egyetértünk - nem nekik valóak.



Igazad van, rengeteg ilyen írás van születőben, és sajnos ezek nagy részét olyan fiatalok írják, akiknek még egyáltalán nem semmilyen nemi kapcsolatuk. És valóban, a kiskorúak hamarabb olvassák az olyan írásokat, amik "tiltottak". Ahogy fentebb írtam, itt kéne belépnie a szülőknek a képbe. Tartok tőle, sok szülőnek fogalma sincs róla, milyen oldalakat látogat a csemetéje, ha ő nincs a közelben.

Hogy ennek megjelenítése a fic-oldalakon mennyire megengedhető, nem tudom. Nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten ellenőrizni kell. Nem könnyű eldönteni és meghúzni azt a bizonyos határt.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert meg tudom beszélni a gyerekeimmel ezeket a dolgokat.

_________________
Írásaim/fordításaim:AO3
Herika kuckója

Bocsi, a múltkor ez kimaradt, mert csak most olvastam az Ajánlót, ahol elkezdődött a téma, de ezekre reagálnom kell, és inkább itt írom le:


A fiatalabbakat igenis meg lehet védeni, ha erkölcsileg visszafogott környezetben nevelkednek, és egy olyan személy figyelmezteti őket, akiben megbíznak. Itt a tízéves húgommal példálóznék. Játszott az interneten, és egy linkkel véletlenül egy 18+os játékoldalon találta magát. Undorítónak találta, azonnal becsukta az ablakot, és utólag elmesélte, és megkérdezte, ki képes ilyesmivel játszani? Amikor pedig rátaláltunk a Merengőre, megkértem, hogy vegye komolyan a korhatárokat, 12-esnél nagyobbat és slasht ne olvasson, mert nem neki való. Ő belátja, hogy ez az ő érdeke, és be is tartja.

_________________
"A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentétben, csak azzal, amit a természetről tudunk." /Szent Ágoston/

Hadd társuljak be én is. Talán van jogosultságom itt lenni, "hú-de-nagy" slasherként és némi személyes tapasztalattal rendelkező egyedként...


És mivel nem illik róla beszélni, az emberek az anonimitás csodáját élvezve írnak és olvasnak ebben a témában. Egy időben a menstruációról sem volt illő beszélni, de most az MSN reklámfelületén hatalmas, rózsaszín felirat villog rám, hogy igényeljem a termékmintát most...


Erre már válaszoltak "félhivatalosan"... Az egyáltalán nem biológia felől közelítő Mystranéni pedig azt állítja: én speciel nem tekintem "mutációnak", legalábbis nem "természetellenesnek". Vagy a mutáció csak számomra hordoz ennyi negatív tartalmat?


Hadd beszéljek most a saját nevemben... ha genetikai eredetű, akkor eleve nem sok esély van a gyógyításra, kivéve, ha szeretnénk valóban mutáns embereket kapni. Nyilván kitalálnának rá idővel egy gyógyszert, amire -- az antidepresszánsok mintájára -- azt írnák: "mellékhatása lehet homoszexualitás"...

Személy szerint körberöhögném azt, aki megpróbál lenyomni egy kapszulát a torkomon azzal a felkiáltással, hogy "ettől minden jobb lesz". A homoszexuálisoknak arra van igénye, azt hiszem, hogy elfogadják őket. (Halkan megjegyezném: a fajgyűlölőket, skinheadeket, stb. ki lehet gyógyítani a "betegségükből"? Hálásan megköszönném.)

Nem olvastam, de mikor nagyon elegem volt a férfinem hülyeségeiből és csőlátásából, akkor elkezdtem írni egy novellát hasonló témában. Persze úgy ábrázoltam benne a dolgokat, hogy a nők is ugyanolyan "rosszak", mint a férfiak... Szóval elgondolkodtam ezen a dolgon, talán kicsit mélyebben is, mint kellett volna.
A kérdésre a válaszom: Nem hinném. Nem tudok mellette tényeket érvekként felsorakoztatni, de talán elég az, hogy én nem azért jártam majdnem kilenc hónapig egy lánnyal, mert "ki akartam próbálni, milyen a homoszexuálisoknak, ha már úgy is ezt nyomatják". Akkor még nem is olvastam/írtam slasht, mikor összejöttünk...

A 4. pontra már kaptál egy elég hosszadalmas választ, én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nem vagyok aszexuális, holott mindkét nemet eléggé gyűlölöm...

Azt hiszem, az emberi szexualitás teljesen más kategóriába sorolható, mint az evés vagy ivás. (Amennyiben az állatokra gondoltál, elnézést a továbbiakért.) Az ember nyilván megvan internet, tévé, újság, civilizáció, plüssmaci (kinek mi a fontos) nélkül is, mégis nézi, használja, alszik vele. Evés és ivás nélkül nem lennének meg az emberek, viszont arról még nem hallottam, hogy a nagy kielégületlenségbe belehalt volna valaki...


