Fabyen írta:
mit jelent az hogy ütemre, ritmusra feljavítani? programmal tudnám ezt megtenni? vagy ez hogy működik?
Szia Fabyen
Hát akkor egy kis esszé-féle. Ez bizony a lelke a dolognak: ezen múlik szinte, hogy valami élvezettel és érzéssel-súlypontosan hallgatható-e, vagy "csak" egy lelkes, de monoton, vagy összemosódóan gyors, avagy lassú, szakadozott, követhetetlen - vagy bármilyen más lesz. Ugyan abból az írásból, ugyan abból a felmondásból lehet "gyártani" ilyet is, olyat is, sokfélét.
Ez a Mesemondó egyik legnagyobb feladata: saját hangjával, érzéseivel, szomorúságával, lelkesedésével, vidámságával, átélésével életet lehelni a leírt sorokba, oly módon, ahogyan magában "hallgatja", meséli, képzeli el az ember az olvasottakat.
Nem nagyon lehet magyarázni, erre rá kell érezni. Kicsit olyan, mint a főzés: van pontos recept, le lehet követni, precízen. Lesz egy pontos másolat, jó esetben. Ám hiányzik belőle az a picike kis plussz - a cseppnyi ecet, a plussz cukor, a kiskanálnyi tejföl, stb, stb...: ami te magad vagy, a te egyéni ízlésed.
A felmondás is mindíg szubjektív. Elég sok anyagot mondtam már fel, szerencsére általában tetszett a népeknek és magának a szerzőnek is. Viszont nem ritka az olyan visszajelzés, hogy: köszi, tényleg nagyon klassz lett, bár eredetileg teljesen másként képzeltem volna el ezt és ezt... Ez a mondat nem azt jelenti, hogy: hát azért köszi, hogy csináltad, valahogy elmegy, bár izé ... hanem azt, hogy ez az elkészült anyag egyszerűen kicsit más, más felfogású, mint az íróé volt eredetileg.
Ez most baj, vagy sem? Nem. Aki bármit is alkot, tisztában kell lennie azzal, hogy ahány ember találkozik az alkotásával, annyiféle benyomást tesz az rájuk. A lényeg, hogy meglegyen a saját karakterisztikája, vonala a dolgaidnak, ami rád jellemző, ahogy te látod, szereted. Ugyis kiderül: a többségnél ül-e ez, vagy sem. Tartsd az egyéniségedet, de mindíg kövesd a kritikát. Ne majmold - kövesd. Ne sértődj rajta, gondold át, ki mit és miért mondott. Ha magad is érzed, hogy van benne igaza - változtass. Ha nem - jelezd azt is.
Visszatérve az ütemre-ritmusra dologhoz: egy dalt is el lehet kárálni fél perc alatt gyorsan, vagy eldünnyögni kisóvodásként, esetleg eltalálva a helyesnek vélt ütemét és ritmusát, szépen elénekelni. A szövegfelmondással sincs másként. Kell hozzá érthető artikuláció, vagyis hogy megértsék azt, amit kimondasz. A hangszíned olyan, amilyen, azt valaki vagy szereti, vagy sem. A hanggal történő játék jó dolog, de nem mindenki tud ilyet csinálni, nem is elvárás ez végső soron. Elvárás ellenben az olvasási gyakorlat, vagyis hogy folyékonyan és hibátlanul menjen az olvasás, ráadásul gyorsan is, hiszen előre kell olvasnod a szemeddel, miközben a szád még az előző mondatot mondja ki. Megengedhetetlen dolog, ha egy felmondás teli van bakikkal, szó, vagy betűtévesztésekkel, bizonytalankodással, nekifutó nyögdécselésekkel. (Mondjuk, ennél az a rosszabb, ha a baki bent is marad, és egyhuzamban két-háromszor is nekifut a szerencsétlen... Hát fusson - de azt azért utólag szedje már ki a kész anyagból, egyébként egy idegesítő kabaré marad a dolog.)
Másik komoly hiba, ha nem hangsúlyozol: monoton, álmosító hangon ledarálod az egészet, ami pár perc múlva éppúgy követhetetlen a hallgató számára, mint az órán a tanárod motyorászása. Egy ideig próbálod követni valahogy, utána elkezded festegetni a körmeidet, mondjon, amit akar, kit érdekel ez a marhaság... Csakhát a mi célunk épphogy a figyelem fenntartása és az élmény átadása. Miféle élmény az, amibe két perc alatt beleunnak, vagy belefájdul a fejük?
