A Bérmenyasszony 4. fejezetét feltöltöttem, most már csak az elbírálásra vár...
Viszont van egy fontosabb közlendőm, amire nehezen szántam rá, magam, de...
Nem is szaporítom a szót, íme:
Kedves Olvasóim!
A következő "kisregényem" azoknak szól, akik nyomon követték, a Kölcsönlélek visszajár című Snanger történetemet.
Azt már megírtam a kritikákra érkezett válaszokban, valamint a második fejezet végén, hogy a történetet sikerült befejeznem. Ez azonban nem töltött el azzal a szokásos boldogsággal, amit ilyen esetekben érezni szoktam. Valahogy nem olyan lett... Az első fejezeten kívül csaknem mindegyikkel szörnyen elégedetlen vagyok, és nem akarok itt nyavalyogni, de még sosem éreztem ennyire üresnek egy történetemet sem.
A legnagyobb probléma az, hogy akármennyire is igyekszem, sehogy sem tudok olyan befejezést kanyarítani, ami által a történetben jelen lenne a szerelmi szál, vagy ha igen, akkor hitelesen. Tudom, hamarabb kellett volna gondolkodnom, esetleg előre megírnom az egészet, mielőtt elkezdem feltöltögetni, de türelmetlen voltam, ez az én hibám. Lehet, hogy a Nagyterem vagy elvetemültebb esetben a WVV kategóriában jobb helye lett volna, de ez, a szerelmi szál hiánya csak a kisebbik gond.
Egyszerűen sótlannak érzem, pedig az alapötlet szuper, nem lehet rá panaszom. A pontos magyarázatot sem tudom, talán rosszkor kezdtem el, zavaros volt az elmúlt négy hónapom, túlságosan elszoktam a párostól, nem tudom. Nem is akarok kifogásokat keresni.
A Snanger még mindig a kedvenc párosom, és valószínűleg örökre az első helyet fogja elfoglalni a szívemben, ha HP kategóriákról van szó. Éppen ez az oka annak, hogy az ilyen történeteimmel talán kritikusabb vagyok (főleg újabban), és nem akarok róluk olyan fanficet publikálni, amit nem érzek elég jónak. Ez a történet pedig erősen ebbe a kategóriába tartozik, és hiába voltak vérmes reményeim a második fejezet, a történet befejezése után, hogy bizony megy ez, be kellett látnom, hogy ez nem így működik. Már az első fejezet elkészülte után éreztem, hogy lehet, hogy most valami olyasmibe vágtam a fejszémet, ami ebben a pillanatban nem nekem való, viszont van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy amit elkezdtem, azt befejezem, akkor is, ha belegebedek. Így sok mindent meg lehet csinálni jól az életben, egyvalamit azonban biztos nem:
írni. Kényszerből, és nem abból a jóleső belső késztetésből történetet írni lehetetlenség, ráadásul azt nem lehet „csak úgy” megcsinálni, sietősen lezavarni, mert borzalmas lesz az eredmény. Hiába van a Word dokumentum teleírva csaknem húszezer szóval, ha azok sokszor csak egymás mellé tett, sótlan semmiségek. Én legalábbis most annak érzem a Kölcsönlélek cselekményét, igazából nem is ismerek magamra (és a szereplőkre) a sorokban. Klisésnek, unalmasnak érzem, én magam sem olvastam újra szívesen, nemhogy másnak is megmutassam.