Tudom ám, hogy ez egy beugratós kérdés! Számomra a "lelki kötődés" a fontosabb: ha nem jövök ki a párommal, akkor nem számít, milyen a teste és/vagy milyen az ágyban -- fel is út, le is út. Egy komoly (és jó) kapcsolathoz szerintem mindkettőre szükség van, egyik sem működhet önmagában hosszú ideig (ez alatt nem hónapokat, hanem éveket kell érteni...), és leginkább ennek tulajdonítom azt a tényt, hogy (észrevételeim szerint) viszonylag kevés kamasz tud fentebb említett kapcsolatot kialakítani (akár ellentétes, akár azonos neművel) -- egyszerűen túlságosan pezsegnek még bennük a hormonok.


Az hogy lehet? Ha nincs viszonyítási alapja, akkor minél tartja jobbnak?
Nem tudom, miért mondanak ilyeneket, talán azért, mert az emberek többsége nagyon egysíkúan, beszűkülten gondolkozik, és minden mögé azt látja, amit szeretne...? Egyetértek az előttem szólókkal: ez egy túlságosan mély és ösztönszerű dolog ahhoz, hogy holmi tömegpszichózis megváltoztassa. (Röviden és tömören egy példával: aki utálja a melegeket, annak nem kell látnia, hogy mások is mennyire utálják őket; akik pedig elfogadják, azokra (általában) úgy sincs hatással a sok gyűlölködés, amit a tévében/interneten/utcán látnak.)


Ebben Athanorral értenék egyet, bár aki csőlátású és utálni akarja a melegeket, az minden észérv és toleranciafitogtatás ellenére is utálni fogja. De talán a semlegeseknek sikerül egy kicsit elfogadóbbá válniuk ezáltal. (Vagy megutálják az összes meleget. Az meg csak jó a társadalomnak, nemde? )

Az utolsó kérdésre nem válaszolnék érdemben (vagy hát nem tudom, hogy ez annak számít-e): tulajdonképpen a média folyton erőszakot és brutalitást sugall, a híradót mégse kapcsolják ki a szülők a gyerek előtt. Helyes-e ez? Megengedhető-e, hogy korhatárjelzés nélkül ilyesmit sugározzanak...? Megengedhető-e, hogy ilyen egyáltalán megtörténjen? Sok lesz az elméleti síkú kérdés -- kegyetlen világban élünk. Előfordulnak ilyen történések. A fanfic írója edig miért ne írhatna ilyesmit, ha történnek (ha nem is vele, de egyébként) ilyen dolgok?

Remélem, feleannyira sem lett felindult ez a hozzászólás, mint amennyire én annak éreztem magam az írása (és a többi hsz olvasása) közben...

_________________
"Az angyalok azonban a jóakaratú embereknek nem erkölcsöket és társadalomkritikát, hanem békét hirdettek."

Én már nem nagyon tudok érdemben hozzászólni, hiszen majdnem minden lényeges információt leírtatok, de azt azért elmondanám, hogy mióta slasht is olvasok, sokkal inkább el tudom fogadni a melegeket. Azzal is egyetértek, hogy ne kényszerítsük őket "beilleszkedni", hiszen éppúgy joguk van a boldogsághoz, mint hetero társaiknak. Ebben előrelépés volt, hogy bár házasságot még nem köthetnek, és nem fogadhatnak örökbe - amivel én nem értek egyet, hiszen örülhetne az állam, hogy nincsenek tele az árvaházak, és különben is, azt nem mondják meg, hogy ki vállalhat gyereket, akkor azt mégis milyen jogon szabályozzák, hogy ki fogadhat örökbe? -, már ők is bejegyezhetik az élettársi kapcsolatot. Viszont a társadalom nagy része még képtelen elfogadni őket, ezért jobb, ha egyelőre nem nagyon mutogatják magukat - értem ezt úgy, hogy anyám kiakadt, mikor hallott egy melegfelvonulásról. A többi ember részéről pedig az "élni és élni hagyni" lenne a megfelelő hozzáállás.

_________________
"A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentétben, csak azzal, amit a természetről tudunk." /Szent Ágoston/

Szia!

Szeretnék én is segíteni neked, hogy többet megtudhass, és így talán jobban átláthasd a melegek helyzetét, illetve a slash témakört.

Kezdjük az elején. Bocsánat, nem fogok sorban haladni a kérdéseiddel, inkább egyfajta fontossági és logikai gondolatmenetet igyekszem felépíteni. Remélem, azért nem hagyok ki semmit.