Komoly gyakorlat, vagy kiváló érzék kell ahhoz, hogy az ember gyakorlatilag első felmondásra szinte pontos, tökéletes hangsúllyal, ritmussal és ütemben mondjon fel szöveget. Ugyanígy: rontani is lehet szövegmondás közben (néha magam is szoktam, vagy azért mondok újra egy mondatot, mert épp nem tetszett a hangsúly, hangszín ) - csakhát azt én utólag ki is szedem. Mint ahogy az ütemhibákat is javítom: picike tiszta hangrészt kivéve-betoldva a szavak, mondatok, párbeszédek közé, ahogy a visszahallgatáskor hallom a saját hibáimat. ( Vannak bizony, mint bárkinek.) Kvázi: ne akarjátok elsőre dirr-durr felcsapni, és meg sem hallgatva adni: KÉSZ ! Az ugyanis még nincs kész, csak egy,zajoktól és hibáktól hemzsegő, nem lehallgatott és javítatlan nyers felmondás. Magyarul: alapanyag, amit, ha nem kezelsz-csiszolsz tovább, csak egy alapanyag marad. Akár a gyémánt: nem szép tiszta csillivilli csiszolással jön ám le a bányából: tompa, alaktalan, formátlan alapanyag. Dolgoznak vele, hogy szép legyen - a végén azonban az lesz, ami.
Összegezve: a felmondások szinte kisebb része maga a felmondás. Az un. utómunkák, zajtisztítás, ütemjavítás, bakik, nem odaillő zajok, egyebek kiszedése piszmogi munka. Ha egy anyag mondjuk 15 perces, a felmondása lehet cca 18-25 is, a többit majd kiszedjük. A 15 perces anyagnál nem baj, ha az értékes 15 perc mondjuk sok nekifutással, csak félóra, vagy órák alatt van meg - úgyis javítjuk, és nem a ráfordítás, hanem a végeredmény: a kész, tiszta, érthető, szerethető munka a cél. A visszahallgatás, akár többszörös visszahallgatás, picike egységenkénti végigfésülés, javítgatás egy 15 perces anyagon is egy-két órát is igénybe vehet. Sorry, ezzel jár. Azonban CSAK ekkor van kész valami.
Ez most visszariasztó? Túl szőröző? Minek ez a sok marhaság? Lehet ám e nélkül is? ... Végtére is, mindent lehet - ám szeretnénk valamilyen minőséget fenntartani - pont Nektek, akik számára ez az egész készül.
( Mellesleg: ha rászoksz erre a tipusú és rendszer-követő munkára, gyorsan belejössz. Kis apróság csak, hogy sok egyébnél is tudod majd ezt a hozzáállást használni ... A ráfordított idő hamar lecsökken - és ha már nem kell odafigyelned a gyakorlati maszatolásokra, magad is sokkal jobba élvezed az egészet. Éppúgy, mint a zongorázásnál, főzésnél, szexnél, vagy bármi másban. )
Végezetül: igen, program kell hozzá. Ehhez kell a szerkesztő program, ami egyben a felvételt is készíti, és ezért kell, hogy a szerkesztő programot ismerd és megbízható, elég sokrétű, nagy tudású is legyen. Ha kész a felvétel - utána lehet előszedegetni a hanganyagot, hangkép szerint csúsztatgatva, tisztítgatva, próbálva a szűrést, vagy a tisztahang-cserét (pici jó tiszta hangot kimásolsz, és a recsegések, kattogás, egyebek helyére beteszed, besímitod..), mindeközben hallgatod: jó-e a párbeszédek gyorsasága, üteme, az érzelmi, egyéb mondanivalót nem kell-e kis hatásszünettel, vagy épp azt elvéve hangsúlyoznod... Ezt bizony gyakorolni kell, ha még nem csináltátok. Babramunka, de érdekes: ez az igazi csiszolása a nyersgyémántnak.
A használható, vagy jó mikrofon, a nem túl kerregő winyó, a jó hangkártya, a csendes környezet, sok egyéb a zajokat, környezeti zajszennyezést eleve lecsökkentik, egyébként takaríthatod magad után - a saját bakijaid, hibáid kiszedése, az élvezhető ritmusú hanganyag élesítése a saját alkotásod. Utolsó tanácsként pedig: felmondani csak nyugiban, lehetőleg csendes háttérrel érdemes. A mikrofon előtt pedig ne fogd vissza magad: senki nem néz bolondnak, ha hadonászol és hangosan veszekszel a látszólag semmivel, vagy ezerrel vigyorogsz hangosan, ha egyszer épp az illik oda...
Bocsika. Röviden ennyi, erről, most. Üdv: teddy