Eredetileg hét fejezetesre terveztem, mivel a történetben a bájital hatása is hét nap, aztán írtam egy hol túlságosan részletes, hol összecsapott, négyfejezetes… valamit. A végén pedig azt vettem észre, hogy a minősége még hagyján, de Hermione és Perselus körülbelül annyira került közel egymáshoz, mint Makó Jeruzsálemhez. Ezzel még „elvoltam”, mert gondoltam, van idő, a feltöltések közti egy hétben rengeteg alkalmam lesz, hogy kitaláljak valamit. És komolyan mondom, még akkor is ezen agyaltam, amikor a közelében sem voltam a gépnek vagy a történetnek. Jegyzeteket írtam, fejezetvégeket pakolásztam ide-oda... Annyit mondok, hogy ha sikerült volna, akkor most nem írom ezt a bejegyzést… Sokat őrlődtem, és be kell vallanom, hogy ez most az én személyes kudarcom, ami miatt elég cefetül érzem magam (amellett, hogy tagadhatatlan, hogy egy kicsit azért meg is könnyebbülök). Vereség ez számomra, mert egyrészt soha az életben nem gondoltam volna, hogy pont az egyik kedvenc párosomról írt egyik történettel kapcsolatban fogom ezt érezni (elég ironikus), másrészt pedig nem töröltem még fanficemet a Merengőről, és nem is gondoltam volna, hogy fogok, de itt az ideje önkritikát gyakorolnom e történet fölött. Az összes véleményt lementettem, mert nagyon sokat jelentenek, és itt is köszönöm szépen mindenkinek, aki megtisztelt vele, egytől-egyig rettentő jó érzés volt olvasni őket!
Nem hiszem, hogy a közeljövőben előveszem még a történetet, mert annyit nyüstöltem, hogy egyelőre most elég belőle, de talán egyszer majd megkapom azt az isteni szikrát, aminek segítségével jó történetet tudok belőle kerekíteni, olyat, amilyet a szuper alapötlet és a PP/HG szekció megérdemel. Tényleg elnézést kérek mindenkitől, akinek esetleg csalódást okoztam, de nincs már több energiám, sem pedig kedvem pofozgatni. Én sem olvasom szívesen, nem szeretném még kiadni is a kezemből. Talán egy alapos újraírás segítene, igazából nem tudom. Jelenleg elég elfoglaltságot ad a másik történetem, amit írok, ráadásul hamarosan kezdődnek a vizsgák is, szóval, ha valaha újraírom, az legkorábban nyáron fog bekövetkezni, de inkább semmit nem ígérek, mert most tényleg elég. Szeretnék még idén Snangert publikálni, de az, hogy ez egy új történet lesz-e, vagy ez, azt még nem tudom, most inkább „rápihenek” erre az egészre.
Köszönöm a figyelmet, és elnézést kérek, hogy így döntöttem, de ezt látom a legjobb megoldásnak. Mindig törekedtem az igényességre, és x számú történettel a hátam mögött sem akarok olyat feltölteni, amivel nem vagyok maradéktalanul elégedett.
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
Elbírálásra vár, amint engedélyezve lesz, jelzem.
Köszönöm a türelmet! 
Pedig nem telik el nap úgy, hogy lefekvés előtt nem agyalnék a folytatáson, de leírni, átgondolni nincs időm, összecsapott kontármunkát pedig nem szeretnék feltölteni, mert az a további fejezetekre sem lenne jó hatással.
na jó, azért tudom, hogyha nincs gond, nincs élet, de a heti egy friss - kis túlzással ugyan, de -kezd átcsapni havi egy frissbe, ami azért bosszantó, mert úl jó a sztori 
szóval lapátold össze a fejezetet is barátnőd után 
Az egyik legjobb barátnőmnél magánéleti dráma van, a tegnapi napot és éjszakát nála töltöttem, szóval írásra nem is tudtam gondolni. Egyelőre 2500 szónál tartok körülbelül, jövő hétre jön az új, remélem, minél hamarabb. 
Köszi a megértést! 
De legalább megvan az esti olvasnivalóm 
persze ha küldöd 
A fejemben valahogy jobbnak tűnt, mint leírva, nem beszélve arról, amiket még nem tudtam leírni. Próbálom magam hitegetni azzal, hogy a jó munkához idő kell, na, meg, hogy jön az isteni szikra. Reménykedjünk. 
)
ez már azért is furcsa és bosszantó, mert ő Draco. AZ a Draco. vagyis bármennyire mostoha is az anyagi helyzete, társadalmi pozíciója, attól még ugyanaz a görög Isten 
kezdem azt hinni, hogy Astoria meghibbant vagy vak, vagy... 
mindemellett továbbra is gyanús nekem, de hát... 
(Én rád szavaztam 