Nem vagyok túl járatos a biológiában, ezért nem tudom, mit tekintünk mutációnak, de tudtommal a homoszexualitás génekben megjelenő formája csak annyira mutáció, mint az, hogy vannak magas, vagy kék szemű emberek. Magyarul egy gének által kódolt információról van szó. De fontos megjegyezni, hogy szó sincs kizárólagosságról! Attól, hogy valakinek olyan a génje, még nem feltétlenül lesz meleg! Ez legfeljebb hajlamosító tényező lehet.

A homoszexualitást napjainkban két féle okra vezetik vissza: biológiai és pszichológiai okokra. A biológia fele a gén-dolog (a meleg férfiak döntő többségénél megfigyelték, hogy jellegzetes elváltozás látható az X-kromoszómabeli CA-11-es génen).

A pszichológiai magyarázat már összetettebb... Nem tudom, mennyire vagy jártas a témában. De szóval: a kisgyerekek a nemi szerepek mintáit a szüleiktől ill. a velük egy háztartásban élőktől kapják általában. Vagyis a kislány az anyukáját fogja utánozni, ezért akar főzni, magassarkút hordani, sminkelni, míg a fiúk az apukát másolják le: barkácsolni akarnak, esetleg kisautóval játszani... Ez nagyon idealizált volt, de remélem, értetted, mire célzok.

Mikor nem lehetséges az azonosulás a megfelelő szülővel? Például, ha hiányzik. Bizonyított tény, hogy az egyedülálló szülők által nevelt gyerekek között valamivel magasabb a homoszexuálisok aránya. Tehát az anya egyedül neveli a fiacskáját, az nem tud kiről példát venni, csak az anyjáról, így róla fog. (Ez persze NEM minden esetben történik így, ezt fontos hangsúlyozni! Csak egy lehetőség.)

Vagy ha annyira fél a vele azonos nemű szülőtől, hogy ezért képtelen azonosulni vele. Itt van az egyik oka annak, hogy jóval több a férfi homoszexuális, mint a nő: a lányoknak ritkán rossz olyan mértékben a kapcsolatuk az anyujukkal, hogy ne tudjanak vele azonosulni. Sajnos, több apuka van, aki vagy ritkán létesít kapcsolatot a fiával, vagy erőszakos, és rettegést vált ki a fiúgyerekből, így nem várhatjuk el, hogy azonosulni tudjon vele.

A legtöbb esetben a biológiai okra rásegítenek a pszichológiai tényezők, és ez a kettő együttesen határozza meg a szexuális orientációt, mely ez esetben a homoszexuális.

A homoszexualitást 1973 óta hivatalosan NEM tekintik sem pszichiátriai, sem egyéb betegségnek. Ugyanolyan természetes szexuális orientáció, mint a heteroszexualitás. Ahogy te is írtad, a természetben is jelen van, tehát tekinthetjük úgy, hogy amolyan eredendő „népesség-szabályozás”, mivel a homoszexuálisoknak ált. nem lesznek gyerekei. De ha nem lesznek gyerekeik, miért nem halnak ki, mint egy amolyan defekt vagy evolúciós zsákutca? Mert szükség van rájuk, ahogy heterókra is, a kiegyensúlyozott populáció érdekében.

Igény mindig lesz, a nem toleráns és bigott emberek miatt, a homoszexualitás „kigyógyítására”. Ami, mint megtudtuk, nem is betegség... Így már világos, hogy a gyógyítás sem lehetséges, illetve nem fog az egyénnek boldogságot okozni, ha valóban meleg volt. Egyszerűen gondoljunk bele az ellenkezőjébe: egy heteroszexuális ember tudna meleg lenni? Nem – ilyen egyszerű.

Szerintem ennek a tömegpszichózishoz semmi köze. A görögöknél nagyon sok „meleg” volt az ókorban, mint az nyilván ismeretes. Azért tettem idézőjelbe a szót, hogy érzékeltessem: ez így nem igaz. Senki nem lett meleg, mint ahogy a melegekből sem lesznek heterók, egyszerűen a pszeudohomoszexualitás virágzott, mely ma is megtekinthető a börtönökben, és a katonságban, ahol nincsenek nők, a szexuális igény kielégítésére azonban szükség van, így kényszerűen jelenik meg a homoszexuális magatartás. Ez azonban a heteró személyeknél a helyzetből való kijutás után rögtön eltűnik. (a katonákból, börtöntöltelékekből nagyon ritkán lesznek melegek, mire kijönnek...)

