Hát igen. Azt hiszem, Tigi, kimondtál egy másik nagyon lényeges kérdés: a
negatív kritika nem
építő kritika?
Egyáltalán mi is az, amit negatív véleménnyel illethetünk? (Hadd ne mondjam el, mennyire régen tanultam én irodalmat, elemzést, de
nagyon régen, úgyhogy ha hülyeségeket írok, kéretik nem túl hangosan kinevetni.
)
Az első, ami vagy kiszúrja az olvasó szemét - ha sok van - vagy sem - ha nincs -: a helyesírási hiba. Ha sok van, az bizony negatívum, és szerintem mindenképpen érdemes szóvá tenni. Ha kevés van, akkor is, mert a keveset azért könnyebb megjegyezni. Mindenképpen ez az első, amit általában lát az ember.
Aztán a második, ami szinte rögtön szembetűnő, az a fogalmazás. (Ugye ezt nevezik stílusnak?) Lentebb említettem a "fárasztóan iskolás stílust" - nos, ezek nekem rendszerint a tőmondatok, de nem csak azok. A monotonitás is. Amikor az illető helyesen ír, valójában tökéletes minden, de olyan egyhangúan darálja le, hogy az embernek ásítani támad tőle kedve.
Tartok tőle, hogy mindnyájan találkoztunk már ilyennel. Ez - szerintem - szintén negatívum.
Szintúgy a másik véglet, amikor túl nagy hévvel, túl nagy pátosszal adja elő a sztorit az író, vagy egyszerűen olyan barokkos körmondatokat ír, hogy a végén el lehet felejteni, miről szólt a mondat eleje.
Megemlíteném még azt is, ha szemmel láthatóan túl kevés az író szókincse - általában ez automatikusan szóismétlésekhez vezet -, vagy ha lépten-nyomon idegen szavakkal tűzdeli tele. A nem helyénvaló szleng szavak sem keltenek feltétlenül jó benyomást.
Harmadikként említeném meg a felépítést. Speciel jómagam szeretem, ha egy történetnek van eleje és vége is, és a kettő közötti rész is áttekinthető. Azt sem bánom, ha valaki kicsit megcifrázza a cselekményt - a lényeg számomra, hogy követhető legyen, s ne kelljen az olvasást követően azon törnöm az agyam, hogy most mi és mikor és kivel történt. Egyáltalán
történt valami?! Nem is tudom, ide tartozik-e az a - sajnos - szokványos hiba, hogy a rendszerint fiatal, szexuálisan túlfűtött fantáziájú nőnemű írók előszeretettel kergetik kedvenc párosukat egymás karjaiba - minden logika nélkül. Hajaj, öreg hiba, de én bizony a logikát is szeretem egy-egy írásban!
(Ami még rosszabb, lehet, hogy ezzel nem is vagyok egyedül.
)
Persze a logikát nem csak a párosok egymás karjaiba kergetésénél illik használni, hanem úgy általában is. Ha az egész sztoriból hiányzik, nyilvánvaló, hogy negatívum (szerintem), de ha csak néhány dologban, talán azt sem árt a szerző tudomására hozni.
Nagyjából ez vonatkozik a szereplőkre is. Ok, ismerjük azt, hogy valaki adott fandomból vesz át ugyan karaktereket, de a jellemüket átvariálja. (Hogy ez OOC vagy OCC, most istenbizony nem tudom.
) Lelke rajta, de legalább jól legyenek azok az új jellemek felépítve! És bevallom, azt sem bánom, ha meg van indokolva az a bizonyos eltérés. A "csak azért", meg az "írói szabadság", mint indok, nem mindig meggyőző.
Lehet, hogy szőrözésnek hat, de ha valaki regénybe fog, talán természetes elvárás, hogy
cselekmény is legyen benne. (Jól felépített, logikus.) Tudom, ízlés dolga, de ezerhatszáz oldalon keresztül arról olvasni, hogy a két szereplő mennyire vágyik egymásra, meg milyen bonyolult a lelkiviláguk, talán kissé túlzás. Ugyanígy érdemes a regénybe más szereplőket is belecsempészni a főszereplőn/főszereplőkön kívül, hacsak nem kimondottan kamaradarabot óhajt írni az író. És talán nem túl nagy elvárás a szereplők jellemfejlődése sem. (És ez utóbbi alatt nem azt értem, hogy az írás elején még utálták egymást, aztán két oldal múlva hipp-hopp csak úgy az ágyban találjuk őket.)
Hirtelen ennyi.
A helyesírástól eltekintve - mert az adott - minden más "hiba" hibának tekintése beállítottság kérdése. Sőt! Hangulat- és helyzetfüggő is. De azért ezek - szerintem -
általában negatívumok. E pillanatban ne vitatkozzunk azon, hogy kinek és hogyan, de ezeket megemlíteni - szerintem - A Negatív Kritika. Jómagam nem tartom feltétlenül szükségesnek a kijavítás lehetőségeinek felsorolását. Ha valaki akarja, tegye meg, mondja el az írónak, hogy ő ezt meg ezt így meg így oldotta volna meg. De a fentebbiek szimpla felemlítése - szerintem -
maga is Egy Építő Jellegű, De Negatív Kritika.
Rosszul látom?
Gyoka, bármikor, bármelyik írásomat, bárhogyan kritizálhatod. Sőt! De tedd minél előbb!
Tigi, de még mennyi! Sajnos.