A görögöknél azért alakult ez ki, mert a nők túl műveletlenek voltak, így szellemi kapcsolat, tehát valódi szerelem nem létesülhetett velük, leginkább ágyasként, szükséges eszközként tekintettek rájuk az utódnemzéshez. Ezért találták ki az ideált: mennyivel tisztább a szerelemben egyesülni egy szellemileg egyenrangú féllel? Így alakult ki, hogy a férfiak férfiakat kezdtek szerelemmel tekinteni. Bár ez nem mindig járt fizikai kontaktussal, ill. ált. csak részlegessel.

A papok pedofiliája nem tudom, hogy kapcsolódott ide, de fontos megjegyezni, hogy az áldozatok közül azért több a fiú, mert - sajnos – ők a lányokhoz képest nem élveznek akkora védelmet. A szülők nem féltik annyira a fiúgyermeket, mint a lányt, több időre engedik el egyedül kószálni. Kevésbé ügyelnek rá egyszóval. Ezért könnyebb a pedofiloknak egy azonosnemű kisgyereket megtámadni, annak ellenére, hogy a valóban homoszexuális férfiak körében a pedofiliára való hajlam alacsonyabb, mint ugyanez a heteroszexuális férfiaknál.

A lelki és testi kötődéssel kapcsolatban, nem tudom, világos-e, hogy a melegek első sorban azért szeretnek bele velük azonos nemű személybe, mert hozzájuk vonzódnak testileg. Ugyanúgy, mint ahogy az egyik férfinak a cici, a másiknak a kidolgozott (férfi) felsőtest a vonzó... Ezt elég nehéz megváltoztatni, hiszen alapjaiban kéne megváltoztatni hozzá az embert... Szóval persze, van lelki kötődés, ahogy testi is...

Attól, hogy valaki kipróbál valamit, nem változik meg az alapvető szexuális beállítottsága. Ha ez így lenne, azt mondhatnánk, hogy azért vagyunk heterók, mert egyszer férfival voltunk... A legtöbb nő, aki ezt kipróbálja, nem „válik” leszbikussá – mert eleve nem volt az! A tapasztalat csak arra jó, hpogy felismerje a homoszexualitását, ha valóban van szó ilyesmiről, ha viszont nincs, akkor nem is változtathat semmin.

Nincs olyasmi, hogy tömegpszichózis. Ez egy nevetséges félelem, főleg, ha belegondolunk, hogy a melegek aránya a társadalomban mindig is 6-8% körül ingadozott. Hogy tudna ez robbanásszerűen megemelkedni? Ezen kívül pedig a dolog korántsem ilyen fekete-fehét. Mi van a biszexuálisokkal, akiket egy-egy azonos neművel való kapcsolat után lehomóznak, közben pedig lehetséges, hogy végül egy ellenkező nemű mellett kötnek ki. Attól egyértelműen nem kell félni, hogy kihalunk, az árvaházak így is dugig vannak, szóval én ezt a kérdést elraknám 300 évvel későbbre. Arról nem is beszélve, hogy eddig a tévében heteró dolgok mentek, mégsem csökkent a melegek aránya, pedig alig láthattak rá példát a nyilvánosságban. Egyszerűen az ember belső tulajdonságait nem lehet ilyen könnyen megváltoztatni.

Nagyon sok oka van annak, hogy a nők szeretik a slasht. Első sorban, mert a férfiakat szeretik. Másodszor: sokkal könnyebb a passzív férfival azonosulni, mint Nicole Kidmannel – mert miközben egy elragadó vígjátékot nézek, arra gondolok, hogy persze, egy olyan nő, mint Nicole nyilván megkapja a főszereplőt sármos pasit, de ÉN kit kapok meg, mikor baromira nem vagyok olyan szép? Viszont, ha férfit látok a férfi mellett, nem kezdek el agyalni, hogy mennyire hasonlítok hozzá... Egyszerűen csak örülök neki, és együtt izgulok vele, hogy sikerüljön a kapcsolata.

A durvaság heteróknál alatt gondolom a részletes szexjeleneteket érted. A pornó mindig is népszerű volt, mert szeretjük a szexet, és igen, a pszichológia szerint a nemiség éppúgy ösztön, mint az evés, mindkettő élvezetes és egyben szükséges, így nem csoda, hogy élni akarnak vele. Szerintem ebben nincsen semmi kivetnivaló. Amíg megtartjuk a mértéket, és pl. nem csak nemi erőszakról szóló fanficeket olvasunk, ez sem káros. Természetesen a trágár, silány írásokat szomorú látni.

Remélem, megfelelőnek találtad a választ, igyekeztem a teljesség igénye nélkül minél több információt leírni, de ha van valami, ami nem derült ki, örömmel válaszolok.

Üdv, Julie

Én pedig köszönöm, hogy elmondtad, amit gondolsz.

És jó sok gondolkodni valót mondtál.

-